Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 393. dicséret 1. vers: „Ne csüggedj el kicsiny sereg…”
Derekas ének: 392. dicséret 1 - 4. vers: „Az egyháznak a Jézus a fundámentuma..”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 483. dicséret 6. vers: „Jöjjön el a Te országod ...”
Textus: 1Kor 3:10-11
„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
A 95 TÉTEL. Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.
„Az igazság kiderítése igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabadművészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.”
Megemlékezünk a Reformáció Napjáról-Ünnepéről, tán még a wittenbergi vártemplom kapujára szegezett tételekről is hallottunk, de ismerjük-e Luther indítékát, olvastuk-e – akár csak egyetlen egyszer is – ezeket a mindent alapjaiban megváltoztató tételeket?
Nem feltétlenül kell részleteiben ismerni Luther életét. Elég tudni azt, hogy pap volt, teológus, gondolkozó ember, aki ismerte a Szentírást, s azt német nyelvre lefordította.
„A Szentírás szövege alapján a pápaság sok tévelygésére rájöttem” – számol be kezdeti élményeiről. Lelkében kétségek gyötörték, miközben egyre inkább szembesült a Biblia Krisztusa és Róma vallási, politikai teljhatalma közötti éles ellentéttel.
Luther a szerzetesi szabályokat a legszigorúbban alkalmazta önmagára. Ha az üdvösséget valóban ezek alapján lehetne elnyerni, úgy vélte, ő biztosan mennybe jutna. De emberi gyarlóságait, méltatlanságát átérezve kereste a megoldást lelki gondjaira. Istent kereste a rendházban is, ezért túl a szabályokon vágyott a Szentírás mind alaposabb megismerésére. Szerzetestársaitól kapott egy vörös bőrbe kötött Bibliát, amit olyan szorgalommal forgatott, hogy hamarosan lapról lapra ismerte a tartalmát. Dr. Usingen, egy Ágostonrendi barát, Luther egyik tanára szóvá is tette a fiatal szerzetes igyekezetét:
„Ejnye, ejnye, Márton testvér, hát mi a csuda az a Biblia? A régi egyházi tudósokat kell olvasni; azok már kiszívták a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden lázadást a Biblia idéz elő!”
„Isten igéjét nem szabad erőszakosan elcsűrni-csavarni, sem embernek, sem angyalnak, hanem amennyire lehetséges, annak szavai legegyszerűbb jelentésük szerint értelmezendők. Én előadásaimban és prédikációimban is megmaradtam a Szentírás alapján. Ezért aztán két esztendő múlva itt eretnek hírébe keveredtem” – emlékszik vissza feljegyzéseiben Luther.
Személyes istenhite elmélyülésével párhuzamosan erősödött fel a nézeteltérés Luther és a vele szemben álló katolikus teológusok, egyházi méltóságok között. A római pápaságról (1520) című művében kifejti, hogy egyedül a Szentírást („sola Scriptura”) tartja megfelelő tekintélynek a vitás kérdések eldöntésére.
„Kérésem csak az, hogy aki rám támad, az Írással szerelkezzék fel.” Majd – ismerve Róma módszereit – hozzáteszi: „Az eretneket iratokkal, nem tűzzel kell megcáfolni. Ha nagy mesterség volna máglyával győzni meg az eretnekeket, akkor a hóhérok volnának a földnek legtudósabb teológiai doktorai, akkor nem is kellene többet tanulnunk, hanem aki erőszakkal le tudja gyűrni az ellenét, hát meg is égetheti.”
1521-1534 között fordította német nyelvre a Szentírást. (Károli 1586-89 között, valószínűleg társakkal)
Gondolatok: pappá szentelhettek – a Szentírás ismerete nélkül?
Bűne – a Szentírás ismerete, az Istenre hagyatkozás. Bűne, hogy ki meri mondani: Isten még a pápánál is nagyobb!
