Lekció: Mt 1:18-25
„A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.”
Textus: Mt 1:23
„Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Karácsonykor elcsendesedünk – talán indulataink is elcsitulnak – s várjuk, lessük a csodát. Várjuk és lessük annak a csodának a megvalósulását, amit a ma bennünket megszólító Ige így mond: „Velünk az Isten!” Mai Igénk ennek az ígéretét s az ígéretnek a megvalósulását mondja el: „Íme a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.” „Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” Jézus – Szabadító, kiben látható, érzékelhető módon: Velünk az Isten!
És korábban? És azóta, hogy nincs testben e földön? Sokan kérdeznék – s kérdéseik azt sugallják: Karácsony – emlékünnep. Annak emlékünnepe, hogy Isten Fia megszületett, az Ige testté lett. Kitt van – mondhatták egészen nagypéntekig. Csak erre a 33, egykor a földön töltött esztendőre emlékeznénk, ennek kezdeteként karácsonykor – arra, hogy velünk volt? Nem! Nagypénteket követte a Húsvét; a karácsonyt megelőzte a Teremtés! Az ember sosem volt Isten nélkül! De a bűn – az elsők és az azt követők – olyanná tették az embert, hogy úgy lássa és láttassa magát, mint aki önmagában és önmagának él. A bűn következtében lett olyanná az ember, mint a kisgyermek, aki ellöki az atyai kezet: nincs szükségem segítségre, megállok már a saját lábamon is. De amikor elesik, keresni kezdi atyja kezét, s örvend, ha megtalálja! Az ember – hogy önállóbbnak érezze magát – szeret elfeledkezni Istenről, de Isten ettől függetlenül vele van! Vele van, mindenkor, mindenhol! Vele volt Jézus születése előtt is. Isten – mert meghallotta Izrael panasz-szavait – elküldte Mózest, hogy kivezesse a népet a szolgaság földjéről. Isten adott nekik szabadulást, utat, törvényt és hazát. Akkor örvendeztek, majd elfeledték: Velünk van. Bűneik akadályozták őket a jelenvaló, de szemmel nem látható érzékelésében. S azért, hogy ne csak érezzék, de lássák is: az Ige testté lett, Jézus megszületett, hogy „megszabadítsa az ő népét annak bűneiből”. A szabadítást véghezvitte, hogy az emberek ne csak azt lássák: Közöttünk van; Rá emlékezve ne csak azt mondják: Közöttünk volt, hanem bűneiktől, a vakká és süketté tevőktől megszabadítva, újjászületve érezzék és vallják: Velünk az Isten!
Testvéreim! Karácsony csodája – Isten Szabadítót adott nékünk, hogy így megtudjuk: Velünk van! Velünk van akkor is, ha nem tudunk róla, ha nem veszünk tudomást róla → akkor is értünk és javunkra munkálkodik – de kijelentette és kijelenti magát, hogy ne aggodalmaskodjunk, hogy a szükség idején tudjunk Tőle segedelmet kérni!
S hálát adhatunk – a már tapasztaltakért. Hogy eddig is velünk volt: Ő tartott meg megannyi testi-lelki nyomorúság, veszedelem között. Az Ő örökkévaló hatalma őrzött és védett. Bűneinkből Ő adott szabadulást, Ő készítette el számunkra ma is a kegyelem asztalát, hogy ahhoz járulva, bűneinkről vallást téve, irgalmasságában bízva, bűneink bocsánatában részesedve átérezzük és meglássuk: a karácsony csodája nem múlt el, nem egy távoli emlékkép. Nem csak egyetlen napig tart, hanem minden nap átélhetjük, láthatjuk, s hálaadással megvallhatjuk: Velünk az Isten!
Testvéreim! E tény meglátása, felismerése kötelez! Kötelez arra, hogy nem élhetünk úgy, mint akik még mitsem tudnak erről! Nem élhetünk úgy, mint akik nem akarnak erről tudomást venni! Isten velünk van, hogy bennünket is megszabadítson bűneinkből, azok minden következményétől, hogy Vele lehessünk. Nem majd, egyszer, hanem már most, és mostantól fogva mindörökké! Ő velünk van, mi Vele lehetünk, ha felénk nyújtott oltalmazó kezét megragadjuk → nincs félelmünk, aggodalmunk → mert ha Ő velünk, kicsoda ellenünk?
Szeretteim! A karácsonyi evangélium azzal örvendeztet minket: Van szabadulásunk, van Szabadítónk → mert Velünk az Isten!
Jertek, ajánljuk magunkat oltalmába, hogy kegyelméből félelmek nélküli új életet élhessünk! Ámen
„Az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk – és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét – aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14)