Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 156. dicséret 1. vers „Úr Isten, mi sok szükséget …”
Keresztelési ének: 431. dicséret 1. vers „Úr Isten kérünk tégedet …”
Keresztelő: Külön lapon
Derekas ének: 167. dicséret 1,2,3. vers „Jöjj, mondjunk hálaszót…”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Acta 17:22-34
„Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból. Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől. És ilyen módon Pál kiméne azok közül. Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ővelük.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 266. dicséret 1. vers „Egek nagy Királya, …”
Textus: 1Kor 8:6-8
„Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretük szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, megfertőztetik. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Pál apostol mai Újszövetségi igénkben Athénban szólítja meg az ott lakókat. „találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.” A bálványáldozatokkal és a bálvány-oltárokkal térítői útjai során többfelé gondja volt – meddig lehet, meddig szabad elmennie egy, a Krisztus útjára tért embernek? Lehet-e áldozatot bemutatni, lehet-e az áldozati állatból enni? A korinthusbeliekhez írt levelében erről ad tanítást – s ez a tanítás számunkra is eligazító, hiszen nem feltétlenül és csak a bálványáldozati hús fogyasztásáról szól.
Pál – szintén a korinthusbelieknek írja (kétszer is!): „Minden szabad nékem, de nem minden használ.” Sokakban ott van a formális felosztás – valahogy az Aczél György-i TTT hatására: használ – nem használ, de nem is árt – nem használ. S megtoldják egy kérdéssel: vajon árt-e az, ami nem használ? Akik így gondolkoznak, azok többsége a minden szabadot mindarra kiterjesztenék, ami nem árt. Szabad-e bálványáldozati húst enne? E kérdésre felel Pál apostol.
Sokak számára meglepő a felelet: Szabad! Szabad, mert „tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.” Szabad, mert „az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.”
Szabad, de mégsem szabad: mert „ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.”
Szabad ugyan, de olykor jobb nem élni ezzel a szabadsággal, hogy kerüljük a megbotránkoztatást.
S mindennek az alapja az ismeret! „A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik őtőle.”
„Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten.”
Még egyszerűbbre lefordítva: Ha van ismeretem, mely által tudom, hogy csak egy Isten van, bálványok pedig nincsenek, akkor nyugodtan ehetek bármit, mert Isten nem teremtett semmi olyat, mi káromra lehetne. De ha valaki közli velem, hogy bálványáldozati húsból készült az, amit elém tesz, ne egyek. Nem azért, mert árt, hanem azért, mert azt hinné, hogy én is hiszek a bálványokban. S ha ezt látja egy Istenben hívő, miattam botránkozik meg – amit jobb elkerülni.
Pál ezt sokkal tömörebben fogalmazta meg, amikor ezt írta: „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.”
Nem az a valami, ha tudunk, hanem ha az Isten szeretete van bennünk, és Őtőle van igaz ismeretünk!
Szeretteim! Sokan mondják: régen valóban lehetett így, de ma már? Valóban. Ha csak a bálványáldozati hús evését nézzük. De többről is van itt szó! „Az ismeret felfuvalkodottá tesz.” Kikre gondolok? A mindenkori és mindenholi bennfentesekre, jólértesültekre, akik lenéznek: Te még ezt sem tudod, erről sem hallottál? A szuperekre, akik csak magukat tartják valaminek, minden más emberről csak rosszat gondolnak, feltételeznek, szólnak! De a magukat, kegyességüket (már ha van!) maximálisra értékelik!
Akkor mindig és mindenben arra kell figyelnünk, hogy ne a magunk megfontolt véleményét szóljuk, hanem mindig azt, amit mások hallani kívánnak tőlünk? Ne feledjük: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” De a megbotránkoztatni nem akarásban is kölcsönösségnek kell lennie!
Hiszen az ismeretet azért kapjuk Atyánktól, hogy a szeretettel és a szeretetet építsük! Az életről és a halálról, a megmaradásról vagy a megsemmisülésről van itt szó! Úgy a magunkéról, mint a felebarátunkéról!
Bár ma nincs bálványáldozat, de van bálvány és van áldozat!
Hányszor állítjuk magunkat mások elé bálványul, vagy bálványozunk embereket vélt vagy való ismereteikért, tudásukért, tulajdonságaikért.
Hányszor hangzik ajkunkról: mily nagy áldozatot hoztam érted! Feláldoztam erőmet, egészségemet, ifjúságomat, időmet, vagyonomat! Elégettem magam!
Pedig csak az „áldozza fel” magát (feleslegesen és értelem nélkül!), aki az egy, örök, megismételhetetlen áldozatot – Krisztus áldozatát – nem tudja elfogadni. Lehet, hogy elmondja: egy Istenünk van, és egy Urunk. De nem vallja:” akitől van a mindenség, mi is őbenne” „aki által van a mindenség, mi is őáltala.”
Nem bálványt kell emelni, s annak áldozni, hanem lehet Isten előtt leborulni, s mindent Tőle fogadni! A nemlétező bálvány elvesz – míg Isten megajándékoz!
Úgy szeret – Téged és Engem – hogy egyszülött Fiát adta, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen!
Őbenne, Krisztusban, minden szabad nékem a szeretetben való építésre, a botránkozás és a botránkoztatás kerülésére, hogy ne felfuvalkodott, hanem csendesen és szorgosan munkálkodó, Krisztushoz vonzó, Isten dicsőítő életet éljek. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Adakozás hirdetése
Záróének: 226. dicséret 1-4. vers „Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, …”
„Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (Jer.Sir. 3:25-26)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.