Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers: „Az Istenhez az én szómat, …”
Derekas ének: 479. dicséret 1-4. vers: „Hinni taníts, Uram, kérni taníts!”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 21:12-22
„És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket. A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel. Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs terajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; És amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 138. zsoltár 1. vers: „Dicsér Téged teljes szívem …”
Textus: 1Kor 3:16-17; Mt 21:22
„Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.”
„amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus bevonulása után a templomba megy → hogy azt ismét az imádság házává tegye. → mert azt a latrok barlangjává tették – a templomi kalmárkodással. Kiűzi az árusokat, pénzváltókat. A templom nem az üzlet, a meggazdagodás helye → ne azon elmélkedjenek: jó üzletet kötöttem-e?
Testvéreim! Szabad nékünk a Szentírás részeit összekötni – hiszen atyáinkkal valljuk: a Szentírás tanítja önmagát!
Pál apostol bizonyságtévő tanításából tudjuk – amint hallottuk is: Isten temploma vagyunk, és az Isten Lelke lakozik bennünk. Ez nem csak megtiszteltetés, hanem felelősség is, ok a vigyázásra, mert ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagyunk mi.
Jézus bevonult Jeruzsálembe, első útja a templomba vezetett. Jézus itt van, hogy templomodba jöjjön. Mit talál? Isten megszentelt házát – vagy latrok barlangját? Életed temploma a szentség vagy az üzlet helyszíne? Megszentelt – vagy megszentségtelenített?
Jézus jön Isten Lelkének bennünk lakozó templomába – hogy tisztaságát, szentségét helyreállítsa. Hogy segítse böjtünket. Nem a templomot rombolja le, hogy másikat építsen – hanem ami nem odavaló, azt űzi ki! Nem ellened jön – hanem segítségedre. Érted jön!
Jön, és meggyógyítja az ott lévő betegeket → s gyermekajkak zengik: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Vajha a mi életünkben látható csodákért, gyógyulásokért is zenghetne az Istent dicsőítő szózat!
Jézus az éjszakát Bethániában tölti, onnan jön vissza reggel → s mert éhes, gyümölcsöt keres a fügefán. (Azon ott mindenkor volt virág, zöld és érett gyümölcs!) De csak levelet talál, ezért: „Gyümölcs terajtad ezután soha örökké ne teremjen.” A fa azonnal kiszáradt → amin megdöbbentek a tanítványok: „Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?” Jézus nekik mondja: „Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; És amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”
„ha van hitetek és nem kételkedtek”, „meg is kapjátok, ha hisztek.”
Testvéreim! A ma bennünket megszólító Ige két szakasza együtt kérdez minket: Imádság háza-e a mi számunkra a templom, templomok vagyunk-e mi → vagy csak egybegyülekezésünk helye? S ha imádság háza → van-e gyümölcsünk? Elkért, megkapott? Az egyház – mint fügefa: bimbók és virágok, zöld és érett gyümölcsök vannak-e rajtunk? Vagy csak levelek, hűs árnyat adók? A fügefa nem az árnyékért van → mint ahogy az egyház sem azért, hogy a vándor megpihenjen a templomban! A fügefa is, az egyház is azért van, hogy tápláljon, a gyümölcsét adja.
Felettünk még nem hangzott el Jézus kemény, ítélő szava → bizonnyal valamennyit talált rajtunk. Tenni kell → több legyen! Tenni → az imádság házában, a templomban, s minden nap, bárhol is vagyunk → de ezt csak akkor és úgy tudjuk végezni, ha van hitünk és nem kételkedünk. Talánnal nem lehet az Úrhoz fordulni. Mert a talán az már kételkedés! Akkor – és csak akkor! – meg is kapjátok! Hit nélkül nincs gyümölcs, nincs jó gyümölcs, nincs megújulás, nincs élet! Ha nem Isten Lelkének megszentelt temploma vagyunk – Ő megszentelt minket, de lehet, hogy kufárkodásainkkal megszentségtelenítettük e templomot! – akkor hitünk csak díszlet, nem valódi, s nem ad erőt kéréseinknek. „ha van hitetek és nem kételkedtek”, „meg is kapjátok, ha hisztek.” Ehhez rendben kell tartani a templomot. A rendben nem tartás – megrontás. „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten.”
Hit – de miben? Valamiben hinni nem elég! Még önmagunkban hinni sem – sőt! Nem munkánk eredményességében, tetteink értelmében kell hinni! Nem miben, hanem kiben!
„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban…”
Így, és nem szükséges magyarkodva! Isten nem a magyarok Istene, hanem minden nép kedves Őelőtte, aki akaratát cselekszi, parancsolatait megtartja!
Egykor minden iskolai osztályban ott függött a felirat: Unum Deum credo et unam patriam, in aeternam credo Dei iustitiam, et resurrecturam credo Hungariam. (Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy Isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában). S amikor tiltott volt – még inkább tanultuk, mert igazságtalannak éreztük a hazánkkal, népünkkel történteket. De mégis azt kell mondanom Isten Lelkével, hogy hinni nem jelmondatokban, hanem a Szentháromság egy Istenben kell, aki minden kérésünket meghallja, minden szükségünket betölti → aki kéréseinket nem csak meghallja, hanem hatalma van beteljesítésükre is, aki kész és képes hazánkat megtartani, aki minket is gyümölccsé tud tenni!
A hit nem szó → hanem magam odaadása: Atyám metszegessen, tápláljon – mint kedve néki tartja →hogy én teljes létemmel, gyümölcseimmel az Ő dicsőségét , csak az Ő dicsőségét hirdessem!
Kérjük könyörgésünkben újjáteremtő kegyelmét! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések:
Záróének: 475. dicséret 1-3. vers „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!”
„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek;
mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.” (Mt 26:41)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.