Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 65. zsoltár 1. vers: „A Sionnak hegyén, Úr Isten …”
Derekas ének: 130. zsoltár 1-4. vers: „Tehozzád teljes szívből …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 11:1-11
„És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül, Monda néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk? És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik; És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, amit a szél hajtogat? Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti előtted a te útadat. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 155. dicséret 1. vers: „Ó Úr Isten, légy közöttünk …”
Textus: Mt 11:4-6
„És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik; És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
A nyomorúságaik terheitől szabadulni vágyók közül ma is sokan kérdezi, bizonytalankodva, kétkedőn mutatva Krisztusra: „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” Mielőtt megszólnánk őket – ők legalább kérdeznek! S hányan legyintenek csak, még egy kérdést sem fogalmaznak meg.
Keresztelő János a börtönből küldte követségbe két tanítványát. Hirdettem, rá mutattam, talán nem tévesztettem el: Te vagy biztosan?
Keresztelő János kapott választ, a mai kérdezők kapnak e feleletet?
Felelnünk nekünk kell – vallást tennünk Jézusról. És mi mégis inkább követséget vállalunk, a felénk hangzott kérdéseket visszük tovább. S a kapott válasszal megkeressük-e őket, elmondjuk-e nekik? Enélkül értelmetlen és céltalan a követség! De ha tudjuk a választ – és tudhatjuk! – miért nem adunk feleletet? A feleletadásra Jézus bennünket is kötelez: „Menjetek el és jelentsétek meg, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik; És boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.”
Kérdezhetik (s talán a visszakérdezések miatt bátortalanodunk el a felelet-adástól?) kik a látó vakok? Kik a járó sánták, a halló siketek?
„Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.” (Lk 8:10)
Hányan látnak, mert jó a szemük; hallanak, hisz működik a fülük – és mégis: Isten látására, szava meghallására, a benne való megtisztulásra, útjai járására, az általa való életre, a maguk szegénységének megvallására képtelenek! Kik ezek? Sokszor mi vagyunk! S még bizonyítékot is szolgáltatunk ehhez: Nem megyünk (sántaságunk) – hogy elmondjuk (néma) amit láttunk (vak) és hallottunk (süket). Valami ne szólj szám, nem fáj fejem? Vagy csupán engedetlenek vagyunk?
A látás, amiről Jézus szól: Isten örökkévaló dolgainak látása. Látjuk? Sántaság → csak bicegve, lassan, el-el esve – járás ez? Lehet-e megtisztulásnak mondani sebeink elkendőzését? Ha a hallottak nem indítanak cselekedetekre → mi értelme van? Olyan, mintha siketek lennénk! Mindezek után nem az ilyenekre mondja a Jelenések könyvének igéje: „Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” (JJel. 3:1)
S mindezek után hányan utasítják el az evangéliumot, mondván, hogy nem szegények, nincstelenek, nyomorultak, rászorulók!
Testvéreim! Látás → Jézusban! Akinek Ő nyitja meg a szemeit, új megvilágításban látja a világot, új dimenziók nyílnak meg előtte!
Járás → Ővele! Nem fárasztó és nem unalmas → mert nem csak velünk van az úton, de vigyáz és erősít is minket – s közben tanítást ad számunkra!
Megtisztulás → általa! Ő nem tüneti kezelést ad bajainkra, nem fájdalmainkat enyhíti → hanem mindezek okát veszi el: bűneinket!
Hallás → tőle! Mert minden mástól hallhatunk kellemest, okosat, kedvest → de csak Tőle hallhatjuk az életre megtartó beszédet, az újjáteremtő kinyilatkoztatást!
Feltámadás → Őbenne! Ő magára vette bűneimet → hogy én is részesévé lehessek az Ő életének! Ő feltámadt és él, hogy így mutassa meg: aki hisz Őbenne, annak örök élete van!
Nélküle vak, siket, sánta, poklos, szegény nincstelen vagyok! Őbenne pedig megvan mindenem! Őbenne boldog lehetek! Ő mondja: „boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.” Boldog, mert lát, hall, jár megtisztultan, s él, hogy szólja, továbbadja az örömüzenetet, az evangéliumot! Boldog, mert megismerhette és továbbadhatja Isten örömüzenetét!
Keresésünk közben hányakat kérdezünk: Te vagy-é az, aki mindezeket, vagy legalább néhányat, vagy csak egyet ezek közül megadhat? Keressük → pedig ezt mind elkészítette és adja számunkra Jézus → csak el kell fogadnunk Tőle!
Csak engednünk kell, hogy Ő megcselekedje rajtunk!
A legnehezebb talán az, hogy az elfogadáshoz előbb be kell ismernünk: nekünk mindezekre szükségünk, égető szükségünk van! Ha ezt megvalljuk → Ő már adja!
S ha vettük már → akkor tudjuk, hogy mit kell felelnünk a kételkedők kérdéseire. Csak ennyit: nézz rám! Vak voltam → most látok! Sánta voltam → járok! Siket voltam → de hallok már! A bűneim szennye undorítóvá tett → de tiszta lettem!
Hallom Uram szavát, járom rendelt utamat, látom dicsőségét és a célt: az életet, az örökkévalót! Boldog vagyok, mert életet kaptam Tőle, örömüzenete az enyém
Dicsőség Istennek! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD, ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 397. dicséret 1-5. vers „Ó Sion ébredj, töltsd be küldetésed …”
„Az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban!” (Ef 4:15)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.