Amíg Márk barátom a Debreceni Egyetemen vizsgázott, addig én elmentem ládát keresgélni.
Útban Debrecen felé lekaptam egy érdekes repülőt, ami nem állított meg minket: megszemléltem az egyetem főépületének belső terét, majd a főbejáraton távoztam. Ha jól emlékszem, Márk elmondása szerint az informatikai épület előtt vitt el az utam a Nagyerdő felé.
Tetszik nekem ez az egyetem: minden közel van egymáshoz, az épületek szépek és csak úgy sugározzák magukból a fenséget, hagyományt, ingyen lehet parkolni közvetlenül az épületek mellett (kis szerencsével, persze), mégis parkszerű az egész: nem kelt olyan zsúfolt benyomást, mint pl. az ELTE vagy a BME. S ráadásul csak az úton kell átmenni, s egyből a Nagyerdőn pihenhet az ember. (Már csak wifi kéne oda is...)
Nagyerdei sétám a GPS alapján az ötödik állomással: az odvas fával kezdődött. Kétszer körbejártam, de meglett a szükséges szám. A negyedik állomáson készült kép segítséget tartalmaz, ezért nem teszem ki; a harmadik állomás azonban némi csalódást okozott, mert nem volt víz a vízeséshez. A második állomásként szereplő Békás-tóban már nemcsak vizet, de vízililiomot is találtam (sajnos csak a telefonnal tudtam a képeket készíteni, lévén a fényképező máshol kirándult). Szabó Lőrincet már hamar megleltem, aztán nekiálltam kiszámolgatni a láda koordinátáit.
Mint kiderült, hibásan: lukra futottam. Telefon a rejtőnek, hogy ezt bizony ellopták - s mégsem: rosszul számoltam a könyveket, így 15 méterrel arrébb kellett mennem, ahol már a láda is meglett.
Mivel azonban gyakran rájárnak a ládára, most is várom a megtalálásom jóváhagyását, vagy a jelszót email-ben.
