A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 16:1-12
„És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne. És az ő tanítványai a túlsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.”
Textus: Mt 16:8,12
„Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!” – „Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Böjt I. vasárnapján: „Őrizkedjetek!” Mitől? – kérdenénk, de megmondja Jézus!
Farizeusok és sadduczeusok együtt mennek Jézushoz → jelért.
Farizeusok: vallási törekvéseik túlbozgóak. Megkövetelik a törvény és az előírások betű szerinti megtartását; hisznek a feltámadásban, az angyalokban.
Sadduczeusok: inkább politikai irányú konzervatív papi csoport, csak a Tízparancsolatot fogadják el, tagadják a feltámadást, a halál utáni életet, az angyalokat; a próféták írásai sem mérvadóak a számukra. (Egy „halott” Istenben hittek?)
S most ők együtt mennek jézushoz → jelért! Mintha ma hívők és hitetlenek együtt követelnének jeleket → „nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele.” Az Isten tervével szembeszegülő akarata nem gátolja meg Isten tervének megvalósulását. A bűnös 3 napra elnyeletik → de mégis elvégzi küldetését. Jézus – bűneinket Ő viselte, mint bűnöst adták halálra → harmadnapon feltámad → és mindebben Isten terve valósul meg!
„Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.” – mondja Jézus. S tanítványai nem értik: „Nem hoztunk kenyeret magunkkal.” Nem értik, hogy nem a kenyérről szól Jézus!
Ma, böjt I. vasárnapján nekünk is: „őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától” – s ezt hallva mi is azt kezdenénk vizsgálni, hogy mit ne együnk böjtben! „Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek?!” Nem evésről vagy nem evésről tanít Jézus! → az ő tudományuktól őrizkedjetek! Pedig hányan vannak köztünk is, akik a betűkhöz ragaszkodnak; hányan vannak, kik nem hisznek a feltámadásban, a halál utáni életben, az angyalokban; hányan vannak, kik semmibe veszik a prófétai szót; hányan vannak, kik tagadják, hogy Isten ma is ad kijelentést!
Őrizkedjetek mindezektől! Őrizkedjetek a hazug, hamis, félrevezető tudománytól → nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból!
Őrizkedni – de hogyan? Böjtölni – de miként?
Csak azt elfogadni, amit Isten ad!
Istennek a Krisztus Jézusban kijelentett tudományát elfogadni, ebben növekedni!
Nem a farizeusok vagy sadduczeusok közül kell választani → hanem Jézust kell választani, Őbenne kell élni!
A böjtnek, az önmegtartóztatásnak akkor van értelme → ha magamat feladva engedem → Jézus töltsön be, az Ő Lelke lakozzék bennem! Ámen.
„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.
Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Rm 14:7,8)