Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott az Isten, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban
Kezdő ének: 25. zsoltár 1,2. vers „Szívemet Hozzád emelem...”
Textus: Ruth könyve 1:16
„Ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem…”
Szeretett Ifjú Pár! Kedves Örömszülők! Ünneplő Sokadalom!
Eljött a várt nap, amikor sok százados hagyományok szerint, a reánk maradt rendben, mint jegyespár Isten házához jöttetek, nem csupán családotok és rokonaitok, de a Sárköz hagyományait őrző és ápoló sokadalomtól és érdeklődők seregétől kísérve.
E napon, melyre annyit készültetek, vigyázva, hogy mindenek ékesen és szép renddel legyenek, mennyei Atyánk a Ruth könyvéből szólít meg bennünket: „ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.”
Ahogy halljuk Isten Igéjét, úgy halljuk azt, mint egy, a szívnek bensőjéből előtörő szerelmi vallomást. Pedig nem az, hanem egy fiatalon özveggyé lett moábita asszony mondja özvegy anyósának, aki férjével és fiaival Júda Betleheméből Moáb mezejére jött az éhség elől. Amikor az özvegyen maradt és fiai is meghaltak, elhatározta, hogy hazatér családjához, menyeit maradásra bíztatta. De az egyik, Ruth, mindenképpen vele akart menni. Ő mondotta a hallott igét. Elment vele, anyósa rokonságában férjet talált, majd gyermeket szült, s így lett Dávid király dédanyja, Jézus egyik őse.
Ennyit a minket megszólító Ige elhangzásának körülményeiről, okáról. De vajon ma, ezen a szép ünnepen, e két fiatal eskütétele előtt vajon mit akar ez igével tudtunkra adni Istenünk? „Ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem…”
A házasságkötés mindenkor egy új élet kezdetét jelentette. Nem csak az ifjú pár számára, hanem az érintett családoknak is: közelebb kerültek egymáshoz, rokonokká lettek, elválaszthatatlanul. S ezt a megismételhetetlen napot ünnepivé, örömtelivé, feledhetetlenné kívánták tenni mindenki számára.
E két fiatal is családjaik által élte át először ezt az örömöt. Látták szüleiket, testvéreiket, rokonaikat, mint telik kedvük a sárközi dalokban, táncokban. Megpróbálták ők is, belenőttek a csoportba, megismerték, hogy mit, miért és hogyan kell énekelni, táncolni, hogy jelentősége van minden mosolynak, minden mozdulatnak. S most kiválasztattak – hiszem, nem csak emberek által – hogy ez ünnepi alkalommal ők legyenek az Ifjú Pár. Ők mondják, mondhassák: „néped az én népem, és Istened az én Istenem…”
Egykoron Sárköz falvai egymással vetekedve vitték előre a dalt, táncot. Házasodtak egymás között, ismerték egymást nem csak arcról, de még a rokolyák mintájáról, szalagjairól, nyaksikról, kendőkről is. És tudták, számíthatnak egymásra, örömben és bánatban, mert „néped az én népem, és Istened az én Istenem…” Nem csak beszéltek összetartozásról, közös sorsról, boldogulásról, de gyakorolták is. És tudtak befogadni, tudtak elfogadni.
Ma mindannyian megszólítottak vagyunk, de elsősorban az ifjú pár az, akik azért jöttek Isten házához, mert mindaz, ami a sárközi nép életében jelentőséggel bírt, elképzelhetetlen volt a templom nélkül: oda jöttek örömben hálát adni, áldást kérni, oda hozták gyermekeiket, hogy azok is Isten népe közé jegyeztessenek, s itt találtak vigasztalást fájdalmaikban, gyászukban.
Itt vagyunk hát, hogy hálaadással valljuk meg Teremtő Istenünknek, hogy jó sárközinek lenni, jó az Ő színes csokrában dalolni, táncolni, megélni és megmutatni, milyen sokféle tehetséggel áldotta meg népét, benneteket.
S öröm számunkra, hogy e sokszínűségünkben egyként vallhatjuk: együvé tartozunk, egy a célunk, vágyunk, kedvünk, életünk!
Öröm újra és újra találkozni, mert hagyományaink – bár mutatnak kicsiny eltéréseket – összekötnek. Összekötnek, mint a tiszta, feltétel nélküli szeretet Naómit és Ruthot. S ahol ez a szeretet megvan, ott nem veszhet el Isten népe!
