Lekció: Mt 7:15-23
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
Textus: Mt 7:12
„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Sok szükséget érezvén körülöttünk, segedelem-kérés végett jöttünk e szent helyre, hogy itt Istenünknek átadjunk mindent, megvalljuk Őbenne való feltétlen bizalmunkat:Ő csudaképpen őriz, ínség, baj közt is éltet. Nem fövényre építünk. Az Úr áldott csendjében békességre lelhetünk, s megfelelhetünk az Ő örök, bölcs céljának. Hiszen egyedül Ő tudja jól, hogy mi kell nekünk.
Ezért nincs semmi okunk a csüggedésre! Csak bíznunk kell Benne, rábíznunk magunkat, holnapunkat, s Ő szabadulásra, győzelemre vezet!
Ha ügyed az Istené, téged, mint az Ő választott népét el nem ejt, Gedeont állít melléd, általa harcodban megvéd, Szent igéjét és téged.
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól” – „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” – mondja ma hozzánk való szavában Urunk. Eddig hallhattuk, amit énekeinkben vallottunk. Még az általunk énekeltekkel is Ő ad bíztatást, hogy gondoljuk át, figyeljük ne csak azt, amit hallunk, hanem azt is, amit mondunk! Hiszen ott van mindnyájunk szívében-lelkében a kérdés: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” (Acta 2:37) Ugyanaz a kérdés, amit a pünkösdi sokaság kérdezett Péter apostoltól. Akkor – és most is – így szól a felelet: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk” (Acta 2:38-39)
Az év első napján vettem a bátorságot, hogy vezérigének, Istentől való célkitűzésnek ajánljam Jézus szavait: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” Térjetek meg, hogy elközelítsen a mennyeknek országa!
Nékünk lett az ígéret és a mi gyermekeinknek, hozzánk szól az Úr és gyermekeinkért szól, hogy tudjuk: mit cselekedjünk, kiben bízzunk!
Számomra döbbenetes a mai Ige! „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” A gyümölcsöt csak érés után látjuk! A facsemete ültetése: reménység és bizalom: bízok abban, aki adta; remélem, hogy olyan gyümölcsöt érlel majd – évek múlva – amilyet szeretnék. De vannak helyzetek, amikor nincs mód, nincs lehetőség éveket várni kíváncsian, hogy vajon lesz-e gyümölcs, s ha igen, milyen? Akkor hogyan? „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Nekünk, atyámfiai, a szavakból nem csak hallanunk kell, hanem látnunk is: a szavak mögött van-e gyümölcs, van-e cselekedet, az Atya akaratának cselekvése, vagy csak szavak.
Egykoron, ifjan, át sem gondoltam, milyen felelősségteljes dolog a lelkészválasztás – mindkét fél részéről. Mert a gyümölcshöz nem csak jó fa, de jó föld is szükséges! Úgy tudom az öregektől, hogy más-más gyümölcsfák más-más talajt igényelnek ahhoz, hogy jó ízű gyümölcsöket bőséggel teremjenek.
Ezért szükséges magunkba is nézni, magunkat is vizsgálni, hogy meglegyen bennünk a készség a fa táplálására, oltalmazására – mert ő belőlünk terem gyümölcsöt!
Jézus prófétákról mondottakat kiterjeszti mindenkire, aki őt követi. Jézust Úrnak nevezni hitvallásnak számít, mégis azt mondja, hogy ez nem elég az üdvösséghez. A hitvalló szó értékét az adja meg, ha a mennyei Atya akaratának cselekvésével párosul. Még az is lehet, hogy azok, akik szájukkal Úrnak vallják Jézust, prófétai szavaikra, a démonok elleni eredményes fellépésükre és csodáik sokaságára is tudnak hivatkozni. De életünket hitelesen minősíteni egyedül Krisztus tudja. Ő mögéje lát azoknak a megnyilvánulásoknak, amelyek külsőképpen megtévesztően emlékeztetnek Isten országának hatalmi jeleire, és ha nem látja mögöttük az egyetlen helyes indítékot, az Atya akaratának cselekvését, akkor megtagad velük minden közösséget. Akik így éltek, azoknak egész élete öncsalásnak bizonyul a végső megméretéskor!
„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.”
Bízzatok. Egymásban, önmagatokban. Legyetek őszinték. Egymáshoz és önmagatokhoz. Teremj gyümölcsöt – Istennek és felebarátodnak! Adja, adj és adj – s fogsz kapni! Szóval és cselekedettel valld és bizonyítsd Uradnak Krisztust!
Az evangélium e részének korábbi versében biztat Jézus: „aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7:8) Kérjünk, keressünk, zörgessünk imádságainkkal Urunk ajtaján, hogy meghallva kérésünket megadja azt, ami kedve szerinti és a javunkra való!
Ebben bízva, ezt remélve énekelhetjük majd záró énekünkben: Él az Úr, áll ígérete: Ördög s világ minden csele Megszégyenül mirajtunk! Vélünk az Úr, mi ővele, Végtelen az ő ereje: Győzelmet kell aratnunk. Krisztusunk, segélj, el ne hagyj, Pártfogónk végig te maradj: Oltalmazz neved által, Hogy mint hű nyájad, teneked, Zenghessünk dicséreteket Víg, boldog háladással! Ámen.
„ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:21)