Ha elolvassuk a 95 pontot, azokban nem támad – csupán gondolkozik, kérdez, összefüggésekre mutat rá. S nem véletlenül zárja így: „más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.”
A 95 tétel egész gondolatmenete a megigazulás, a kegyelem körül forog: „Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.” (Gal 2,21) A tételekben nem szakít a korabeli egyházi szóhasználattal, fogalmakkal – hiszen nem szakadást akart, hanem a Szentírás alapján rámutatni az attól való eltérésekre. Nem reformálni akart – hanem meglátni és megláttatni: egyetlen tekintély van, akit senki sem múlhat felül, akit senki sem hamisíthat meg: a Szentírásban önmagát teljességgel kijelentő, megmutató, szándékait, irántunk való irgalmasságát tökéletesen, érthetően megmutató Isten. S aki nem Őt szolgálja – teszem hozzá már én – akár egyházon belül, akár azon kívül, az hiábavalóvá teszi Krisztus kegyelmét, szenvedését, halálát, s elszakítja magát a csak Őbenne lévő örök élettől.
Gyermekkoromban úgy éltem meg a Reformáció ünnepét, hogy az hálatelt megemlékezés: adott Isten őreá hagyatkozó, hittől erőssé tett szívet kiválasztottainak, hogy bátorsággal merjék szólni: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (Acta 5:29) Akkor nem igazán értettem, miért kellett ehhez bátorság? S arra gondoltam: De jó, hogy ma már ez nem így van!
De ma is igaz: Semper reformari debet – mindig reformálódni (megújulni) kell! A ma tekintély-alapú világában is igaznak kell lennie: Sola Scriptura, Sola fide, Sola gratia, Solus Christus, Soli Deo gloria! Egyedül A Szentírás szerint; egyedül hit által; egyedül kegyelemből; egyedül Krisztus által; Egyedül Istené a dicsőség!
Testvéreim! Nincs okunk csak emlékezni a reformációra. Nem csak lehet, de kifejezetten kell kérnünk a zsoltár-igével: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zs.51:12) Nem véletlen, hogy a Szentírás középpontjában ezzel bíztat Atyánk: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zs. 118:8)
Nincs más fundamentum! Mi szükséges ehhez?
Olvasni kell a Szentírást, rendszeresen, módszeresen, imádságos szívvel, lélekkel. A kérdéseidet az Úrnak tedd fel, s Ő megfelel. Egyedül Ő az a tekintély, kinek válaszait nem csak bátran elfogadhatod, hanem azok előtt meg kell hajtanod magad! Mindenki más válaszaiban szabad, sőt kell kételkedned! Ez nem jelenti azt, hogy biztosan félrevezetők – de jelenti azt: a feltétel nélküli bizodalom efyedül az Úré!
Ebben már benne van az is: beszélgetned kell az Úrral! Nem csak a Szentírás olvasásakor előtűnő kérdéseidet vidd elé, hanem mindennapjaid döntései előkészítése sem történhet meg a vele való „egyeztetés” nélkül! Ne csak mond az Úrtól tanult imádsággal: „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” – hanem naponta tudakold és cselekedd! Nem tehetsz úgy, mintha nem tudnád, tudhatnád: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mik 6:8)
Most, a Reformáció ünnepén minket szólít, minket hív Istenünk. Feladatot, küldetést, erőt és útmutatást Tőle kapunk – ahogy nemsokára valljuk is a dicséret szavaival:
„Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd,
S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével a bűnösnek szabadulást.
Az Isten vérét adta értünk; láttasd, hogy szent példája hat,
S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.
Adj éjt, napot, add át erődet, add kincsedet, add szívedet,
Rontó lelkek gáncsa nem árthat, győztes csak egy: a szeretet.
A Mester lelke járt előtted, s kitűzi most eléd a célt,
Munkára hát, ne késs, serénykedj, Megváltódért, Királyodért.
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 472. dicséret 3,4,5. vers „Lelkek éjét oszlatni fénnyel…”
„Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3:11)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.