Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 25. zsoltár 2. vers „Útaid, Uram, mutasd meg …”
Derekas ének: 42. zsoltár 1,2,7. vers „Mint a szép híves patakra …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 8:16-25
„Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világot. Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne. Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle. Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt. Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának. És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 173. dicséret 1. vers „Nem vagyunk mi magunkéi …”
Textus: Lk 8:24
„Mester, Mester, elveszünk!”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Haladjunk szép sorjában végig a mára rendelt szakaszon.
Mielőtt belekezdenénk, meg kell határoznunk, kik is lehetünk mi ebben a szakaszban. Egyetlen lehetőségünk van: Jézus hallgatói! Ezt ne veszítsük szem elől! Mert nem csupán egy feljegyzést olvasunk, régi írást böngészünk, hanem az Egyszülött Fiú szavának megszólítottjai lehetünk – aki azért jött, hogy senki el ne vesszen, hanem örök élete legyen!
Nincs lehetőség a válogatásra: ez kell hozzá, erre nincs szükség – mert „a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:16-7) A teljes Írás értünk van, s ha mazsolázunk belőle, akkor a teljesség egységét vetjük meg és el! Tanít, fedd, megjobbít, igazságban nevel – azért, hogy mint Isten emberei tökéletessé legyünk, minden jó cselekedetre felkészítettekké!
Hogyan kezdi ma megszólításunkat: „Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világot.”
Nem azért ajándékoz meg, hogy magunknak rejtsük el. Nem azért, hogy dicsekedjünk, kérkedjünk. A bezárkózó és a magamutogató között van az arany középút! Nem elbújnunk kell, nem magunkat mutogatni – mert nem erre rendeltettünk, nem ez a küldetésünk! Az Úrra mutatva kell élnünk, hogy az Ő belőlünk áradni kész világosságában láthatóvá legyen jelenléte!
Sokan lapítanak, valami okból szégyellve, gyengeségnek vélve az Istennel való kapcsolatukat. Erre is igaz, s hiszem, hogy elsősorban itt erről szól: „nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék”
„Meglássátok azért, mi módon hallgatjátok: mert „akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle”
Hát ez meg mire vonatkozhat – kérdezik sokan. Sokan meg nem kérdezik, hanem azt mondják: A pénz oda megy, ahol már van! De itt nem a pénzről, nem a javakról, a vagyonról van szó! Tedd fel a kérdést: Mit jelenthet annak fényében (gyertya!) hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” Mi az, ami több lesz, mert ha van neki, adatik hozzá, de ha csak hiszi, hogy van (!), elvétetik tőle?
A hit! Ha hittel hallgatod Jézus tanítását, figyelemmel, feltétlen önátadással – adati hozzá, erősödik a hited, meggyőződéssé szilárdul. De ha azt véli valaki: én hiszek, nincs szükségem a napi edzésekre – elvétetik tőle az is, amije van: nem a háza, állása, családja, hanem az a pislákoló hite. Nem az a gond, ha pislákol, csak ki ne aludjon! A kevéshez ad, a semmivel meg meg sem tudod közelíteni!
Lehet jönni Jézushoz – de csak előjogok nélkül. Mindenki egyforma és egyenlő előtte! Anyja és atyjafiai mentek hozzá – de nagy volt a tömeg, ki akarták hívni, hogy egy rövid időre csak rájuk figyeljen. „A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.” Jézus válasza egyértelműen mutatja, hogy nem tesz különbséget! „Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.” Az különbözteti meg az övéit az idegenektől, hogy hallgatják és megcselekszik! És te? Felkeresed, mint anyja, rokona, mert mondandód vagy kérésed van Hozzá – vagy hallgatod és cselekszed szavát?
„Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának.” Minket is megszólított, elhívott, s nem küld, hanem velünk van a „túlsó partra” vezető úton. Nem azt mondta: majd ott találkozunk, hanem azt ígérte: „veletek vagyok minden napon.” Nem ígérte, hogy nem lesz vihar, szél, hullámverés – és bűneink, engedetlenségünk, önzésünk mennyi vihart kavar?! E viharok során mi a különbség a hívő és a hitetlen között? Csak a hívő tudja, kit hívhat segítségül! „Mester, Mester, elveszünk!” És Jézus akkor – és most is! – visszakérdez: „Hol van a ti hitetek?” Itt vagyok veletek, gondoljátok, hogy tétlenül nézem elveszéseteket? Hol a ti hitetek?
Ha nem kérdezed, hanem tudod:„Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?”, akkor nem eshet bajod! Mert micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? Az, hogy mind testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon.
Ezért Szentlelke által az örökélet felől engem is biztosít és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
November 2-án Új borért való hálaadás, úrvacsora
Záróének: 395. dicséret 1 – 3 vers „Isten szívén megpihenve …”
„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Mt 5:9)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.