Így télidőben az embernek nem sok kedve van fel-alá mászkálni a hidegben, de azért figyeli, hogy mi történik a színen. A minap belefutottam egy origón futó cikkbe, s jót nevettem rajta. Azt gondolná az ember, hogy a világ másik felén kicsit felkészültebbek a rendőrök, és meg tudnak különböztetni egy távirányítóval szaladgáló embert egy gps-szel lépkedőtől. De nem.
Hasonló sztorink nekünk is volt pici öcsikémmel (~201 cm), mikor a Népszigeten jártunk. Keresgéltük a ládát a szemerkélő esőben este kilenckor (sötétedés után), próbáltuk eldönteni, hogy menjünk-e toronyiránt a dzsindzsán keresztül, vagy keressünk valami kevésbé saras ösvényt, amikor a híd alól kigördülő rendőrségi kisbuszból ránkömlöttek a zsaruk. Még jó, hogy nem sokkal korábban volt valami szappanban szó erről az egész keresgélésről - így legalább már a magyar zsaruk hallhatták egyáltalán a gps kifejezést...