Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 188. dicséret 1. vers: „E pünkösd ünnepében ...”
Derekas ének: 370. dicséret 1-3. vers: „Jövel Szentlélek Úr Isten ...”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Acta 2:16-21
„Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 463. dicséret 1. vers: „Isten élő lelke, jöjj, …”
Textus: 2Kor 3:17
„Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”
Ünnepszentelő Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az Ige Péter apostol pünkösdi prédikációjából – napi igénkből – és Pál apostol – tegnap áldásként hallott – bizonyságtételéből szól hozzánk.
Elgondolkoztató, hogy egy egyszerű halászember, abban a korban, mikor nem volt Szentírás a családoknál, Jóel prófétától idéz. Teheti – mert a Lélek reá is kitöltetett, s adta neki a szólás képességét és bátorságát. Kapta azért, mert a Lélek áldásában részesedett ne magára gondoljon, hanem továbbadja a Lélek üzenetét: „ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre” – és „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.”
János apostol feljegyzéséből ismerjük Jézus szavait: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Jn 6:63)
Pál apostol bizonyságtétele: „Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”
Az Úr = a Lélek. A Teremtő és Megváltó Úr jött közénk, töltetett minden testre, s így kézzelfogható valósággá lett Jézus szava: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.” (Jn 15,4)
Mindezekből következőn: Nincs gyümölcstermő élet a Lélek nélkül. Egyedül Ő az, aki megelevenít! Megelevenít, szabaddá tesz a cselekvésre, a gyümölcstermésre.
„De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.” (Jak 1:25)
Gyermekségünkben a törvényt a szabadság korlátozásának éreztük. Irtóztunk minden szabálytól, gyűlöltünk minden megkötözöttséget: az egyenköpenyt, iskolai jelvényt, egyenruhát, a sorakozást, a kettős sorban vonulást. A szabadságot vágytuk-vártuk úgy időben, mint cselekedeteinkben. Ne más határozza meg, mit tegyünk, gondoljunk, szóljunk. A szüneteket és szünidőket vártuk, amikor kevésbé éreztük a kötelékeket, kötöttségeket. Vártuk a nyári szünidő szabadságát, a számháborúkat, az erdőkben, sziklák közt való barangolást, a csörgedező patakok felfedezését – s öntudatlanul is Isten csodás világára nézhettünk – ki felismerte, meglátta benne a Teremtő keze nyomát, ki nem. A néki adott Léleknek engedett – vagy ellenállt.
Az ellenálló megmaradt a törvény megkötözöttségében, az engedelmes szívvel szemlélő pedig szabaddá lett a csodák látására. Annak meg és belátására, hogy ő maga is Isten egy, megismételhetetlen csodája.
Pál apostol szavaival: „Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.” (Rm 8:21) „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Rm 8:19)
S ahogyan növekedtünk, egyre távolibbnak tűnt a szabadság. Nem egyszerre vesztettük el, talán apránként mondtunk le róla. Megvolt még, amikor először fogtuk meg a másik felénk nyújtott kezét – de megmaradt-e akkor, mikor elfogadtuk Atyánk egybeszerkesztő áldását. Lemondtunk a szabadságról – vagy csak kötelességgé lett? Az otthon rendben tartásának, a családról való gondoskodásnak kötelességévé? Hány édesanya vagy édesapa sóhajt fel: Mikor lesz végre egy szabad percem, egy nyugodt napom, amikor nem a kötelezettségek határozzák meg minden percemet!?
Mit lehet erre mondani? Talán csak annyit: hívd segítségül az Úrnak nevét! Ha örömmel fogadod Istennek reád is töltetett Lelkét – szabaddá leszel! Akkor örömmé lesz a másik segítése, a róla való gondoskodás. Nem nyűgös teher, hanem szeretet-teljes gondoskodás!
A mi Urunk Jézus Krisztus élete, munkája, tevékenysége a legjobb példa arra, hogy mi a különbség a kötelesség és a szabadság között. Ő nem kötelességből, parancsszavaknak engedve végezte munkáját – de mégis az Atya akarata szerint. Szabadon. A szeretet szabadságában. Abban, amiben kölcsönös volt a szeretet közte és Atyja között. Egyikük sem csak elfogadó, vagy csak adó volt.
Erre a lehetőség számunkra is megvan. Gondviselő Atyánk szeret, mi elfogadhatjuk áldásait, örvendezhetünk jelenvalóságának, szerethetjük Őt. Nem azért, mert adott valamit. Nem azért, hogy adjon valamit. Hanem a szeretet öröméért. Mert jó szeretni és szeretve lenni. „Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”
De ezt a szabadságot nem csak Atyánk felé élhetjük meg – hanem egymással való kapcsolatainkat is ennek kell átjárnia! A szeretet köteléke nem kötöz meg – hanem egybekapcsol!
Hogy milyen ez a felszabadító szeretet – tudjuk Pál apostoltól: „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.” (1Kor 13:4-8)
Atyánk így szeret minket, hogy mi is tudjuk és merjük így szeretni – egymást!
Feltételek nélkül – a szeretet szabadságában, az Úr Lelkével felvértezve és vezetve.
Ezért töltötte reánk ez ünnepen is Lelkét, ezért bocsátja meg minden vétkünket, szeretetlenségünket, gyávaságunkat, megfutamodásunkat. Csak így lehetünk az örökkévaló gyümölcsök termői, Krisztus neve dicsőítői, felebarátaink építői.
Kérjük hát napról-napra: Isten élő Lelke jöjj, áldva szálj le rám, légy vezérem itt, hadd lehessek szent, győzedelmet adj! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 463. dicséret 2. vers: „Isten élő lelke, jöjj, …”
Jézus mondja: „Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.” (Mt 12:50)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.