Textus: Jónás 4:1-11
„És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék. Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó. Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet éntőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem! Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é? Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, amíg megláthatná, mi lészen a városból? Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt. De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada. És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem! És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig! Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál és amelyet nem neveltél, amely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett: Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az előzmény röviden: A próféta küldetése, engedetlensége, büntetése; hajón viharba kerül, a cethal gyomrában végzi. Onnan imádkozik az Úrhoz, „Az Úré a szabadítás!”
Az Úr megismétli a küldő szót: „Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.” (Jónás 3:2)
Ninive megtért a próféta bűnbánatra hívó szavára – Isten nem hajtotta végre ítéletét.
A próféta mégsem elégedett, hanem csalódott. Pedig örülhetne: szavára hallgatva, szolgálatának hatására az Úrhoz fordultak, kegyelmet találtak. Ő mégis csalódik. Kiben, miben?
Istenben? Első hallásra igen – de mégsem! „mert tudtam!” Számítottam rá, hogy kegyelmes leszel – minek hát a fáradozás!?
Isten nagy irgalmasságú – de ítéletének közelítő voltát hirdetni kell. A kegyelem ugyanis nem automatikus – kegyelmezek akinek kegyelmezek, könyörülök, akin könyörülök!
Önmagában csalódott? Nem – és mégis! Ő, a jelentéktelen senki, egy népes város jövőjét befolyásolhatja! De ezt még nem fogja fel. Csak azt látja: nem úgy lett, amint általa hirdettette Isten. Azt még nem érti – éppen azért hirdettette, hogy ne kelljen ítéletet tenni!
Nem az ember szabja meg, mit tesz Isten, s ha sejti is Isten bekövetkező tettét, akkor is el kell végeznie küldetését. A próféta akkor teljesíti eredményesen küldetését, ha nem következik be az a fenyegető ítélet, amit a bűnösnek általa ad tudtul az Úr!
Az ember halála – épp úgy, mint élete – Isten kezében van. Pál: Szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni... – de ez már egészen más, mint Jónás halálkívánása. Kétszer is: egyszer Ninive, egyszer a tök miatt.
Méltán haragszol-e? – Lehet-e egy hívő embernek haragudnia Istenre?
Haragszik a város, haragszik a tök miatt. Haragszik – pedig örülhetne.
Szánja a tököt, az Úr ne szánja Ninivét? Személyesség és értékbeli különbözőségek. A maga igazságát félti, nem pedig Isten igazságában örvend. Nem következett be amit hirdetett, mert bekövetkezett az, amiért hirdettette vele az Úr!
Az elkövetkező, reánk váró ítélettel számolnunk kell, fel kell hívni rá a figyelmet. De fel kell hívni a figyelmet az ítélet elkerülésének lehetőségére is: a bűnbánatra, a megtérésre. S még ez után is Istené a döntés! Hogy előre megismerteti velünk – ez a szeretete!
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (Jn 5:24)
Csalódás itt pozitív tartalmúvá lesz – ítéletet érdemelve is életet nyerhetünk, kegyelmet találhatunk Krisztusért! Ezért: „A kemény orcájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten! Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük.” (Ez. 2:4-5)
„Uram, Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével!” (Zsolt. 32:7)