Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 152. dicséret 1. vers „Szent Isten, noha néked …”
Szent Isten, noha néked az egek illő széked, ott dicsérnek tégedet.
Biztat szent ígéreted, hogy azért meg nem veted földön lakó népedet.
Együtt vagy vélek, kikben alázatos a lélek.
Mi is hát térdet hajtunk, hogy rajtunk
Könyörülj s kegyelmeddel fogadd el,
Mikor tehozzád emel kezet ez a gyülekezet.
Derekas ének: 65. zsoltár 1,3,4,6. vers „A Sionnak hegyén, Úr Isten …”
1. A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret,
Fogadást tesznek néked itten, tisztelvén Tégedet,
Mert kérésüket a híveknek meghallod kegyesen,
Azért Tehozzád az emberek jönnek mindenünnen.
3. Javaival a Te házadnak megelégíttetünk
Szép dolgain Te templomodnak gyönyörködik szívünk.
A Te csuda igazságodból megfelelsz minekünk,
Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól, Ó, mi segedelmünk!
4. Mindenek csak Tebenned bíznak e föld kerekségén,
Akik széjjel messze lakoznak a tengernek szélén,
Te mondhatatlan hatalmaddal a magas hegyeket
Körülfogod, mintegy abronccsal, erősítvén őket.
6. Te megvigasztalsz mindeneket reggel a napfénnyel,
Biztatsz minden élő rendeket csillagokkal éjjel.
Áldásiddal meglátogatod az elszáradt földet,
Hasznos esőkkel meglágyítod, gazdagítván őket.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Rm 12:1-2
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 164. dicséret 1 vers „Kegyes Jézus, itt vagyunk …”
Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására,
Gyúljon fel kívánságunk idvesség tanulására,
Hogy a földtől elszakadjunk,
Csak Tehozzád ragaszkodjunk.
Textus: Rm 12:2
„megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Miért? – kérdezhetjük. Mi a vizsgálat célja? Mit kívánunk megtudni? Amiért erre felszólít az apostol, annak oka az, hogy minden ember kíváncsi arra, tudni szeretné: Hogyan lehetünk örökéletűek! Hiszen az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata – Jézus minden szava, tette, áldozata erre irányul, ennek érdekében történt: aki hisz őbenne, örök élete van!
Hallottuk az evangéliumban: „És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Mt 19:16-24)
Ha valakinek az evangéliumból való történet hosszú, rövidebben is olvashatjuk, hiszen már az Ószövetségben is adatott számunkra kinyilatkoztatás: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mikeás 6:8)
„Mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Itt a legtömörebb válasz: „igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és alázatosan járj a te Isteneddel.”
Igazságot cselekedni – csak az tud, aki ismeri azt. Nekünk ugyan nincs, de taníttattunk és taníttatunk rá! Taníttattunk rá a Törvényből, a 10 parancsolatból, s taníttatunk rá a Törvény Krisztus általi összefoglalásából: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22:36-40)
Igazságot cselekedni nem lehet szeretet nélkül! „mert ha szeretet nincsen énbennem, semmi vagyok” (1Kor 13:2) Ha minden dolgunk szeretetben megy végbe (1Kor 16:14), akkor már mondhatjuk: közel vagyunk Isten igazságához!
A Mikeás próféta által tudtunkra adott kijelentés – „igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és alázatosan járj a te Isteneddel.” – következő követelménye: „szeresd az irgalmasságot”!
Irgalmasság: nem az érdemek szerint cselekszik, hanem a valós szükség szerint; nem járandóság, hanem kegyelemből való odafordulás! Szeresd az irgalmasságot – nem csak akkor, ha neked van égető szükséged rá, hanem akkor is, amikor máshoz fordul segítő szeretetével Istenünk! Ne azt kérdezd: Miért segít neki, miért könyörül rajta, hiszen sokkal olyanabb nálamnál! Gondold át: ha még neki is segít, akkor biztos lehetsz abban, hogy téged sem hagy magadra szükséged alkalmával, ha tiszta szívvel és bízó lélekkel kéred tőle!
