Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers: „Az Istenhez az én szómat, …”
Derekas ének: 377. dicséret 1-3. vers „Szentlélek, végy körül bennünket …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 8:1-11
„Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 164. dicséret 1. vers: „Kegyes Jézus, itt vagyunk …”
Textus: Jn 8:5
„te azért mit mondasz?”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az Ige nem téged kérdez testvérem, hanem Jézust kérdezik, egyre sürgetőbben. A szándék veszi el az érdeklődés igaz voltát: fogást keresnek Jézuson, hogy belé köthessenek, vádolhassák.
De lehetne akár a mi kérésünk Jézus felé, hogy egy egy élethelyzetünket elé tárva, választási lehetőségeinket felsorolva kérdeznénk véleményét, kérve: „te azért mit mondasz?”
Ez egy igen érdekes, mondhatni csodákkal teljes szakasza az írásnak – bár kissé rejtettek a csodák.
Az első: „Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.” Kérditek, hol itt a csoda? Egy asszony, egyedül házasságot tör. Egyedül. Értitek? Én nem.
A második: a hiányos emlékezet. Mózesre hivatkoznak – kihagyva, amit a férfiakról mondott a Törvény. Egyoldalúan, mintegy magukat is mentve. Pedig a törvény egyértelmű és körültekintő:
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.” (3Móz 20:10)
„Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjöket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki felebarátjára támad és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt aki megoltalmazza őt. Ha valaki el nem jegyzett szűz leánnyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajta kapják őket: Akkor a férfi, aki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst siklust, a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében.” (5Móz 22:22-29)
Rajtakapták – nem lehetett hát a mezőn. Így jogosnak tűnik az ítélet – de hol a tettestárs? És miért Jézushoz hozták, miért a templomba, holott az ítélkezés a vének jogosítványa a városkapuban? Mindezekből következőn egyértelmű, hogy „azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok.”
„te azért mit mondasz?” – sürgetik Jézust. De Jézus lehajolva ír a porba. Tovább sürgetik. Jézus nem vizsgálódó kérdéseket tesz fel, nem összefüggéseket keres, még csak hamisságukat sem kívánja bizonyítani, hanem csak ennyit mond: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre.” És ekkor következik e néhány versnyi szakaszban a harmadik csoda! „Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.” Egyetlen sem volt közülük, aki bűntelennek merte volna bizonyítani magát, hogy követ ragadjon! Egy sem volt, aki Jézus szavát semmibe véve nekikezdett volna az előre megfogalmazott ítélet végrehajtásának! Nem csoda ez, testvéreim? Nem csoda-e, hogy akik hamissággal, egyoldalú vádaskodással állnak ott, egymás után eloldalognak?
„és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.” Az asszony áll némán, könnyeit törölgetve és csodálkozva, értetlenül. Mi ez itt? Akik idelökdösték, mondva: elnyered büntetésedet, most eloldalogtak. Mi ez?
És Jézus csak ír a porba. Nem tudjuk mit, nem tudjuk, miért. Csak addig állt, míg szólt hozzájuk. Aztán újra lehajolt. S amikor ismét felegyenesedett, már csak az asszony volt ott. Jézus nem nézett farkasszemet a vádlókkal, nem vizsgálta arcukat, tekintetüket. Nem befolyásolta és nem ítélte őket. Vizsgálják önmagukat, ítéljék önmagukat. S önön ítéletük: nem állhatunk meg Jézus előtt, vádjaink hamissága napfényre kerül – szavak nélkül is! Mielőtt minket ítélne – mert bennünk is van bűn – menjünk el innen – gondolhatták.
S amikor Jézus ismét felegyenesedik, kérdi: „Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”
Testvéreim! Hányszor bizonyítottuk már, hogy bennünk is ott van az előre elkészített ítélet. Ott van mélyen, csak igazoltatni kívánjuk előbb másokkal,majd tán együtt Jézussal, hogy nem csak jogos, de helytálló is a mi ítéletünk. Odaállunk Jézus elé, s kérdezzük: „te azért mit mondasz?”
Mit mondasz arra, hogy milyen figyelmesek vagyunk? Mennyire távol kívánjuk tartani magunkat a bűnöktől? Mit mondasz igazságkeresésünkre?
És várjuk Jézus válaszát. Bár lehet, hogy vannak, akik beleunva a várakozásba elmennek, ott hagyják, más fórumot, más bírát keresnek, olyat, akik feltételek nélkül őket igazolja. Olyat, akitől dicséretet, elismerést, netán még jutalmat is kapnak.
Akik elmennek, nem hallhatják meg Jézus halk szavát. Ugyanazt mondja nekünk, vádlóknak, mint akkor, ott a vádolt asszonynak:„Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 460. dicséret 1-6. vers „Amint vagyok, ...”
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején,
én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” (Zs 50:15)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.