Lekció: Mt 11:20-30
„Ekkor elkezdé szemükre hányni ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, amelyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, amelyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked. Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Textus: Mt 26:39; Mt 11:26
„Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.”
„Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Miért? Miért? Számtalan kérdésünket kezdjük így, mert nagyon sokszor nem értjük a dolgok, események összefüggéseit, okát, rendjét.
A mai igét hallva is ez jön ajkunkra: Miért szól Jézus ily kemény szavakat Korazin, Bethsaida, Kapernaum ellen?
Bethsaidában egy vakot gyógyított meg, akit hozzá vittek, hogy illesse őt.
Kapernaum környékén hívta el első tanítványait, s kezdte hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” Ott gyógyította meg a százados szolgáját, a királyi ember fiát. Többször is járt a városban, tanított a zsinagógában.
Korazinról nem hallunk a Szentírásban.
Miért a kemény szavak hát? Mert láttak csodákat, hallották Jézus tanításait – és változatlanul élték tovább életüket.
Bölcsességet kerestek, értelmesnek tartva magukat – s ez volt az akadálya a tények meglátásának. A kisdedek, a gyermeki lélek volt csak nyitott a befogadásra.
Szeretteim! Amikor érezhetően valami nem szeretem dolog, fájdalmas esemény közelít hozzánk, akkor is miérteket kérdezünk! Miért most, miért mi, s egyáltalán: mi értelme van a következőknek?
Jézus megváltásunkra készülve, a kereszt kínjaihoz közeledve, igazságban és ártatlanságban töltött földi útja vége felé, megannyi gyógyítás, csodatétel, önzetlen szeretet után nem miértet kérdezett, csak kért: Megerősítést! „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.” Nem tiltakozott, nem érdemeit hozta fel, hiszen tudta: ezért jött, ezért küldetett, hogy adja az ő életét váltságul sokakért! „Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.” Tudta minden feltétel nélkül elfogadni az Atya döntését, mert bízott az Atyában!
Valljuk meg, szeretteim, hogy sok miértünknek a bizalom hiánya az oka! Nem bízunk abban, hogy Atyánk nem csak képes mindent a javunkra fordítani, de szándéka is az, hogy teljes, örömteli, boldog életünk legyen!
Jézus mondja nékünk: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
A Fiút csak az Atya ismeri, az Atyát pedig csak a Fiú által ismerhetjük meg. Fáradtan, megterhelten nyugalmat kapni menjünk Jézushoz. Nem könnyű életet, holnapot ígér: igahordozást, szelídséget, alázatosságot kér és vár tőlünk, hogy abban leljük meg lelkünk nyugalmát!
Lelkünk nyugtalanságának többnyire az az oka, hogy bizonytalanok vagyunk: érdemes-e küzdenünk, hátha nem jó irányt választottunk, hátha túl sok terhet vállaltunk magunkra. Jézus az ő igáját kínálja, szelídségét ajánlja: tedd, amit az Atya kér tőled, ne arra hivatkozz: van szabad akaratom, majd én döntök! Légy alázatos! Nem szégyen a Teremtő Bölcs Isten útmutatását meghallgatni, elfogadni! Nem a véges okosságunkra kell hivatkoznunk, nem értelmünkkel kell kérkednünk!
Lehet, nem értjük ma a ma és a tegnap történéseinek okát. Nem is értenünk kell, hanem alázatos, gyermeki hittel-szívvel elfogadnunk. „Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.”
Ez a felelet legtöbb miértünkre is, amikor értetlenül kérdezünk, az Atya döntéseinek okát tudakolva, mintha nem értenénk egyet vele, mintha másra számítottunk volna. De egyszer bizonnyal felhozza reánk is a Lélek a megvilágosodás, a megértés, az elfogadás idejét, s akkor beismerjük: mily balgatagok voltunk, hogy okosabbak akartunk lenni a mindenség Uránál! S akkor már hálaadásként szól ajkunkról Jézus vallástétele: „Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.” Ámen.
„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs 41:10)