S ezt tudod véghezvinni – akkor „jársz alázatosan a te Isteneddel”! Nem kérkedőn, nem követelődzve, hanem úgy, hogy annak is örülsz, ha máshoz fordul oda – hiszen ez nem jelenti azt, hogy téged magadra hagyna. Elfogadod az Ő döntéseit, mert tudod: „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Rm 8:28)
Pál apostol azért szólít fel bennünket, mert hasonlatossá kell lennünk ahhoz, ahová tartozni kívánunk! „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által…” Ha értünk adatott Krisztus, hogy kimentene minket e jelenvaló gonosz világból a mi Atyánknak akarata szerint, akkor nekünk nem e világ szerint kell mérnünk magunkat, nem e világhoz kell igazodnunk. Amikor Ő mindent újjá tészen, ne csak engedjük, mintegy elszenvedve, hanem hálaadással fogadjuk, hogy a mi elménket is megújítja – így tudjuk csak felismerni, meglátni, megérezni és továbbadni azt a szeretetet, mellyel Atyánk szeretett és szeret minket Krisztus Jézusban!
S hol állunk mi most mindezek elfogadásában, teljesítésében?
A világ gondjai kötnek le és aggasztanak, vagy a jövendőbe nézve mit sem törődünk e jelennel?
Egyik sem jó! Nem nézhetjük csak a múlandó világ dolgait – így elherdálva a számunkra is elkészített örökkévaló kincset! De nem nézhetjük csak az örökkévalót – mert akkor nem látjuk meg azokat, akik számára éppen a mi karjainkkal nyújtana segítséget Atyánk!
Észre kell vennünk a világ szegényeit, betegeit, elesettjeit, vigasztalanjait – hogy számukra továbbadjuk az örömhírt: Krisztusban neked is életed van!
Észre kell vennünk a történéseket a világban, figyelemmel kell kísérnünk azokat, mert nem hagyhatjuk sem magunkat, sem szeretteinket, sem felebarátainkat a gonosz erőinek viharában. Mi tudjuk, ki a mi menedékünk, erős várunk, oltalmunk! Ezért nem vagyunk kiszolgáltatottak! De nem elég tudni: van menedék! Oda kell menni hozzá, elfogadni oltalmát! Oda lehet hívni-vinni szeretteinket is: számotokra is elkészítette mindezt az Úr! De mindezek közben is maradjuk alázatosak: nem mi vagyunk az oltalmazók, nem mi nyújtunk menedéket, nem mi vagyunk a védőbástyák – de mi lehetünk a kiáltó szó a pusztában, az Úr útjának ösvényegyengetői a kietlenségben! Mi lehetünk a szeretet szava a szeretetlen világban, mi állhatunk mindazok mellé, akiket már mindenki magára hagyott! De a cselekvő, a megmentő, az életre megtartó: Jézus Krisztus.
Mi nem mondhatjuk – csupán felhívásként, bíztatásként idézhetjük Jézus szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt11:28-30)
Csak idézhetjük Jézus szavait, mert nem mi, hanem Ő ad megnyugvást! Idézhetjük, ha – tanítása, hívása szerint – mi magunk is, szelíd és alázatos szívvel, felvettük magunkra igáját, s megtaláltuk nála lelkünk békességét.
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Adakozás hirdetése
Áldozócsütörtökön, május 17-én, Urunk mennybemenetele ünnepén délelőtt 10 órakor lesz istentisztelet a templomban.
Kemény István atyánkfiát, szeretett testvérünket hazaszólította mennyei Atyánk. Utolsó útjára május 16-án, szerdán, délután 4 órakor kísérjük.
Emlékharangozás volt Szendi Mária testvérünk hazaköltözésének 30. évfordulója alkalmával.
Záróének: 285. dicséret 4,6,7,8 vers „Adj minékünk megújult szívet …”
4. Adj minékünk megújult szívet, és új indulatot,
Tehozzád mindenekben hívet, és szent akaratot.
Újítsd meg rajtunk a Te képed, mely áll szent életben,
Hogy lehessünk választott néped, élvén szeretetben.
6. Kegyelmed s áldásod újítsad Te szent egyházadon:
Közelebbről azt szaporítsad itt lévő nyájadon.
Gátold hazánkban áradását a sok gonoszságnak,
Fordítsd el eshető romlását nemzetnek, országnak.
7. Tekintsd meg a szűkölködőket, Légy az árvák atyja,
Vigasztalja a kesergőket szád édes szózatja,
Akik betegágyukban nyögnek, vidámítsd lelküket;
Ínségükben kik könyörögnek, add meg kérésüket,
8. Végre midőn mind megavulunk az esztendeinkkel,
Egymás után mi is kimúlunk emlékezetinkkel:
Uram, sorsunkon könyörülvén, vígy a dicsőségbe,
Minden bűnünket eltörölvén, újíts meg az égbe’!
„monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16:24)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!