Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 86. zsoltár 1. vers „Hajtsd hozzám, Uram, füledet, …”
Derekas ének: 392. dicséret 1-5 vers „Az egyháznak a Jézus a fundámentuma, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 1Kor 12:12-27
„Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 65. zsoltár 3. vers „Javaival a te házadnak …”
Textus: 1Kor 12:25-27
„Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az Ige az egy test különböző tagjairól tanít – minket, rólunk.
Tanít, hogy „ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.” Régen is, ma is volt sok vita: ki az előbbre való, ki különb, még ha ugyanannak az egy testnek, de különböző tagjai. Embereknél: Rangkérdés. Egykor a Zebedeus fiak anyja kérte Jézust: „Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. És monda nékik: Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.” (Mt 20: 21-23)
Testvéreim! Nincs szükség vetélkedésre, mert teljesen mindegy, hogy közvetlenül Jézus mellett, vagy kicsit távolabb tőle, de mindenképpen a társaságában, vele! Tagjaként: nem az a fontos, hogy mire rendeltettem – mert nem ez különböztet meg. Hallottuk: értelmetlen, ha a kéz láb akarna lenni! A lényeg: betöltöm-e rendeltetésemet? Rendeltetésem: a magam helyén – amit nem én választok – tehetségem és lehetőségem szerint mindent megtenni Isten dicsőítésére! Ehhez elmaradhatatlanul szükséges a test tagjainak együttmunkálkodása → ne legyen hasonlás → hanem egymásért! Együtt sírunk, együtt nevetünk. Vagy ahogyan Pál mondja: „akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.”
Amikor egy sóoldatból párolog a víz, teljesen bizonytalan, hogy a só hol, milyen alakban kristályosodik ki. Ha a tagok elhatározása, összeállása, szerveződése alakítaná ki és „üzemeltetné” a testet, → teljesen bizonytalan, hogy milyen lenne, egyálatán: „működne-e”? Mindez a fő nélkül nem megy! Mert a tagok együttélésének, együttmunkálkodásának van egy meghatározó, döntő, rendező pontja: a fő – Krisztus! „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Így lehetnek a még múlandóságban élők is az örökkévaló részei – ha látható (eredményekben is!) a testhez való tartozásuk, az azzal való állandó(!) kapcsolatuk. És így nincs én – csak mi! Nem magamért – hanem egymásért! Mert szükségünk van egymásra – hiszen az egy test tagjai vagyunk! S test hiányos, ha egyetlen tagja is hiányzik! Szükségünk van egymásra, mert egyenként nem, csak együtt tölthetjük be rendeltetésünket. Rendeltetésünk betöltéséhez egymásra vagyunk utalva minden percben, minden cselekedetben!
De nem csak egymásra kell figyelniük a tagoknak – hanem mindenkinek a főre, Krisztusra, mert csak így lehet tökéletes összhangja a tagok rész szerint munkájának, a „működésünk” így lesz szerves egésszé! A zenekar tagjai egyenként is le tudják játszani a nékik meghatározott hangokat. Valamennyire még tudnak is egymásra figyelni. Mégis akkor tökéletes az együtthangzás, a szimfónia, ha a karmester, a dirigens vezetésével, irányításával játszanak. Mert a zenekar élén álló határozza meg, ki mikor kezdjen dolgához, milyen tempóval, milyen hangerővel, stb.
Testvéreim! Tudunk (?) együtt szenvedni, együtt örülni? Tudunk-e mindent Krisztusban, az Ő fősége alatt együtt tenni? Amikor az imént azt hallottuk: „akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” – ez azt is jelenti, hogy a fő – Krisztus – is velünk örül és velünk szenved, s ha Lélekben mi is vele szenvedünk – vele élhetjük majd meg örömét is!
Csak ha Krisztus fősége alatt, a neki való feltétlen engedelmességben folyik minden dolgunk, egymást segítve, kiegészítve, csak akkor emelkedhetünk túl a puszta humanitáson a Krisztus-test közösségének megvallásához és gyakorlásához, s így lesz rajtunk át áradó az a szeretet, amiről így vall az Ige: „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy” (1Kor 13:4-8a)
A test tagjainak feladata, hogy a fő szeretetének továbbítói legyenek – olyan tisztán és olyan odaadón, amint az a főből sugárzik. Adják mindenkor, mindenhol, semmit érte nem várva. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 395. dicséret 1-3. vers „Isten szívén megpihenve …”
„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él” (Jn 11:25)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.