Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 155. dicséret 1. vers „Ó Úr Isten, légy közöttünk, …”
Derekas ének: 23. zsoltár 1-3 vers „Az Úr énnékem őriző pásztorom, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 1Kor 10:25-33
„Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. Mert az Úré a föld és annak teljessége. Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, amit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, amiért én hálákat adok? Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét. Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 66. zsoltár 1. vers „Örvendj egész föld az Istennek …”
Textus: 1Kor 10:33
„Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az elmúlt vasárnap, amikor a bálványáldozat kapcsán az evésről és/vagy nem-evésről volt szó, azzal zártuk: „Krisztusban minden szabad nékem a szeretetben való építésre, a botránkozás és a botránkoztatás kerülésére, hogy ne felfuvalkodott, hanem csendesen és szorgosan munkálkodó, Krisztushoz vonzó, Istent dicsőítő életet éljek.”
Ma így fogalmaz Igénk: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét. Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.”
Ezt hallva eszünkbe jut a Galatákhoz írt: „Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”
Melyik az igaz? Lehet-e nem emberek tetszését keresve mindenkinek kedvében járni? Mi azt mondjuk: Nem! Semmiképpen sem! Pál apostol bizonyítja: Lehet!
Mindez csak azon áll, hogy mit tekint Pál és mit tekintünk mi haszonnak? S a magunk hasznát, vagy a sokaságét keressük? Filippibeliekhez: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” Nem az egyéni, hanem a közös haszon keresése és munkálása az, amit elénk ad az apostol. De mi ez a haszon? Egészen más, mint amit mai hétköznapjainkban értünk ezen! Nem növekedő vagyont vagy jólétet takar. A haszon: legyen minél nagyobb a nyereségünk, s abból mindannyian részesedjünk. Ez egyfajta szövetkezet lehetne – ha erről szólna Pál. Mert ha így értené, akkor lehetne bankár, munkaközvetítő, ügynök, ügyvéd, befektetési tanácsadó vagy szövetkezeti elnök – de apostol nem! De ő apostol! De egyszersmind – mint az Úr követe – az előbbiek is! Ügynök, aki viszi, kínálja – de ingyen! – a jó hírt. Bankár, befektetési tanácsadó, ügyvéd, aki abban van segítségünkre, hogy mulandó kincseinket örökkévalókra váltsuk. Munkaközvetítő, aki oly munkákat mutat, melyek mindjárt örökkévaló javakkal szolgálnak nékünk. Szövetkezeti elnök, aki látja a tagok terhelhetőségét és szükségleteit, s azokat figyelembe véve adja ki a feladatokat, melyek a közös cél, a közös üdvösség eléréséhez visznek közelebb!
Nekünk is így – nem látható, megszámolható haszonért – hanem örökkévalókért kell munkálkodnunk!
Világi ésszel gondolkozva felhagynak azzal, ami nem hozza a remélt, elvárt hasznot.
Világi szemmel nézve mi haszna a hitoktatásnak, az istentiszteleteknek, az egyházi rendezvényeknek? Semmi. De az örökkévaló meglátására a Lélek által megnyitott szemmel látjuk, hogy van! Nem csak az, hogy megtartassanak – hanem ezen alkalmak azok, melyek segítenek annak meg és belátásában, hogy egyedül nem boldogulunk, de még az összefogásunk sem elégséges. De van, akihez csatlakozhatunk, aki már mindent elkészített, aki azért jött, hogy a mindent adja nekünk!
Azt mondja Pál: „Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.”
Miben jár kedvünkben? Nem mindennel elhalmoz, hanem a legszükségesebbhez vezet! A legnagyobb haszonra, megtartatásunkra! Ezt kérjük a templomba jövő imádságunkban is: „Kérlek szóljál hozzám megtartatásomra”.
Nem tetszést keres, nem kiszolgál, nem a különböző emberek különféle igényeit elégíti ki – s az apostol példája alapján ez nekünk sem dolgunk. Ha ezt tennénk, szereptévesztésben volnánk! Kedvükben jár, hogy kérni félt, remélni sem mert hasznot, nyereséget közel hozza, megmutassa: itt van, csak el kell fogadni!
Mindenek javát munkálja ezzel! A nyereség nem lesz, majd, egyszer. Nem évszázadok aqlatt képződik – hanem már kész van, mégpedig úgy, hogy hozzátenni nem csak nem kell, de nem is lehet! Ez a nyereség, haszon nem más: kegyelmet nyertünk Teremtőnknél, nem érdemes voltunk okán, hanem az Egyszülött Fiú áldozatáért!
Pál azon igyekszik – s nekünk is példát szab: „mindent az Isten dicsőségére míveljetek. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.”
Ebben benne van az is: felkínálom bizonyságtételemmel. Ha hallják – Krisztus életre mentő szeretete rájuk is árad! Ha nem akarják meghallani – nem néma cinkos vagyok, az ő vérüket senki sem kéri rajtam számon!
Nem tetszésért, nem tapsért, gázsiért, ajándékokért, dicsfényért tesszük, hanem azért, mert szeretet és felelősségérzet van bennünk a másik iránt. Mert nekem – s hiszem: nekünk! – nem csak a magam, magunk üdvössége fontos, hanem minden emberé! Isten országa nem mozi, színház vagy stadion, ahol adott a befogadóképesség – s aki későn jön, már kívül rekedt! Isten országa mindenki számára kész és elérhető, akiben ott van a Jézus iránt való szeretet! Vannak, akik azt mondják: csak 144000! A zsidó gondolkodásban a 12 a teljesség száma. A 144 a teljesség teljessége, 12 x 12! S még ennek is a sokszorosa (1000 x) mehet be Istennek országába, hogy ott részesévé lehessen a Krisztus által mindnyájunk számára elkészített nyereségnek: életet talál és bővölködhet az Atya Isten előtt.
Nekünk, Testvéreim, az a feladatunk, hogy mindenkinek mindenben kedvében járjunk, a Krisztus által elkészített nyereségben való részesedéshez segítsük felebarátainkat, nem tetszésüket, nem hasznukat keresve, hanem üdvösségüket hirdetve, hogy az által általunk és általuk is Isten dicsőíttessék! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Adakozás hirdetése
Záróének: 397. dicséret 1-5. vers „Ó, Sion ébredj, töltsd be küldetésed, …”
„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Zs. 37:5)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275 Köszönöm.