Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 138. zsoltár 1. vers: „Dicsér Téged teljes szívem …”
Derekas ének: 312. dicséret 1-4. vers: „Várj ember szíve készen …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 18:1 - 8
„Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 512. dicséret 1. vers: „Szólj, szólj hozzám Uram, …”
Textus: Lk 18:8
„az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Advent előző vasárnapján így zártuk az igehirdetést: Tudsz-e örülni a másik örömének, visszatalálásának, sikerének? Teszel-e azért, hogy az elkóborolt merjen visszaindulni az Atyához?
Nem tettük fel a kérdést: Mit kell ezért tenni? De a ki nem mondott kérdésünkre is választ ad Atyánk, amint ma, advent 3. vasárnapján szól hozzánk: „mindig imádkozni kell, és meg nem restülni”
De nem csak választ ad – hanem kérdést is tesz fel. „az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
Az ateisták és kételkedők visszakérdeznek: A mindenható, veséket és szíveket ismerő, a jövendőt irányító miért teszi fel e kérdést?
A válasz nem csak Atyánkon áll! A hitet Ő adja, kinek mint akarja. (Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja. – 272. dicséret)
Sokan állítják, hogy a hitetlenség bűn. Tegnap halottam: a hitetlenség nem bűn, hanem büntetés! Igaz! Az ajándékot el nem fogadót nem kell büntetni – hiszen az ajándék visszautasításával már büntette önmagát!
Mi elfogadjuk-e az Ő ajándékait? Nem madzagon rángat minket – ad lehetőséget a döntésre. S döntéseinkre mondja: Legyen néked a te hited szerint.
„az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” Lesz-e még, aki elfogadja, aki elfogadón él?
Miért kérdés ez? Mert mit hallunk: Valósítsd meg magadat – vagy: állj közénk és harcolj érte: a mi céljainkért, a mi módszereinkkel! S ha nem azt teszed, amit mi mondunk – nem vagy közénk való!
Ezzel szemben Istenünk Atyánk nem átformál – hanem visszaállítaná azt az állapotot, melyben megalkotott. A békesség és a szeretet embereivé kíván visszaalakítani – mert bűneink és önfejűségünk és másokra hallgatásunk békétlenné és szeretetlenné tett.
Advent van – s Ő készít minket az Ünnepre, a találkozásra. Bíztat, hogy ne restüljünk meg az imádságban, a Gondviselőnkkel való beszélgetésben!
Sokan állították, közeli a találkozás: 2012.12.21, 12 óra 12 perc. Ez csillagászatilag is pontos idő: a téli napforduló percre pontos ideje. Eddig a sötétség növekedett – innen a világosság lesz egyre több. Bárcsak bennünk is így lenne! Beszélgessünk Vele, hogy így legyen!
Azt hallottam valakitől, hogy azért célszerű az embereket félelembe kergetni, mert akkor uralkodni lehet felettük.
De miért kellene félnünk? Olvashattuk a Szentírásban: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa tibennetek van.” (Lk 17:20-21)
Itt van bennünk. Nem várni kell rá, nem félni kell tőle. Önmagunktól félhetünk csupán, hogy lesz következménye a rossz döntéseinknek: mert várjuk azt, aki itt van – s élünk úgy, mintha nem lenne itt!
Hallgatunk ismeretlenekre – s nem beszéljük meg dolgainkat azzal, aki ismer minket, tudja minden szükségünket, s aki nem csupán meghallgat, de célba is vezet minket!
Ezért kérdezi tőlünk – együtt és egyenként – a mai Ige: „az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
Mert „a hit a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11:1)
Megtapasztaljuk naponta: amit nem látunk – van, amit nem értünk – működik. Nem bizonyítékokat kell keresnünk, hanem megfogni a felénk nyújtott kezet – hogy Ő vezessen Ünnepre, életre, megmaradásra! Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 345. dicséret 1-4. vers „Ím nagy Isten, most előtted …”
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!
Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16: 13-14)