Összekötnek, talán még a házasságnál is erősebben. Ezért ápoljuk, tanuljuk, gyakoroljuk – hogy megismertessük gyermekeinkkel, s mindazokkal, akik szívében melegséget kelt a mi örömünk, akik készek mindezért velünk együtt dicsérni az Örökkévalót.
S hogy meddig lehet-kell ragaszkodnunk hagyományainkhoz? Meddig lehet megemlékeznünk nagyanyáink, dédapáink munkás életének vígabb óráiról? Úgy tegyen velünk az Úr akármit, hogy csak a halál választhat el minket mindettől. Mert élővé teszi belőlünk zengőn a régi idők dalait, hogy azokat hallva, egymás kezébe fogódzva járjuk méltósággal a táncot, Istent dicsérve, magasságába mosolyogva.
Mire tanít hát ma Isten Igéje mindnyájunkat? Arra, hogy amikor emberileg a jövő teljesen kilátástalan, elveszettnek látszó, ha ekkor is együtt maradunk, összetartunk és összetartozunk – akkor lesz jövő, lesz élet, örökkévaló, Krisztusban! Ámen.
Most pedig, miután azzal az istenes elhatározással jöttetek ide, hogy a Sárközi Hagyományok megbecsülésére és továbbadására esküvéssel is kötelezitek magatokat: fogjátok meg egymás jobbkezét, és mondjátok utánam az esküt, mit mindnyájan állva hallgassunk:
Mondjad először te, keresztyén férfitestvérem:
„ÉN BALOGH MÁTÉ, AKI NAGY ESZTER CSILLÁVAL, MINT E SÁRKÖZI LAKODALOM BÉLI JEGYESEMMEL ISTEN TEMPLOMA ELŐTT ÁLLOK, ÍGÉREM ÉS FOGADOM, HOGY A DECSI NÉP HAGYOMÁNYAIT, MŰVÉSZETÉT, SZOKÁSAIT MEGBECSÜLÖM, GYAKORLOM ÉS LEGJOBB TUDÁSOM SZERINT HÍVEN MEGŐRZÖM. MINDEN IGYEKEZETEMMEL AZON LESZEK, HOGY SÁRKÖZI TÁNCAINK LÁTTÁN, DALAINK HALLATÁN
ISTEN NEVÉRE DICSŐSÉG, KÖZSÉGEMRE ÁLDÁS TÉRJEN.
ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN.
Mondjad te is, keresztyén nőtestvérem:
„ÉN NAGY ESZTER CSILLA, AKI BALOGH MÁTÉVAL, MINT E SÁRKÖZI LAKODALOM BÉLI JEGYESEMMEL ISTEN TEMPLOMA ELŐTT ÁLLOK, ÍGÉREM ÉS FOGADOM, HOGY A DECSI NÉP HAGYOMÁNYAIT, MŰVÉSZETÉT, SZOKÁSAIT MEGBECSÜLÖM, GYAKORLOM ÉS LEGJOBB TUDÁSOM SZERINT HÍVEN MEGŐRZÖM. MINDEN IGYEKEZETEMMEL AZON LESZEK, HOGY SÁRKÖZI TÁNCAINK LÁTTÁN, DALAINK HALLATÁN ISTEN NEVÉRE DICSŐSÉG, KÖZSÉGEMRE ÁLDÁS TÉRJEN.
ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN.
Hallotta Isten, hallottuk mi is esküvésteket. Tartsátok meg azt, hogy az Ő áldása veletek maradjon, s hogy a ti feddhetetlen és követésre méltó éltetek által az Ő szent nevére dicsőség, tireátok áldás térjen! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
Vegyétek Isten áldását:
SEMMI FELŐL NE AGGÓDJATOK, HANEM IMÁDSÁGOTOKBAN ÉS KÖNYÖRGÉSETEKBEN MINDEN ALKALOMMAL HÁLAADÁSSAL TÁRJÁTOK FEL KÍVÁNSÁGAITOKAT AZ ISTEN ELŐTT.
ÉS AZ ISTENNEK BÉKESSÉGE, MELY MINDEN ÉRTELMET FELÜLHALAD, MEG FOGJA ŐRIZNI SZÍVEITEKET ÉS GONDOLATAITOKAT A KRISZTUS JÉZUSBAN.
(Fil 4:6-7)
Emléklap átadása
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záró ének: 434. dicséret 1-4. versei: „Vezess Jézusunk, véled indulunk…”
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérem – ha van rá lehetőséged – támogasd
a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275
Köszönöm.