Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers „Az Istenhez az én szómat, …”
Derekas ének: 512. dicséret 1-3. vers „Szólj, szólj hozzám, Uram, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 1:9-13; Lk 24:44-48
„Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
„És monda nékik Jézus: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyilatkoztatta az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 443. dicséret 1. vers „Lelkem, adj dolgot magadnak, …”
Textus: Jn 8:12; Mt 28:20
„Ismét szólt azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
„Íme én ti veletek vagyok minden napon – a világ végezetéig.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Amikor valami fontosat írva a mondat végére kitesszük a pontot, szemünk végigsiklik az egész mondaton minden a helyén van-e?
A mai nap is ilyen. Odakerül a pont a mondat végére. Bizonnyal lesz következő – lehet, annak végére nem pont kerül.
A mai nap 1984. március 6-án kezdődött. Azon a napon kezdődött a mondat. Akkor jártam első alkalommal Decsen, György Antal lelkipásztor úr hívott meg evangelizációs heti szolgálatra.
Öt hónappal később a mözsi imaházba érkeztek Decsről presbiterek – de ezt előtt a mözsiek közül már volt, aki tudta, hogy decsi lelkész leszek. Ekkor kérdezte tőlem-tőlünk az Úr: „De ti kicsodák vagytok?”
1984. szeptember 9–re bemutatkozó szolgálatra kértek fel. Annak igéjét most is hallhattátok – az igehirdetést pedig így kezdtem: „Megtisztelő hívástokat megkapva azon kezdtem töprengeni, hogy mely ige alapján tegyek bizonyságot köztetek a mi életünk fejedelméről, Megváltó Jézusunkról. Bibliaolvasó Kalauzunk volt segítségemre, és Isten Lelke bátorított meg, hogy a mai ige alapján, Jézust, a világ világosságát hirdessem köztetek. Azt a világosságot, mely már eljött, mely közöttünk van, s melyet Jézus minden követőjének nem csak hirdetnie, de világoltatnia is kell. Én vagyok a világ világossága. Bárki is olvassa ezt az igét, éreznie kell: nem róla szól. Nem vonatkoztathatja magára senki sem, mert csak annak ajkáról hangzik örök igazságként, aki másutt így nevezi meg magát: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete.”
Itt kezdődött. S 1984. november 18-án már a Decsi Református Gyülekezet megválasztott lelkipásztoraként hirdethettem Isten üzeneteként: „Íme, én tiveletek vagyok.” S ekkor így kezdtem az igehirdetést: „A gyülekezet és a lelkipásztor életében egyaránt nagy nap az, amikor először hirdetheti az igét, mint megválasztott lelkipásztor. Érzi nem csak a gyülekezet bizalmát, de – ami a legfontosabb – Isten megerősítését is. Mindenfajta választás után a megválasztott programot ad. A lelkipásztor is. Én is ezt teszem. Az én programom, tervem azonban nem lehet csak az enyém, munkámat csak Jézus példája szerint végezhetem.”
De vajon ma, amikor pont kerül egy hosszúra nyúlt és kicsit dadogósra sikeredett mondat végére, mit mondanak ugyanezen igék?
Ma is arról tehetek bizonyságot, sok magasság és mélység megjárása után, hogy Jézus a világ világossága, mely megmutatja útjainkat, értelmet lobbant elménkben, s bátorsággal tölt el, hogy Istennek engedjünk inkább, hogynem embereknek!
Akkor, 1984 november 18-án az igét: „Íme én tiveletek vagyok…” akár úgy is lehetett érteni, mintha én jelenteném be: megjöttem, itt vagyok.
S itt az ideje, hogy megkövessem a szent eklézsiát, mert jött egy oly helyzet, mely elől nem térhettem ki, s Isten által vezettetve, az addig – s azóta is – hirdetett békességnek, szeretetnek cselekvéseként el kellett mennem közületek. Elmenni közületek – hogy Jézus útján és társaságában maradhassak. Bocsássátok meg. S 5 évre rá visszajöttem közétek, újabb 7 év után megérkeztem hozzátok, hogy együtt adhassunk hálát: Aki megszólított egyen-egyenként minket, aki ígéretet adott minékünk, velünk volt, velünk van, az Ő velünk létének nincsenek határai, korlátai. Ő velünk volt, van, lesz. S akikkel együtt vettük egykor ígéretét, hányan már nála vannak! Bóli Istók gondnok úr, Mihály András főgondnok úr, Bóli János – kit elsőként kísértem el a minden élők útján, Ambrus Misi bácsi, Szabó Laci bácsi, Nemes Józsi bácsi, Sohár mama, Pordány Horváth László rektor úr, Mozolai Pista bácsi és felesége Éva néni, Szeghő István doktor úr, Mozolai László doktor úr, Átal Bandi bácsi, Ivanizs Jani bácsi és felesége, Ivanizs István és felesége, Kiss Évika néni, Toldi Lina néni, Gamós Jánosok, Német Bözsi néni, Mátyás Örzse néni, Kiss Klári, kis Nagy Zoltán, ifjabb és idősebb Szekeres István és Judit néni, Mészáros Pista bácsi és felesége, Cseh Jani bácsi, Ivanizs Bözsi néni, Karácsony Pali bácsi, s felesége Sára néni, Mozolai köröszt, Bali Jani bácsi – hogy csak azok közül említsek néhányat, akik már nincsenek köztünk.
S mielőtt valaki megszólalna: ideje lenne már elkezdeni a prédikációt, hadd mondjam: ez az. Nem én beszélek, de ha együtt emlékezünk az elmúlt 28 évre, annak szép és keserű napjaira, minden ékesen mondott szónál világosabban láttatja meg velünk Urunk: Ő a világ világossága, aki Őt követi, nem sötétségben jár, hanem övé az életnek világossága – mert Ő, a mi megfeszített és feltámadott Megváltónk velünk van, minden napon, a világ végezetéig! Velünk van, hogy el ne vesszünk! A költő szava is megszívlelendő:
Petőfi Sándor A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet Isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben Isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell.
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe. (Pest, 1847. január.)
Nem fáklyavivőket kell keresnünk, nem embereket – mert ha az Urat keressük, ha naponta átéljük: velünk van, hogy vele lehessünk, akkor Ő minden szükségest megad!
Volt, aki megkérdezte: mi ez az elköszönő igehirdetés? Költözöl? Nem, nem költözök. Amikor költöztem, még elköszönni sem volt módom. Valami lezáratlan maradt. Most lezárul valami – hogy valami más kezdődjön. Elköszönök hát – és maradok. Maradok, hogy együtt éljük meg – míg engedi itt – a nagy csodát: Velünk van, vele lehetünk, minden napon, a világ végezetéig!
S a mai újszövetségi igével így bíztat Atyánk: „Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, és lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon. Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, és az újszövetség közbenjárójához Jézushoz!” (Zsid 12: 12-15, 22-24) Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Adakozás hirdetése
Záróének: 508. dicséret 1,3,4,8. vers „Nagy hálát adunk, kegyes Atyánk, néked, …”
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!
Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!
Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen.”
(1Kor 16:13-14, 23-24)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd
a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275
Köszönöm.