Lekció: Lk 7:11-23
„És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ővele, és nagy sokaság. Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ővele. És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj. És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl! És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának. És elfogá mindazokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt miköztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét. És kiméne őfelőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba. És Jánosnak mindezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván, Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket tehozzád, mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát. És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik. És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.”
Textus: Lk 7:24-26
„Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat-é? Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Amikor egy igeszakaszt olvasok a Bibliában, elgondolkodom: mit akar mondani számomra Isten? Vajon a említettek közül melyik lehetnék én? Az előbb hallottakkal kicsit van csak nehezebb dolgunk, mert három részre tagolódik:
1. A hegyi városkából kivezető úton két sokaság szembetalálkozik: Jézus a tanítványaival és a kísérőikkel – az özvegyasszony halott fiát a temetőbe kísérők. Tartozhatunk egyikbe is, másikba is.
2. A pusztában hallja meg a Nainnál történtek hírét Keresztelő János és a vele való sokaság; János mintha bizonytalan lenne, ezért kérdéssel küldi tanítváníait Jézushoz. „Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?”
3. Jézus felel Keresztelő János kérdésére, majd a követek távozása után bizonyságot tesz Jánosról. „Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.”
Vegyük sorra, hogy az Ige e szakaszaiban hány olyan csoport van, akik közé tartozónak érezhetem magamat:
1. Jézus tanítványai és követői közé, akik látni, hallani szeretnék tetteit, szavait, s ezért semmi sem fárasztó, semmi sem drága számukra. Mennek Jézus nyomában, bármerre is vezesse őket!
2. Az özvegyasszonnyal a gyászban, fájdalomban, a veszteségben osztozni készek közé, akik kísérik az asszony egyetlen fiának koporsóját.
3. A Keresztelő Jánoshoz a pusztába sietők közé, akik hallani kívánják a prófétai szót, és részesedni a megtérés keresztségében.
4. És van még egy csoport: Akiket nem érdekel Jézus, akik nem akarják meghallani a megtérésre hívó szót, akik képtelenek osztozni embertársaik, felebarátjaik érzéseiben, gondjaiban, fájdalmaiban, veszteségeikben, de örömeikben, vígságukban is. Azok alkotják ezt a csoportot, akik egyik helyen sincsenek ott! Nem azért, mert nem hallottak róla, nem azért, mert valóban fontos, halaszthatatlan teendőjük van, hanem azért, mert mindezek és mindenek előtt zárva van a szívük: csak legyen meg a meccsem és a söröm! Ere a csoportba tartozókra mondták a római császárok egykor: Panem et circenses! Kenyeret és cirkuszi játékot! Mi, akik itt vagyunk, akik hallgatjuk, olvassuk, látjuk, nem ebbe a csoportba tartozunk.
Érdekes módon – legalább az Igének e szakaszában – két csoport egybeolvad: az együttérzők, a gyászban osztozók is tanúi lesznek Jézus hatalmának – s lehet, hogy ezután követik is Jézust. Azt a Jézus, kinek egyetlen mozdulata és egetlen mondata a sötétséget világossággá változtatta: „illeté a koporsót; és monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!” Jézus jelenléte, szava életet ad! Jézus jelenléte, szava adja meg és oldja meg a te életedet is!
Várnánk, hogy miután híre megy a Nain kapujában történteknek, újabb emberek jönnek, akár a pusztából is, azok közül, akik tele vannak Messiás-váradalmakkal, akik érzik magukon a megtérés, megújulás szükségességét, akik megkeresztelkedtek János által bűneiknek bocsánatára. Ők a váradalmak gyermekei: az eljövendőt várják, a holnapot, az ígéretek teljesedését, a világvégét. Még ha csak várnák! Akkor csak ők maguk szalasztanák el Jézus meglátását, meghallását! De azzal, hogy sokakat magukhoz hívnak, a hívottakat elvonják Jézus hallgatásától, követésétől!
Keresztelő János a hírt hallva kérdez: „Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?” Mi az várnánk: Igen – Nem. „Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik. És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.”
De még így, a bizonytalankodó Jánosról is így tesz bizonyságot Jézus: „Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat-é? Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.”
Testvéreim! Hát kik közé tartozunk? A testi-lelki sebeiket gyógyítgatni kívánók, a gyászt hordozók közé? Az új idők új jeleit várók közé?
Jézus szól: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” Nem várnunk kell Jézus eljövetelét, országát, mert „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” – mondja Jézus! „Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.”
Korábban arról szóltam: nézzük meg, melyik csoportba tartozhatunk, tartozunk, s ennek nyomán szükséges-e változás? Most pedig azt mondom: Miután kilépünk Isten házából, már nem fontos, hogy betértünkben mely csoport tagja voltunk, életünket, megmaradásunkat az dönti el, Jézushoz csatlakoztunk-e? Nem az a fontos, hogy honnan jössz, hanem hogy hová mész! Hiszen hozzánk intézte szavát Urunk: „Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” Ámen
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal. 2:20)