Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 1Kor 2:6-16
„Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.”
Textus: 1Kor 2:7
„Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Nehéz eligazodnunk e világban, kire hallgassunk, ki ad igaz tanítást nékünk. Bölcset és bölcsességet keresünk – vajon hol, kinél találhatunk?
A gyermek szülőjére néz fel – az ő szavát, tanítását fogadja el igaznak. Érzi, hogy rá van utalva, egyszerre van benne tisztelet és félelem.
Vajon nem így vagyunk-e, nem így kellene lennünk-e Teremtő Mennyei Atyánkkal? Hogy aztán amit és amint Tőle vettünk, azt adjuk tovább!
„Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják” (Péld. 1:7)
„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Péld. 9:10)
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak.” (Péld. 3:5-8)
„A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (1Kor 1:18)
„Nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.” (1Kor 2:2)
A világ – s benne dolgaink – nem oszthatók: testi és lelki. A kettő szoros összefüggésben van, szét nem választható! Sok okos állítja: a test dolgai nem csak hatással vannak a lelkiekre, hanem egyenesen meghatározói azoknak! A bölcs ezzel szemben azt mondja: a lelkiek irányítják a testieket – míg bizodalma van az Úrban! Ha e bizodalom alábbhagy, a lelkiek meggyengülnek, s jelentkeznek a test betegségei. Vannak azonban akik sem nem okosak, sem nem bölcsek, akik teljesen függetlenítik a testi és a lelki dolgainkat egymástól. Ámbár ez az okosság (inkább okoskodás) sem használ semmit, mégis: „egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” (1Kor 1:22-24)
A világ bölcsessége és Isten bölcsessége nem azonos! Mi nem a világ bölcsességét szóljuk, nem tudásunk jeleit adjuk – mondja Pál és vallhatjuk vele mindnyájan – hanem „Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre.” Nem azért, hogy emberek dicséretét is dicsőítését nyerjük el, hanem ezért, mert Krisztusért részeseivé lehetünk – majd – az Ő örökkévaló dicsőségének!
„Istennek titkon való bölcsességét szóljuk” – amit a test szerint élők és bízók bolondságnak tartanak, fölös beszédnek, időpocsékolásnak.
Isten bölcsességét a Lélek szerint vehetjük – ajándék az! A hit bölcsessége „a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11:1) „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” „Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által, lelkiekhez lelkieket szabván.”
Bölcsesség – de mi az? Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy okos beszéd, értelemre ható szó – ezek nagyon is földiek!
„Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” (1Kor 1:22-24) Krisztust, „ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul” (1Kor 1:30)
Az ember utat keres: a boldogulás, a megmaradás útját! Ezt az utat szóljuk, hirdetjük, midőn a megfeszített Krisztus prédikáljuk, amikor a feltámadott és élő Úrról teszünk bizonyságot.
„Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;”
Köztetek szólom és szólhatom Istennek bölcsességét, hiszen együtt vettük az év első napjának reggelén felszólítását: „Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem és légy tökéletes!”
Ezért nem csak lehetőségünk, de kötelességünk szólni, hirdetni ezt az utat, amikor a megfeszített Krisztust prédikáljuk → mert Ő az, aki megváltott, megtart, kiben életed van! Ha Őt ismered, igazgatja útjaidat! Nem a magad feje után mész, nem a magad értelmére támaszkodsz, hanem az Ő bölcsességére bízod magad!
Együgyűségünk megvallása tehet tökéletessé a zsoltár szerint is: „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.” (Zsolt 19:8) Ő ad egészséget testednek, megújulást csontjaidnak → Ő életet ad az Őt követőknek. Ha bölcsnek érzed magad: vigyázz! Légy együgyű, hogy tudd követni Jézust! Hív, téged is! Jöjj! Ámen.
„Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.
Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel,
hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” (2Kor. 12:9)