Péntek este azzal fogad feleségem, hogy kicsi fiunk már háromszor hányt, meg láza is volt, úgyhogy kúpot is kapott. Az ilyesmi azért tud - főleg elsőre - rémisztő lenni, mert igazából az okát se tudod, de legalább a gyereken se tudsz segíteni.
A szombati suli tehát kimarad, helyette bevásárlás és társai, amit máskor el szoktak tudni intézni ketten (mármint a feleség és a srác). Egész nap csak egyszer hányt a gyerek egy diónyit, úgyhogy estére kezdetek megnyugodni, hogy nem lesz komolyabb probléma. Vasárnap reggel azonban megint hányással nyitjátok a napot, pedig péntek óta csak anyatejet, vizet meg főtt krumplit kapott a fiatalember...
A hányós gyerekkel igazából nem tudsz mit kezdeni: próbálod megnyugtatni, kis hideg vízzel kiöblíteni a száját, esetleg megitatni, és takarítasz, takarítasz, amíg meg nem tanulsz célozni. A hányás eléggé kimerítő egy tevékenység, úgyhogy sokkal többet fog aludni a gyerek, mint egyébként - de ez nem a te pihenésed ideje, mert ha hason alszik, azon izgulsz, hogy beleforog-e a hányásába, ha háton, akkor meg hogy megfullad-e benne. No meg nem is hajlandó megmaradni a kiságyában, közétek kell jönnie a nagyra - így megvan a nyugalmad, hogy a legkisebb mozdulatára is felébredsz, tehát nem fogsz pihenni se, lévén a legkisebb mozdulatára is felébredsz.
Így telik az éjszaka, amíg csak el nem juttok odáig, hogy az üres gyomra nem hagyja aludni. Ekkor megintcsak próbálod megnyugtatni; egy félóra ordítás árán sikerül. Közben a tehetetlenségtől dühös leszel, úgyhogy a pihenésnek lőttek, de legalább - dühös lévén - a gyereket is nehezebb megnyugtatnod.
Másfél-két óra múlva újrakezdődik a harc, pedig még mindig csak hajnali három. Asszonykáddal úgy döntötök, meg kéne próbálni a szoptatást - de ebben sem tudsz közreműködni, az alvásnak meg lőttek. Mit lehet ilyenkor csinálni? Nekiállni programozni, és átállítani az ébresztőt reggel hétről tízre.
Hétfő reggel hét körül ébredtek a gyerek mocorgására, amit aztán egy hatalmas trotty követ. HálIstennek a végtermék a pelenkában marad, úgyhogy ágyat nem kell húzni, mint az első hányás után pénteken - ellenben a napi program megintcsak átszerveződik: ők a dokihoz mennek, te meg bevásárolni. Hogy ma van a projekt egyik átadási határideje, az különösebben nem érdekes: délután kettőig, amikor a főnök megy az ügyfélhez átadni, még sok idő van... Úgyhogy a boltból hazaérve nekilátsz programozni megintcsak, közben rácsatlakozol a kávésbögrédre, bár az sem sokat segít. Tizenegy felé azt mondja a főnök: ennyi elég lesz délutánra, most már foglalkozz a családoddal. A fiad alszik, a feleséged elment az ebédet befizetni meg elhozni, tehát nekilátsz a frugalos dolgaidnak.
Feleséged hazaérkeztével még mindig nem tudtok ebédelni, mert közben felébredt a gyerek is - úgyhogy jobb ötleted nem lévén, rázuhansz a kanapéra, és magadra húzod az odaterített paplant. Az előirányzott egy óra helyett csak két órányi alvás után tudsz csak felkelni (ami ugyebár talán nem is annyira meglepetés), bevágod a maradék ebédet, lévén a többiek már megették a magukét, aztán meg irány a másik munkahelyre, ahonnan csak sietve érsz haza addigra, mikor feleségednek kezdődik a torna.
Összességében: ha eddig nem viseltettél elég alázattal a körülötted élők élete iránt, hát megtanulod akkor, ha a gyerek beteg. Másra nem számíthat rajtad kívül, tehát akkor is helyt kell állnod, ha már legszívesebben a hajadat tépnéd a tehetetlen dühtől.