Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Kezdő ének: 227. dicséret 1-4. vers: „A mi szívünk csak Tehozzád …”
Imádság
Textus: Jn 14:21-31
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy amikor majd meglesz, higgyetek. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije; De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
„az én békességemet adom néktek” – olvashatjuk evangelizációs hetünk címként is szolgáló vezérigéjét.
Az Úrvacsorához készülve haladtunk estéről estére:
„aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn 14:21)
Az Isten irántunk való szeretetének viszonzása a kútfeje az Ő megismerésének!
„Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. (Jn 14:23)
Ha szeretjük és megtartjuk kijelentését (beszédét), akkor nem „csak” szeret, hanem velünk lakozik. Minden időben, minden dolgunkban velünk van!
„nem úgy adom én néktek, amint a világ adja” (Jn 14:27)
Ő másként teljesíti be ígéreteit, másként ad békességet, mint ahogyan a világ adja. Nem félelemben tart – hanem felszabadít félelmeink súlya alól.
Most itt tartunk, most így szól: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14:27)
Testvéreim! Nem vonulhatunk ki e világból, elbújva remeteként a távoli ürességbe, elzárkózva hírektől, emberektől, mindentől és mindenkitől visszavonulva – mert nem erre hívattattunk, rendeltettünk. Bár veszélyek közt élünk, nem menekülhetünk el e veszélyek elől, de találhatunk kapaszkodót, ami segítségünkre van, hogy el ne vesszünk – és örök életünk legyen!
Békét és békességet vágyunk. A fegyverek csendje még nem béke! Ha töltött fegyvert szegeznek az emberre, ha éles kést feszítenek torkának – pisszenni sem mer. Csend van. De ez nem a béke, hanem a félelem csendje.
Ez nem a szeretet meghitt csendje, amiben eggyé lehetünk teremtőnkkel, hogy kijelentse magát nekünk.
Ahhoz, hogy Isten szeretetét átérezzük és átéljük, nem körülöttünk kell csendnek lennie, hanem bennünk! Zsivajgó gyermekeink között is el tudunk gyönyörködni úgy, hogy mily csodás ajándékot és bizalomteljes feladatot adott bennük számunkra Istenünk. Tehetjük ezt akkor, ha csend van szívünkben, lelkünkben, ha Isten szeretetében élünk, szavaira figyelve. Ha nem csak gyermekeinkkel osztjuk meg hajlékunkat, hanem az Úr is lakozást vett nálunk!
A világ más csendet ad! A félelem csendjét, a sakkban tartottság, kiszolgáltatottság némaságát! Jézus a békességet, az Ő békességét kínálja számunkra!
S ahogy tegnap este is hallhattuk – kereszthalálára készülve, az elfogatása előtti órákban. Nem úgy élte azt át, hogy mitsem tudott volna arról, ami rá vár – „És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy amikor majd meglesz, higgyetek.”
Jézus az Ő békességét adja számunkra, amit csak úgy lehet átélni, amint Ő élte meg: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.” (Mt 26:39) Vagy ahogy Tőle tanulva mondjuk: „Legyen meg a Te akaratod”
S amikor e hét lezárásaként azt mondja nékünk: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”, úgy és azért mondja, mert békessége eltölt bennünket, hiszen szeret minket, velünk lakozik, kijelenti magát, Lelke által bátorsággal tölt el, hogy ne e világ rettegtető szorítását érezzük magunkon, s keresztünk iszonyatában éljünk, hanem Atyánk tenyerének szorító puhaságát érezzük – mely azért szorít, hogy ki ne essünk, hogy el ne vesszünk! Lehet, hogy fáj, lehet, hogy szorít, lehet, hogy félelemmel töltenek el az ellenünk törők – de Jézus is elszenvedte, átélte mindezt! Nem kíván tőlünk semmi olyat, amit maga ne tapasztalt volna meg! Nem csupán empatikus együttérzés, hanem személyes tapasztalat: Ha Atyám akaratát cselekszem, ha mindenben néki engedek, teljességgel ráhagyatkozva, akkor megölhetnek, keresztre feszíthetnek, de el nem pusztíthatnak! Nem azt mondja: senki és semmi nem lesz ártásotokra, nyugodjatok hát meg, ne féljetek! Nem ilyen hamis ígéretet ad – hanem igazságot szól: Az Atya akaratát senki sem másíthatja meg! „Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn 4:16)
Ezért „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Mert Atyánk szeretete nem e világ mértéke szerint van! Mert Atyánk szeretete nem érdemeinket nézi! Ha bűnvallással, a böjtbeni növekedés tiszta szándékával közelítünk hozzá – elveszi félelmeinket, szívünk nyugtalanságát, s adja nékünk a szent vacsorában Fia megtöretett testének és kiontott vérének jegyeit. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
Záróének: 429. dicséret 1-4. vers „Az Úr énnékem hűséges vezérem, …”
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11: 28-30)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd
a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275
Köszönöm.