2011 07 31 Decs

Csécsy István küldte be 2011. 10. 23., vasárnap, 16:38 időpontban

Lekció: Jn 10:7-16
„Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”

Textus: Jn 10:7-10
„Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Újra és nagyon hangsúlyosan el kell mondanom: az Igét én csak felolvasom, nem pedig mondom. Aki mondja: Jézus. Az Igét nem én választottam ki, hanem a Bibliaolvasó kalauzunk jelöli ki 7-10 verseket mára, az ahhoz szorosan kapcsolódó 11-16 verseket holnapra. Mindezek előrebocsátása és nyomatékosítása után vegyük sorra, mit mond Jézus, mi történik az Igében, mi történik velünk!
Ezt az Igerészt a „Jó pásztor” példázataként tartjuk számon – a bevezető versben Jézus mégis egész másként nevezi meg magát: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.” Talán furcsálljuk, hogy Jézus egy tárggyal azonosítja magát – holott korábban (Jn 6:35) hallhattuk már tőle: „Én vagyok az életnek ama kenyere”. Itt „juhoknak ajtaja”. Karámajtó, akolajtó – hogy a későbbiekhez jobban rímeljen.
„Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.” A korábban érkező tolvajok és rablók nem tudtak mindent elpusztítani, elhajtani a juhokat – mert azok nem hallgattak rájuk. Loptak belőlük, pusztították őket, levágtak nem egyet közülük – de ettől nem semmisült meg a nyáj. A tolvaj és rabló azért jön, hogy elvigyen valamit, s ezáltal gazdaggá legyen.
„Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.” – mondja Jézus. Ő az ajtó az akol kerítésén. Azért van, hogy azon a juhok bejárjanak és kijárjanak. Be – hogy biztonságban legyenek éjjel is, pihentükben. Ki – hogy legelőre és forráshoz jussanak. A juhok – és csak a juhok. A nyáj tagjai. Aki nem tartozik a nyájhoz – semmi köze hozzá! De bárki tagjává, részévé lehet a nyájnak!
Jézus azért jött, hogy utat nyisson, hogy átjárhatóvá tegye a kerítést. Azért jött, hogy ne a kerítést lássuk – az ítéletet – hanem a kegyelem lehetőségét is, ami Őbenne nyílik meg.
Őbenne nyílig meg a nagy közbevetetés – lásd a gazdag és Lázár története.
Őbenne oldódik fel a bűneset következménye – a villogó pallos lángja az Édenkert kapujánál, s így járhatóvá válik az élet fájához vezető út, elérhetővé lesz Krisztusban az örök élet.
Jézus számunkra az ajtó – „én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.” Ajtó, melyen keresztül átléphetjük a nagy közbevettetést, mely szabaddá teszi utunkat az élet fájához – ha részei vagyunk nyájának!
Jézus nem csak ajtó – de pásztor is. Mégpedig: Jó pásztor. Azért, hogy ne csak lássuk az ajtót, hanem merjük is használni. Hogy megnyissa, vezessen, ki és be. Tápláljon és gyógyítson. Nem elég egy béres, aki kinyitja és becsukja – a béresben nincs felelősségtudat, nincs szeretet, nincs odaadás. Lehet, hogy a béres nem rabló: nem meggazdagodni akar, hanem csak megélni, de lehetőség szerint minél jobban. Jézus azonban jó pásztor, „életemet adom a juhokért.” Nem csak mondta – meg is tette. Azért, hogy életünk legyen és bővelkedjünk!
A jó pásztor példázatának záró mondata az, amit szeretnek félremagyarázni: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”
Ez mit jelent? Nem csak engem szeret, nem csak értünk halt meg, nem csak mi lehetünk az Övéi! Más juhai is vannak. Nem jobban, nem kevésbé kedveltek. Mások. Attól nem leszek kisebb, hogy az én Uramnak más szolgái is vannak. De EGY URUNK van! Egy pásztora minden nyájnak! – ha hallgatunk az Ő szavára! Hogy életünk, bővelkedésünk legyen itt és ott! Hogy átjussunk az ajtón – átvezet. A díjat Ő kifizette.
Nem ítélni jön, ölni, pusztítani – hanem a kegyelembe vezetni! Minden nyáját!
De milyen az ember, a karámban élő? Maga akar szabadulást találni! Ki a kerítésen akar átugrani, újra és újra nekifutva. Ki küzdve röggel és kővel a kerítés alatt akar utat kaparni magának. Ki meg nekirontva akar kaput törni rajta. S a következmény? A kerítésen fennakadt tetemek, sehová sem vezető, félig ásott gödrök, betört fejek. S ha egy-egy átjut is a kerítésen, tudja-e, merre menjen, hol keresse, hol találja meg azt, amire szüksége van?
S vannak oly juhok is, akiket az akol közepén szorosan egymáshoz présel a jövőtől való közös félelem – s ők, ha megnyílik is az ajtó, ha szólítja is őket a pásztor, mozdulatlanságba dermedve állnak, mert félelmük az mondatja velük: ránk csak rossz várhat!
De vajon tagjai vagyunk, lehetünk Jézus nyájának? Annak a nyájnak, akikről mondja imádságában: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek” Nem a másikat, hanem önmagunkat kell megmérni, megvizsgálni! Mert mindazok, akik nem átugrani, kikaparni, kitörni akarnak, vagy belenyugvón összebújnak – nem tőle kérnek! De akik Tőle kérnek, akik Őt várják, azokhoz szólt: „aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.”
Jézus a juhoknak ajtaja, Jézus a Jó pásztor! Véle induljunk, fogadjuk el az Ő vezetését. Ő azért jött, hogy életünk legyen, és bővelkedjünk! Ő nyitotta meg a mennyei kaput, hogy célba érhessünk! Ámen.

„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1:7)