Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 89. zsoltár 1. vers: „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, …”
Derekas ének: 25. zsoltár 1,5,6. vers: „Szívemet hozzád emelem …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 9:1-17
„És a mint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. A szomszédok azért, és akik azelőtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni? Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az. Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid? Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom. Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom. Vivék őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz. Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala. Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük. Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz őróla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 180. dicséret 1. vers: „A töredelmes szívet, …”
Textus: Jn 9:35-38
„Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá őt.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
E kibővített mai szakaszban annyi kérdést hallunk, úgy, hogy azok akár a miéink lehetnének: „Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” „Mimódon nyiltak meg a te szemeid?” „Hol van az?” (Mármint Jézus) „Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket?” „Te mit szólsz őróla, hogy megnyitá a szemeidet?”
Végül az alapigének választott szakaszból két kérdés: „Hiszel-é te az Isten Fiában?” „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”
Kérdezni nagyon tudunk. Sokszor akkor is kérdezünk, amikor felelnünk kellene – mert így akarunk elbújni a válasz elől.
Akkor, ott Jézus egy vakon születettel találkozik – és megadja látását. Lett is belőle riadalom a farizeusok között. Szinte mai történet – csak mi azt állítjuk, hogy látunk. Látunk? Látjuk a múlandó világot, annak néhány történését, de még azt sem mind értjük, amit látunk – vannak hát miértjeink. Elfogadjuk-e feleletnek: „hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai”? Mert Isten dolgainak látására más szem kell – kinyílt-e erre a mienk? Az örökkévalók látására! Erre nem magától nyílik meg szemünk – csak ha találkozunk a Mesterrel, aki megnyitja! A szem megnyílásához, a látás létrejöttéhez két dologra volt akkor és ott – és itt és most is – szükség: A Mesterrel való találkozásra és a neki való feltétlen engedelmességre. Találkozni Vele és elfogadni, hogy amit tesz és parancsol, az akkor is jó és értelmes, ha mi fel nem foghatjuk értelmét. Nyállal készített sarat tett a vak szemére, és a Siloám tavához küldte mosakodni. Az engedelmességből lett a gyógyulás! Gyógyulás az által, akit nem is látott! De megismerte hangját, átérezte jelenlétének áldását!
Ezt követően kezdődött ez ember meghurcolása. Mindenki őt faggatta, kérdezte: Te vagy-e aki koldulni szokott? Mi módon jött meg a látásod? Hol van? Te kinek mondod?
Válaszai tárgyszerűek, konkrétak: Én vagyok; sarat kent a szememre, a Siloámhoz küldött mosakodni; nem tudom; prófétának.
Ahogyan hurcolták a templomban és környékén, talán láthatta is Jézus – de még nem ismerte fel. Csak miután a farizeusok kivetették „Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá őt.”
Megismerte a hangjáról – mert Jézus másként szólt hozzá! Jézus a szeretet hangján szólt és szól – erről ismerhető fel! Az ordító világban is a szeretet halk, lágy hangján szólít meg → téged is!
Hogy megnyissa a mi szemeinket, hogy ne csak halljunk Róla, de meg is lássuk Őt – hogy elé borulhassunk.
Nem magának kéri-várja a dicsőítést! Hanem azért, hogy látójává lévén bátrakká legyünk annak elmondására, hogy kitől van mindenünk! Bátrakká – nem törődve azzal, ha ez a hír másokat megoszt, tagadásra sarkal. A mi bizonyságtételünk csak igaz lehet! Jézusra mutató, Őt dicsérő, Néki hálát adó!
Az ismételt találkozás számunkra is bíztató, irányt adó! „Hiszel-é te az Isten Fiában?” – kérdezi tőlünk is! Volt idő – hála, ha csak volt! – hogy mi is így feleltünk: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?
De azóta – minthogy megnyíltak szemeink, és találkozásunk lehetett az élet Urával, részeseivé lehettünk ma véghezvitt csodáinak, hallhattuk, hallhatjuk Jézus szavát: „Láttad is őt, és aki beszél veled, az az.” Az pedig hogy ezt követően mit teszel: tovább mész, vaksin tapogatódzva a magad útjain – vagy megvallod: Hiszek, Uram! És imádod Őt – ez magmaradásod vagy elveszésed fordulója! Ő a te kezedbe, elmédbe adta a döntés egyedüli lehetőségét, felelősségét!
Dönts jól – és hívd, vezesd Hozzá a gyengén látókat! Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás, Bibliaóra csütörtökön este 6 órakor: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok” (1Pt 1:16)
Záróének: 396. dicséret 1-3. vers „Ébredj, bizonyságtévő Lélek! …”
„Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.”
(1Jn 4:16)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.