Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 164. dicséret 1. vers: „Kegyes Jézus, itt vagyunk …”
Derekas ének: 215. dicséret 1,2,3,6. vers: „Eltévedtem, mint juh, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 21:25-33
„És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 105. zsoltár 1. vers: „Adjatok hálát az Istennek, …”
Textus: Lk 21: 34-36
„De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus beszéde Jeruzsálem pusztulásáról és az Ő eljöveteléről. – hogy ne legyen kérdéses: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?
Mert mindnyájan várunk valamit, valakit. S a várakozás nagyon nehéz, megpróbáló, sokszor reménytelennek, beteljesületlennek érezzük. S hányszor hangzik fel a kérdés: meddig kell még várni?
Nekünk – itt és most – könnyű a felelet: karácsonyig! Addig tart az Advent, a várakozás ideje. De a kérdés – többnyire – nem az adventre vonatkozik: meddig kell, lehet, szabad, kötelező várakozni? Annak idején a teológián volt egy szabály: az akadémiai negyed. Ha az óra kezdete után 15 perccel nem volt ott az előadó tanát – el lehetett menni, s ha később meg is érkezett, az eltávozottak nem voltak hiányzóknak tekinthetők. De ugyanígy kérdés: meddig kell várakozni egy randevún, egy üzleti tárgyaláson? Érdekes módon ott is 15 perc a szabály.
S vajon meddig kell várakozni azokra a jelekre, melyekről Jézus szólt: „lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.”
Sokan várakoznak e jelekre. Sokan keresik a jeleket – félelemmel és rettegéssel. Pedig meg lehetne látni nem is egyet közülük.
De félnek meglátni – mert az ítélet jeleiként látják! Mert azt tanulták – nem tudom, kitől, miért és miért rosszul – hogy Isten a bűnöst elítéli. Ezért rettegnek! Mert amíg még nincs itt, addig még távoli az ítélet!
Pedig jelek vannak! Csak látni kell őket. Észrevenni – és hálát adni azért, hogy nem magunkra hagyatottak vagyunk. Vannak jelek – s amint a technika fejlődik, egyre többről van tudomásunk. Egyre többről derül ki, hogy a kézzelfogható jeleket el akarták titkolni előlünk. Eltitkolni, mert a félelemben tartott embert könnyebb uralni, kihasználni, sárba tiporni. Vannak, akik jogokért szállnak harcba, ellenségképeket terjesztenek, másokat bűnösöknek bélyegeznek, magukat ártatlannak tüntetve fel.
Pedig mindnyájan bűnösök, rettegésben élők vagyunk! A várakozás idejét tétlenül és szeretetlenül töltjük, majd csak eltelik, majd csak végére érünk.
Abban bíznak, hogy bár elhangzott egykor: „Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.” – mégis még mindig a várakozás rettegett ideje tart. Talán a mi életünkben sem – gondolják – jő el az ítélet napja.
Várakozók, de rosszat várnak, rosszul várakoznak.
Miért mondom ezt? Mert egy találkozásra nem lehet tétlenül várakozni! Még akkor sem, ha a vádlóiddal való találkozásra vársz: számba veszed a mentő tényeket, érveket. Ha pedig a jótevőddel való találkozásra vársz, akkor azt veszed számba: hogyan tudod elmondani: mire fordítottad jótéteményeit, mint adtad tovább azt – vagy annak részét – amivel téged megajándékozott. Ekkor is lehet még félelmed is akár – talán nem az Ő célja szerint, talán nem kellő mértékben…
Jézus Jeruzsálem pusztulásáról szólt: Kő kövön nem marad… Jeruzsálem = a világ! A világ tűzbe borul, mielőtt Ő eljő! Hányszor borult tűzbe, mennyi gyűlölködés szabadult már el, mennyire meghidegült a szeretet!
Jézus az övéit – téged és engem – óvni kíván: „De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak.”
Nem kivesz e világból – hanem oltalmaz, hogy megállhassunk! Az emberek az ítélet tüzétől félnek – s ők gyújtják a tüzeket. Aztán a lángokba boruló épületből egymást eltaposva menekülnek!
Mit mond – megint csak – neked és nekem Jézus? „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.” Nem az ítélet közeliségével rémiszt, hanem a megváltásunk pillanatának elérkezésével bátorít! Nem a veszedelem, a halál ideje jön, hanem a kegyelembe fogadás órája! Nem a sírás és könnyek, hanem az öröm és a hálaadás ideje! Mélységeken keresztül jő a magasság!
„monda nékik Jézus: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mt 24:4-14) Mondja, hogy el ne hitessenek minket. Rémisztő híreket kapunk, félelmekben élünk: ködös, fagyos utak, rablók és vadak, de az úton haladni kell. Hogy merjünk haladni, ezért a jelek! „Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.”
Félelmek szorításán át juthatunk el a Szenteste békességére, a befogadás előszobájába. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 445. dicséret 1,2,3,5. vers „Szólsz hozzám Istenem, …”
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Jn 14:6)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.