Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 315. dicséret 1-2. vers: „Krisztus Urunknak áldott születésén …”
Derekas ének: 326. dicséret 1-3. vers: „Dicsőség mennyben az Istennek!”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 2:1-12
„A mikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondták néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. Ekkor Heródes titkon hivatva a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldve őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. Ők pedig a király beszédét meghallva, elindultak. És íme a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérvén, megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. És bemenvén a házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tettek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adtak néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 154. dicséret 1. vers: „Úr Jézus, mely igen drága …”
Textus: Mt 2:2
„… azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az Ige ma a napkeleti bölcsek történetét mondja el nekünk, akik a csillag felragyogásából tudták meg → Megérkezett!
Nem csak tudomásul vették: van → hanem keresésére indultak. Hosszú utat bejártak, hogy tisztességet tegyenek néki. Tudták, hogy kit keresnek, s tudták, hogy mivel tegyenek néki tisztességet. A zsidók megszületett királyát, Megváltóját keresték – hoztak néki aranyat (hatalom), tömjént (szentség illata), mirhát (a kenet olaja). Őket a szent családnál egy másik látogatócsoport előzte meg: a pásztorok, kik az angyal szavát hallva, nyájukat odahagyva azonnal Betlehembe siettek.
Testvéreim! Két csoport – két okból – kétféleképpen. A pásztorok csodálkozva, szinte ellenőrizni: jól hallottuk-e az angyal szavát? Igaz-e a hír? → ”Lássuk meg e dolgot!” Hirtelen indultak, készületlenül → ajándék nélkül → de így is találkoztak Vele, látták, s hirdették, amit az angyal nekik a gyermek felől mondott! Mentek – láttak – bizonyságot kaptak – és hírt adtak róla!
A bölcsek tudományukkal észlelték a csillagot, s hárman is helyes következtetésre jutottak, egymástól függetlenül. Gyors előkészületek, ajándékok kiválasztása és indulás. Nem hirtelen indulás, hisz nem bizonytalanra indulnak. Tudták, kihez mennek, ismeretük indította és vezette őket, hogy Krisztusnak hódoljanak! Nem csak látni akarták, hogy ellenőrizhessék: jól fejtették-e meg a csillag titkát → Tisztességet kívántak tenni a megszületett Királynak! Vitték a hatalom, a kedves illat és a felkentség jegyeit.
Testvéreim! Az Ige kérdései ma hozzánk: Kit és miért keresel? Mivel jössz? S mit teszel ezután? Mit? A zsidók királyát – vagy a Megváltót? A királyt illik köszönteni – a Megváltód előtt le kell borulni! Hasonló – de mégis más az indulat!
Miért jössz? Mint a pásztorok: igaz-e a hír? – vagy mint a bölcsek: ismereteid azt mondják, hogy Hozzá kell jönnöd! Valahol, valamikor mindkettő igaz lehet ránk! Először pásztorként, bizonytalanul, majd Isten Lelkétől bölcsességet kapva biztosan!
Mivel jössz? Ez az a kérdés, amire a legkönnyebb rosszul felelnünk! Nem a közlekedési eszközre vonatkozik. Nem arra, hogy mit és mennyit hozol neki! Mert lehet üresen is Krisztushoz jönni → mert sürgős Őt megkeresnünk, égetően fontos és halaszthatatlan vele találkoznunk →azonnali indulás, akár üresen is. És lehet megfontoltan, készületek után, már ismeretek – ha hiányos ismeretek is azok – birtokában indulni → ajándékokkal.
Az eredmény azonos. Lehet, hogy azt várná valaki: Tegyünk különbséget, rangsoroljuk, hogy melyik a jobb, a hasznosabb. De nincs különbség! Mert másokat másként indít Isten Lelke Krisztus keresésére, látására. S teljesen felesleges, nagyon gyermeteg azon vitatkozni, hogy melyik a jobb. Még az sem minősít ki ért oda előbb, ki látta meg előbb! Ami minősít → indulsz-e a hívó jelre? Akár angyalszóra, akár csillagragyogásra! Ha indulsz – van találkozásod Krisztussal. Csak tudnod kell, kit keresel! Ne egy bájos gyermeket, ne kisjézust, Jézuskát, ne egy régi érzést → a világ Megváltóját, az Úr Jézus Krisztust keresd → megtalálod!
Mivel jössz, mit hozol? Hozd magad – amint vagy. Azonnal indulj, amint megkapod a hívó jelet! Ha tudsz, hozhatsz neki abból, amivel Atyánk megajándékozott téged – de ha semmid nincs, jöhetsz üresen is. Ő nem az ajándékodat várja, mert nem az ajándékokat összeszedni jött! Elsősorban téged vár → mert érted jött!
A pásztorok az istállóhoz mentek – a bölcsek a királyi udvarban keresték. Mindkettő érthető. Egyszerű emberek egyszerűségében találtak rá, a pompa közelében élők a Királyt a pompás udvarban keresték.
Az utolsó mai kérdés: mit teszel a látás, a találkozás után? A napkeleti bölcsek – az álom által való intésre – elkerülték azt, aki Isten Fia ellen törni készült, s visszamentek hazájukba. A pásztorok elhíresztelték, amit az angyal nékik mondott → ebben talán a dicsekvésnek is lehetett egy kis szerepe: hozzánk, a lenézettekhez, a mezőkön élőkhöz szólt az angyal! → mert később egy pásztor sem lett a Megváltó tanítványa!
De ma nem az a kérdés, hogy ők mit tettek, hanem az → Te mit teszel a Krisztussal való találkozás után? Fogadalmat, ígéretet? Egykor Péter is tett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.” S még azon az éjszakán háromszor megtagadta Jézust.
Nem fogadalmakra, ígéretekre van szükség, hanem egyszerűségre. Menj oda hozzá, valld meg neki: Tied vagyok! → s élj úgy, hogy látható legyen rajtad: Övé vagy! Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Az Úri szent vacsorához készülve: 445. dicséret 1,5. vers „Szólsz hozzám, Istenem.”
ÚRVACSORAI LITURGIA (Hanganyagban nem szerepel)
Záró ének: 462. dicséret 1. vers „Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, …”
Himnusz
„Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják” (Mt 5:8)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.