Újfent egy tavalyi kép, ráadásul nem is saját: feleségem követte el. Azóta sikerült addig éheztetni, hogy elszokott a háztól — mármint a macska…
Boobaa
Már november elején utolért minket a fagy — hirtelen jött, rövid ideig tartott, de készült egy-két szép kép. Íme egy előzetes a karácsonyi makroporámából.
Tegnap ebéd után szundítottam egyet, majd más ötletem nem lévén, végigmentem a wiwes leveleken. Eddig minden kapcsolat létrejöttekor végignéztem az illető ismerőseit, hátha van valaki, akire rá tudnék kattintani. Miután tegnap a család már leült a vacsorához, mire végeztem, ezért úgy döntöttem, ettől a jövőben eltekintek: ha valaki bejelöl és tényleg ismerem, visszaigazolom, de nem keresgélek tovább. Elég volt, hogy túl sok időmet elviszi.
Még tavalyról való életkép: fiam még tanulta a járást, de már segíteni akart söprögetni.
Puskás Ferenc halálhíre óta itt lóg a folyosón ez a labda, a néhány napja alatta levő adventi koszorú meg olyan benyomást kelt, mintha a kettőnek köze lenne egymáshoz.
Nem egy túl jól sikerült kép, de tegnap este volt itt egy kis céges Mikulás-party, és pont a kollegát szúrták ki Mikulásnak. No meg ma úgyis ezzel a témával vannak tele a fotóblogok, ahogy néztem… ;)
Nyár eléjről egy kép; öcsémék esküvője után a parókia gangjáról ilyen volt a kilátás.
A szombati zárthelyire péntek este egy zárt helyen készültünk. Kár, hogy frugal kocsmáról nem tudok…
Ismét egy tavaszi kép: Zádorvártól tartottunk Padragkút felé.
Ma reggelre ugyan tisztult kicsit a levegő, de az előző napokban meglehetőst nagy köd volt errefelé. A munkahelyemről tegnap ennyit lehetett látni — máskor a toronyórához igazítjuk a szerver óráját.