Lekció: Mt. 25: 1-13
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülük eszes vala, és öt bolond. Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mindazok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.”
Textus: Mt. 7:24-29
„Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Péter apostollal mondom itt, közöttetek Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk! Jó együtt lennünk, előtted és általad. Biztonságban, oltalomban van részünk – nem azért, mert segíthetjük egymást, meghallgatva a másik örömét és bánatát, hanem mert Te meghallgatod szavainkat, Te tudod dolgainkat, s Te segítesz meg minket, minden napon. Oltalmat, biztonságot ad áldó jelenléted – mert szeretsz minket, mert gyermekeidként tekintesz ránk.
Oltalmat, biztonságot, örömet várunk mi is – megannyi milliókkal egyben.
Világosságot, igazságot, békességet szeretnénk, s hányszor csalódtunk már!
Ma az evangélium két szakaszával szólít meg Istenünk: előbb a tíz szűz példázatával, majd a hegyi beszéd tanításával.
Miről tanít e két szakasz, mi bennük az egybehangzó, mi bennük az, amivel oltalmat, biztonságot, békességet keresésünket irányítani kívánja Atyánk.
A hegyi beszéd ma bennünket megszólító szakaszát így kezdi Mesterünk: „Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez…” Tehát hangsúlyozom: Hallja és megcselekszi – az a bölcs. Oly bölcs, aki házát kősziklára építi. Aki hallja és nem cselekszi – bolond, mint aki fövenyre épít. Mindkét helyre lehet építeni, de az eső és a szelek majd megpróbálják! Nem lehet kétséges, melyik áll meg a legnagyobb viharban is!
Az elmúlt idők viharai és felhőszakadásai megpróbálták házainkat. Ha rövid néhány órára – de mily hosszúnak tűnt átélni – hány helyen a víz lett az úr, s nagy lett annak a helynek a romlása.
Rossz helyen épültek volna? Amikor lehetőségünk van építkezésen gondolkodni, keressük a helyet, a méretet, a stílust. Erre adna eligazítást a Szentírás? Nem! Csak annyit mond: Ha viharállót akarsz magadnak, hogy ne csak a házadat, de téged se sodorjon el a szél, az ár – akkor hallgasd meg Jézus beszédeit és cselekedd meg azokat! Életed épületét ha nem rá építed, összedől! Előbb vagy később – de összedől, semmivé lesz. Nem az a kérdés, meddig bírja, hanem az, hogy betölti-e rendeltetését. Életünk beteljesedése nem az, ha sokáig tart – hanem ha örökkévalóvá lesz!
Miért? Miért fontos ez? „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5) „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19) A Szentlélek templomát – magadat – nem építheted akármilyenre! Nem lehet könnyen összedűlő, ide-oda hajlongó! Egyenesen, kőszálként kell állnia örök időkig. Mert Isten Lelke örökkévaló – s mert ez a Lélek lakozik bennetek!
Hallja és megcselekszi – akiben van belátás. A látáshoz fény, világosság kell, a belátáshoz megvilágosodottság. Kell hagynunk, hogy valaki világossá tegyen minket.
Testvéreim! Mi nem a tíz szűz vagyunk! Sem nem az öt eszes, sem nem az öt bolond. Igaz, mi is, mint minden ember, szeretünk osztályozni: jó – rossz, eszes – bolond. Számomra Isten más jelentést adott ennek a példázatnak!
Van ugyanis egy Mesterünk, aki sokszor, sokféleképpen szólt hozzánk és adott tanítást nekünk, töltött el minket örök életre megtartani hatalmas bölcsességével. Ő parancsolta nékünk: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Mt 28,19-20) Tehát ő velünk van! Nem csak most, amikor egybegyűltünk házában, hanem minden napon, a világ végezetéig, bárhol legyünk, bármit tegyünk. Ezért nem élhetünk akárhogyan, nem élhetünk úgy, mint aki nem tudja: Jézus velünk van!
„Maradjatok énbennem és én is tibennetek.” (Jn 15,4) – mondta. Így szólított meg: „Kövess engem” S mi követjük, így vagyunk most is házában. Tehát nem elé megyünk, hanem követjük! Ezért nem az eszes vagy bolond szüzek vagyunk! Az eszes vagy bolond szüzek azok, akik csatlakozni szeretnének a Vőlegényhez, a Vőlegény menetéhez! Készülnek – ki mennyire. S olyan emberi ez is. Várják a Vőlegényt, Jézust, aki azt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Jn 8,12) Csak azt nem értem, hogy a világosságot várni miért kell mécses? Hogy a megérkezéséig se legyünk teljesen sötétben? Mert ahhoz, amit Jézus hoz, amit a Mester ad, semmit sem tehetünk hozzá! A stadionok szemkápráztató fénye semmivel sem lesz nagyobb, ha az eredményhirdetéskor ezrek kezében villog a fényképezőgépek vakuja! Nem lehetünk oly balgatagok, vagy mondjuk bátran ki: ostobák, hogy azt hihetnénk, bármi parányit is hozzá tudunk tenni Jézus világosságához! Sem Energizer, sem Duracell! A Jézusra hagyatkozás ad örök fényt!
Amikor beteg barátunkért imádkozunk és meggyógyul, nem mi tettünk csodát! Ha a nyomorultat felsegítjük, a lenézettet emberszámba vesszük – nem a miénk a tett, a dicsőség, az érdem és a dicséret – hanem azé, aki bennünk van, minden napon, ígérete szerint, a világ végezetéig! Mert nem a kérőé az érdem, hanem a cselekvőé! Lehet, mi kérünk – sokszor ehhez is bátorság kell! – de Jézus cselekszik. Kánában is Jézus tett csodát anyja kérésére, a vizet borrá változtatva, nem pedig Mária tette a csodát Fia által – ahogy olvastam pünkösd előtt egy lelki körlevélben.
Tehát nem eszes vagy balga szüzek vagyunk, nem elé megyünk Jézusnak, hanem követjük. Velünk van, vele vagyunk, nyomában haladunk. Ez nem a mi elhatározásunk volt: követni akarom! – de a mi döntésünk! Hívó szavára választ kellett adnunk. Ha igent mondtál- ott haladsz vele! Ha bármi mást: majd, most még nem, én önmagamat akarom megvalósítani – akkor nem vagy a Vőlegény menetében. Ha később megbánta, ráébredt: rosszul döntöttem – nem utasítja el, ha csatlakozni próbál. Neki kell várnia, felkészülten az újabb találkozást. Ő az eszes szűz! A bolond pedig az, aki készületlen, aki újra és újra lemarad, kimarad.
Mindez feltétlen igaz, mert hallottuk és cselekedtük hívó szavát: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok.” (Jn 15,4) „Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát.” Ámen.