Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 151. dicséret 1. vers „Uram Isten, siess minket megsegíteni, …”
Derekas ének: 65. zsoltár 1-3. vers „A Sionnak hegyén, Úr Isten, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 12:46-50
„Mikor pedig még szóla a sokaságnak, íme az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ővele szólni. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 278. dicséret 8. vers „Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, …”
Textus: 2Móz 20:12
„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Ma az 5. parancsolattal szólít meg Istenünk: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.”
A Törvényben ez az egyetlen olyan parancsolat, ami nem tilt, hanem előír. Nem azt mondja, mit ne tegyél, s ha mégis, büntetés lesz, hanem azt, hogy mit tegyél, s ha teszed, mi a jutalmad.
Tiszteld… Nem magának kéri, hanem atyád és anyád számára.
Akit tisztelünk, annak tekintélyét elismerjük, fennhatóságát elfogadjuk, akaratának önként alávetjük magunkat, kedvét, tetszését keressük. Tiszteld őket, mert ők érted vannak, hogy felnövekedve te értük lehess! Lehet túlszárnyalni tudásukat – de nem lehet túlszárnyalni azt, amit érted, értünk tettek.
Tisztelet és szeretet – kézen fogva járnak. De lehet-e parancsra? S lehet-e paranccsal szeretetre és tiszteletre kényszeríteni?
Más, ha az Úr mondja, más, ha emberek rendelik el.
Ha emberek rendelik, akkor kénytelen-kelletlen úgy teszünk, mintha. Bár igaz: a mintha-szeretet, a mintha-tisztelet sóhajtásnyit sem ér! De mégis vannak, akik nagy kompromisszum-készen megelégednek ennek elfogadásával.
De ha Isten rendeli, akkor a mintha-tisztelet is tiszteletlenség, a mintha-szeretet is szeretetlenség! A fő bajom az, hogy mi – mindezek ellenére – egy ilyen minthákkal teli világot alakítottunk volna ki magunk körül, ahol mintha-élnénk, mintha-boldogulnánk, de nem mintha fogunk belenyomorodni!
Mert elfeledtük már rég ezt az 5. parancsolatot, már kiveszet belőlünk-közülünk a tisztelet, megbecsülés, szeretet.
Az idősebb korosztály egykor még tisztelte szüleit, s néhány tanítót, tanárt is, hiszen még találtak olyanokat, akikre fel lehetett nézni. De amint kezdett alábbhagyni a szülők tisztelete, úgy kezdett fogyni a tisztelhetők száma is.
Sőt! Már odáig is eljutottunk, hogy a nyílt tiszteletlenséggel lehet egyesek tiszteletét kivívni! Dobáld meg, ne hagyd szóhoz jutni, hallgattasd el, s akkor téged tapsolunk.
Azok juthatnak el idáig, akik még saját szüleikben sem látták meg, mit is lehet tisztelni rajtuk. Nem feltétlenül az akadémikus tudást, de az odaadó verítéket, az aggódás teli gondoskodást, az „előbb a gyereknek szedj, nekem elég, ami marad” osztozkodást. S ma kié az első merítés?
Akiket mindennap látunk, azokban nagyon nehéz meglátni a tiszteletre méltót, hiszen vannak más tulajdonságaik is. De meg lehet és kell látni a jót, a tiszteletet érdemlőt, hogy mienk lehessen a parancsolathoz fűzött ígéret: hosszú ideig élhessünk azon a földön, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád minékünk! Nem önmegvalósításba kell kezdenünk, átgázolva még szülőkön, testvéreken, rokonokon is, nem megszereznünk kell, harcosan-dacosan, hanem elfogadni az egyébként megszerezhetetlent: azt a földet, azt az országot, amit az Úr ad nékünk, nem magunkért, érdemeinkért – hanem a Fiúért!
Néhány éve állami gondozottként felnőtt lakóinkkal beszélgettem a Törvényről, s közte erről a parancsolatról is. Ez ellen tiltakoztak leginkább. Nem „vallásos” környezetben nőttek fel, nem hallottak gyermekségükben Istenről – s mégsem az első parancsolatok váltottak ki belőlük heves reakciókat, hanem az 5. A következők szükségességét elismerték – de erről azt kérdezték: Mit tiszteljek azon, aki kipottyantott és beadott a lelencbe? Mit fellelhetünk erre? Szerintük ez csak valamivel jobb, mintha…. Őket nem tudják és nem akarják tisztelni.
Nem tőlük – mert ők vajmi kevéssé ismerik a Szentírást – hallani a hivatkozást az evangéliumból hallott történetre: Jézus is hogyan beszél anyjáról, testvéreiről?
Ezzel kapcsolatosan két megállapítást kell tennem:
Egy: Mi nem vagyunk Jézus (egyikünk sem).
Kettő: Ő nem nem tiszteli anyját, hanem nem tiszteli jobban, mint bármely embert! Jézus mindenkiben meglátta (meglátja) a jót, a segítségre szorulást, a szükséget, mindazt, ami benne volt – és egyetlen hozzá fordulót sem küldött el. Anyját és testvéreit sem – csak annyit mond: nem csupán értük van. Jézus a sokaságot tanította – s az övéi nem bementek hozzá, hanem beüzentek, kérve, hogy jöjjön ki. Ebben a helyzetben szólt Jézus, erre mondta: „Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.”
Az előbb azt mondtam: Mi nem vagyunk Jézus. Nem, hiszen mennyien szüleiket sem tisztelik – s akkor hogyan gondolhatnánk kiterjesztően: „aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” azok mind tiszteletet érdemelnek.
Ne hivatkozási alapot keressünk Jézusnál, hogy mi miért nem – hanem úgy, mint Ő tette, tiszteljünk mindenkit, aki mennyei Atyánk akaratát cselekszi.
Ehhez pedig első renden az szükséges, hogy mi is Teremtőnk akaratának cselekvői legyünk! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Adakozás hirdetése. Csütörtök este 6 órakor bibliaóra.
Záróének: 472. dicséret 1,4,5. vers „Mennyit zengi a lelki békét, a szívek csendjét …”
„Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Mt 6:6)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.