Textus: Jn 14:15-21
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek. Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”
Keresztyén Gyülekezet!
Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Augusztus 20-án, az Új Kenyér és államalapító István királyunk ünnepén a mi Urunk Jézus Krisztus az evangéliumból ad tanítást számunkra, hogy bölcsekké lehessünk.
Arról tanít, amiről mi úgy gondoljuk, hogy ezt tudjuk, többé-kevésbé gyakoroljuk is: a szeretetről.
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” – mondja Jézus. Itt már csütörtökön este vagyunk, elfogatása előtt. Ekkor mondta ezt is: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Ha ez az a parancsolat, amit teljesítenünk kell ahhoz, hogy bizonyítsuk: Szeretjük Jézus! – hát kicsit bajban vagyunk.
Bajban vagyunk – mert nem csak Jézust kell szeretnünk! Bajban vagyunk – mert úgy kell egymást szeretnünk, amint ő szeretett minket! Hogyan? Megelőzőn! „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” Mi csak viszonozni tudjuk az Ő szeretetét! De egymást MEGELŐZŐN kell szeretnünk!
Ahogy Jézus sem válogatott: kit igen, kit nem; kiért adja az életét, kiért nem – úgy mi sem tehetünk különbséget! Meg kell előznünk egymást a szeretetben! Nem azért kell valaki iránt szeretettel lennünk, mert érezzük magunkon szeretetét – mert ez így nem megelőzés!
S amikor e felismerésig eljutunk: lám még a szeretésünk sem tökéletes, pedig ha valamiről gondoltuk, hogy képesek vagyunk rá, hát a szeretet biztosan közte volt! Szomorkodni kezdünk, lám még ezt sem tudjuk jól tenni!
Ezért is ígéri: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”
S az igazságnak Lelke, mely egybegyűjt és összefűz minket, adatott nékünk Pünkösdkor. Az Igében erről szól még jövőidőben Jézus: azon a napon.
„Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek. Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”
Ez a legnagyobb titok: „én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.” Jézus itt van, nem csak velünk, de bennünk! Hogy képessé tegyen jól szeretni: elfogadni a másikat, azt, aki melletted áll, ül. Más mint te. Ő ő. Biztosan nem ugyanazok a gondjai, örömei, mint neked. De ember! Isten teremtménye! Olyan, akit Jézus elfogadott, akiben ott van. Tudod e szeretni a benne lévő Jézust? Vagy csak akkor, ha úgy jelenti meg magát, ahogyan azt te elképzeled?
Miért mondod: majd ha ő is embernek fogad el engem, majd akkor talán én is! Jézus nem lesz benne, hanem benne van mindannyiónkban.
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem.” A szeretet az elfogadásnál kezdődik. Köszönöm annak a két asszonynak, akik eljöttek hozzám és vártak rám, hogy hazaérkezzek, s meghívtak erre a szolgálatra. Köszönöm, hogy ezzel jelét adták: elfogadnak. Az ilyen elfogadásból táplálkozik a szeretet! Parancsolat: amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást! Amin én elfogadtalak titeket, úgy fogadjátok el ti is egymást!
Aki pedig szereti Jézust, azt szereti az Ő Atyja, Ő is szereti azt, és kijelenti magát annak. Ha különbségeinket félretéve elfogadjuk egymást, úgy, amint vagyunk, akkor a szeretet kezd testté lenni bennünk, s ekkor megoldást találhatunk minden gondra, bajra – mert Jézus kijelenti magát nékünk!
Káosz és baj, kilátástalanság, homályos jövő – ez van körülöttünk! De ha elfogadjuk egymás megelőlegező szeretetét, akkor Jézus jelenléte érzékelhetővé válik, kijelenti magát nékünk, s megoldást, örömöt, békességet: áldást ad nékünk.
Amint adott a vetésnek növekedést, kalászt, éltető magot, új kenyeret! Ámen.