Lekció: Jn 7: 25-30
„Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni? És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus? De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való. Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok, és ő küldött engem. Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.”
Textus: Jn 7: 27
„De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus a sátoros ünnepre megy fel Jeruzsálembe, mintegy titkon, mert „az én időm még nem tölt be”.
„A zsidók azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő? És a sokaságban nagy zúgás vala őmiatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője. Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ő felőle” „Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.” „Miért akartok engem megölni? Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?” Jézus: „énrám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” „Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni? És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus? De jól tudjuk, honnan való ez;” „Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.”
Jézus tudja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.”
Megoszlanak a vélemények Jézus felől: jó ember – nem, hanem a népnek hitetője. Hogy is van ez? Vannak, kik azt kérdezik: Ki akar téged megölni?, míg mások: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni?
Már akkor is a felsőbbségre hivatkoztak: Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus? De jól tudjuk, honnan való ez;
A felismerésnek általában az a gátja, hogy valamit nem tudunk. Itt pont fordítva: azért nem látják Jézusban a Krisztust, mert „jól tudjuk, honnan való ez”.
„Monda pedig Jézus: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.”
Vannak, akik ismeretlenségükben bezörgetve szólnak, kérnek – s hisznek nekik; de az ajtót-szívet nyitók több-kevesebb idő után ráébrednek a tragikus valóságra: átverték, becsapták, kihasználták és kifosztották őket az ismeretlenek. Mert hittek nekik, bíztak bennük!
Az ismerteknek pedig nem hisznek: pont ő beszél, hiszen… Sokszor nem az a fontos, mit mond, mit tesz. Nem azt nézik, hogy csodák történek általa – hanem csak azt: tudjuk honnét való! Tudjuk, ismerjük, látjuk szinte naponta, hát nem kell. Jöjjön akárki más! Nem kell Jézus, inkább Barabbás! Az kell, akiről nem tudjuk, honnét való!
Milyen szomorú, amikor az igazságot a féligazsággal keverik! Volt egy általános várakozás a megígért Messiás iránt, akiről sok mindent megjelentettek a próféták, de nem a nevét, s természetes azonosítóit: hol, mikor, kitől születik – bár erről is szóltak! S te Betlehem…Isai gyökere…Dávid házából…a rendelt időben!
A napkeleti bölcsek meglátták a jelet, útnak indultak hozzá, felismerték és hódoltak annak – aki számára nem volt hely a vendégfogadó háznál. Az idegen, messziről érkező dicsőítette, a saját népe nem fogadta be.
Sokszor vakok vagyunk annak meglátására, ami a szemünk előtt van. Biztosan nem az a megoldás, ami oly kézenfekvő lenne!
Egy fagyos reggelen – még Budapesten – nem indult az autóm. Vettem hát mindent, amire szükség lehet: hidegindítót, új gyertyát. S amikor visszamentem az autóhoz, mielőtt szerelni kezdtem volna, be se ülve benyúltam és elfordítottam a slusszkulcsot – s csodák: a motor beindult. Elég volt neki a néhány óra várakozás! De mi van, ha rögtön kell valami!? „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Van-e türelmünk kivárni a rendelt időt? Van-e értelmünk meg-felismerni, mikor érkezik el a rendelt idő, amikor nem szabad tovább várakozni?!
Jeruzsálem népe a már ismert Jézust elutasítja – mert az ismeretlen Krisztust várja! S ezzel az ostobaságával lesz előidézője Jézus halálának – a mi Megváltásunknak! Lám! Isten tervében helye van az emberi ostobaságnak is – de azért nem igaz, hogy minden ostobaság Isten terve szerint való, Isten ügyét mozdítja elő!
Az viszont bizonyos, hogy ne nagyon mondjuk: „De jól tudjuk..” Nem! De hogy hallottuk a keresztelésre készülve? „Figyelj, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! Hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcsességre!” (Jób 33:31,33) Ha ezt teszed, akkor válsz képessé arra, hogy úgy és azt szóld, amint és amit a Lélek ad szólnod!
Teljetek meg mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdjetek úgy szólni, amint a Lélek adja néktek szólnotok! Hogy ne a magadét keresd, hangoztasd, hanem engedd a Lelket munkálkodni. Nem csak körülötted, hanem benned és általad is!
Igaz, mindegyikünkről tudjuk, honnét valók vagyunk – de nem is prófétaságra vágyunk, nem arra hívattattunk, hanem az Úr szolgálatára hívattunk; az Úr mondja: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.”
Ez az, amire Jézus vigyázott, amire nekünk is törekednünk kell: megmaradni az Atya becsülésében! Jézus nem népszerűséget keresett, s még csak nem is híveket gyűjtött: az Atyjának dolgait tanította, életünket gyógyította, a múlandót örökkévalóvá tette! Pedig tudták, honnét való, mégis Ő a Krisztus, az élő Istennek Fia! Nekünk sem népszerűséget kell hát keresnünk – a mi feladatunk: az Úrhoz gyűjteni a népek seregét! Hívásunk zengjen messze szerteszét – de nem magunkhoz hívva, nem a magunk számára bizalmat kérve, hanem azt szólva, hirdetve, harsogva: „Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!” Ámen.
„Örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.
Akié a Fiú, azé az élet!” (1Jn 5:11-12)