2010 08 20 Decs, Ökumenikus istentisztelet

Csécsy István küldte be 2011. 10. 05., szerda, 20:20 időpontban

Textus: Mt 7:24-29
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Keresztyén Gyülekezet!
Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Augusztus 20-án, az Új Kenyér és államalapító István királyunk ünnepén a mi Urunk Jézus Krisztus az evangéliumból ad tanítást számunkra, hogy bölcsekké lehessünk.
A tanítás – látszólag – a házépítésről szól. Arról, hogy az alap megválasztása dönti el a készítendő épület tartósságát. Azon áll vagy bukik minden, hogy mire építesz!
De tudjuk azt, hogy Jézus nem a házépítés „csináld magad” oktatója – többről kíván tanítani bennünket itt és most: életünket, jövőnket, hazánkat mire, kire alapozzuk?!
Amikor építeni kezdesz, tudnod kell, mi a célod: egyszerű, praktikus, gazdaságosan üzemeltethető épületet kívánsz, vagy valami grandiózus építményt, sok dísszel, kerül amibe kerül? Egy alkalmi sátort, ami elég, ha néhány órát áll, vagy századokra maradandó építményt?
Életedet az egyszerűség, a biztonság, a megbízhatóság jellemezze? Vagy a mozgalmasság, a fény, a pompa? Valóságot szeretnél, vagy a vágyak tengerében lubickolni?
Mire alapozod életedet? Képességeidre – melyek akár egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak? Családodra – ki tudja, meddig állhatnak még melletted, meddig készek segíteni téged? Barátokra – s ők meddig vannak veled?
Az okos embernek számba kell venni lehetőségeit. Képességeim, családom, barátaim – egyik sem nyújthat biztonságos, maradandó alapot.
„Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát.”
A felépítmények lehetnek különbözőek, a formák, színek is eltérő voltukkal gazdagíthatják világunkat, de maradandó alap csak egy van: a Krisztus által megmutatott kőszikla.
Mi, akik egybegyűltünk ez ünnepen, bizonnyal különbözőképpen képzeljük el a holnapokat, eltérőek terveink, vágyaink. Más módon imádkozunk, más énekeket éneklünk, ugyanazt az egy örök Istent követve – mert bár más a „felépítmény”, de egy az alap: Krisztus! Ő a mi életünk kősziklája, erős vára, oltalma!
Amikor a megújulás szükségességéről hallunk, nem új utakat, új módokat, új célokat kell keresnünk, hanem visszatérni az alapokhoz. Oda, a teremtés utánra: „És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.”
Ide visszatérni csak teremtettségünk megvallásával lehet. Annak megvallásával, hogy a „minden igen jót” mi, emberek, még jobbá akartuk tenni – s épp e jobbá tenni akarással rontottuk el-meg. Többet termőt, ízesebbet, kevesebb munkát igénylőt, ellenállóbbakat akartunk, nem elégedve meg azzal, amit Teremtőnktől kaptunk. Megalkottuk gépek sokaságát, hogy munkánk gyorsabb és könnyebb legyen – s mégsincs időnk az égre nézni, Atyánk ölébe hajtani fejünket. Bölcsnek érezzük magunkat – de vissza kell térnünk Őhozzá, Tőle kérni, Tőle elfogadni az örökkévaló bölcsességet: nem a mi munkánk, hanem az Ő szerető áldása, megbocsátó kegyelme, megtartó irgalma ad nekünk holnapot!
Bízzuk magunkat, családunkat, községünket az Örökkévalóra, amint tette ezt első királyunk, István is, még nagyságában is mulandóságát érezve.
Ne féljünk megvallani, Isten a mi oltalmunk, megtartónk, kősziklánk! Nem gyávaság ez, hanem realitás: amíg Őbenne, Őáltala van életünk, addig van megmaradásunk. Mindennapi kenyerünk. Ámen.