Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 42. zsoltár 1. vers: „Mint a szép híves patakra …”
Derekas ének: 226. dicséret 1-4 vers „Krisztusom, kívüled nincs kihez …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Rm 11:17-24
„Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedsz, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 170. dicséret 1. vers: „Jövel, ó áldott Szentlélek! …”
Textus: Rm 11:22
„Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Pál apostol a kegyesség és keménység megtekintésére bíztat minket. Nem azt mondja, hogy lássuk meg az Istent, hanem mintegy azt mondja, hogy a munkálkodó Istent lássuk meg. Nem azt, aki trónszékben ül, hódolatokat fogad, aki a magasságban lakozik, hanem azt, aki itt van velünk, aki értünk munkálkodik, aki járja az olajfás ligetet és a szőlőskertet.
Annak az Istennek a meglátására hív Pál apostol, akiről Jézus így vall a János 15-ben: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.”
Olajfaág és szőlővessző. Azonos tartalmú képek. Szemléltetik, hogy nem a magunkéi vagyunk, nem a magunk erejéből, tudásából kell elérnünk valamit, hanem van egy gyökér, van egy tő, amivel állandó kapcsolatban kell lennünk, amiből táplálékot kell - lehet felvennünk, amivel eggyé leszünk, s ami nélkül semmit sem cselekedhetünk.
Isten kegyességének, keménységének meglátására bíztat az apostol, mikor azt mondja: lássuk meg, vannak kitöretett ágak, és mi azok helyére oltattunk be. Vadolajfa létünkre a szelíd olajfa gyökerének, táplálékának, zsírjának lettünk részesei. Ne kevélykedjünk az ágak ellen! Mily kevesen hallották meg a századok, évezredek folyamán ezt a mondatot: Ne kevélykedjél az ágak ellenében! Hiszen nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged! Hiszen a mi gyökerünk ott van a Sínai hegy tövében, mikor az Úr Isten Izrael kiválasztotta népének, hogy azután az e népből kitöretett ágak helyére ültessen-oltson új ágakat. Mert hitetlenség miatt kitörettek, hogy hit által más ágakat oltson be.
Közéjük és közülük valók vagyunk. De ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd nékünk sem kedvez. Tekintsd meg kegyességét és keménységét. Tekintsd meg!
Ki oltott be? Oda, ahol nem csak vagy, de ahol mindent megkapsz! Nem egy kiállítási tárgy vagy, ami ott van a vitrinben, s néha letörölik róla a port. Ezen kívül semmi gond nincs vele. Hanem olajfaág vagy szőlővessző vagy, amit táplálni kell, naponta, hogy ki ne száradjon, hogy zöldelljen, hogy gyümölcsöt hozzon, hogy elvégezze azt, amiért rendeltetett, amiért odaültettetett, amiért beoltatott.
Mindent megkapsz - de le is metszhet onnan a szőlőnek, olajfa ligetnek gazdája. Vagy azért, hogy másik fába, tőre plántáljon, vagy azért, mert túlságosan száraz az életed, mert nem veszed fel a táplálékot.
Tekintsd meg, Isten mily kemény Izraelhez, s mégis mily hatalmas érte! Kemény - mert hányszor megítélte, szétszórta, hányszor csak 7000 maradt meg - a maradék - és mégis szeretete mindmáig megőrizte őket! De nem csak őket! Isten nem kisajátítható, és nem mondhatja egyetlen ág sem: csak én vagyok az Övé, csak engem táplál! Nem mondhatta Izrael, s ezért szól az apostoli figyelmeztetés zsidóknak és görögöknek, a pogányokból lett és a zsidók közül lett keresztyéneknek, hogy ne kevélykedjenek egymás ellen, mert bár különböző ágból, de ugyanabba az egybe, Krisztusba oltattak be, aki nélkül semmit sem cselekedhetnek!
Pálnál új, hogy az eredeti helyére olt mást az Isten. De az eredetit ismét beolthatja, ha meg nem maradnak a hitetlenségben. A megtérésnek, a visszatérésnek a lehetőségét, lehetséges voltát mondja az apostol.
Jézus példázata szigorúbb: Ami megszárad, megég! Csak ne feledjük, testvéreim: nem csak abban van a különbség, hogy míg Jézus a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szól, mint amiken a munkát az Atya, a szőlőműves végzi, addig Pál olajfáról beszél. Nem csak ebben van a különbség, hanem Jézus a végső időkről szól, Pál pedig az addig valókról!
Ami közös - Jézus megfogalmazásában: „Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”
Mindezt sem Jézus, sem Pál nem fenyegetésül mondja, hogy a rémítő képpel kényszerítsen Istenhez bennünket. Nem ostort emel, hogy menekülj a templomba, különben jajj neked! De elmondja: Lásd meg! Ha fájdalmas is, amit átélsz, a szőlősgazda érted munkálkodik. Mert a szőlősgazda jár a kertben, s megtisztítja vesszőket, hogy több gyümölcsöt teremjenek. Fáj a tisztogatás. Fáj sok mindent elszenvedni, a megmaradásért. Mikor valakivel azt közlik: ha életben akarsz maradni, le kell vágni a lábad ujját, a lábfejedet, a lábszáradat vagy az egész lábadat - megrémül, mi lesz velem! Pedig meg kell lennie, hogy az élete megmaradjon! S hányan vannak, akiknek ezt ifjan kell elszenvedni, s utána teremhetnek gyümölcsöt, hirdethetik Istennek hatalmát és dicsőségét, ott és úgy, látszólag csonka-bonkán, ahová Isten rendeli őket.
Fájdalmas. S adjunk hálát, ha ilyen fájdalmakat nekünk nem kellett és nem kell átélnünk! Vannak helyette más fájdalmaink. De értünk munkálkodik a szőlősgazda! Mindened az Ő munkája nyomán van! Azt elfogadjuk, ha szelíd napfénnyel vesz körül, ha finom, illatos szellőkkel lengedez be. A büdös permetlét már nehezebb átélnünk, a jégesőt és a villámlást pedig rettegjük. Pedig valahol mindezeknek szerepe van abban, hogy akarjunk mégjobban a tőkéhez tartozni! Mégjobban belegyökerezzünk, s azt mondjuk: valóban, nélküle, Krisztus nélkül nem hogy gyümölcsöt nem teremhetünk, de még az első szellő is tovasodor, s a legszelídebb napfény is kiszárít, a legkisebb hideg is szinte megdermeszt! De hogyha benne maradunk, ha belőle fakadó nedvek-igék járnak át minket, az enyhet ad a legtűzőbb napfényben is, s melegen tart a legnagyobb hidegben is. Nem hagy elsülni és nem hagy elfagyni! Sőt! Gyümölcs érik rajtunk! Azt mondanánk: a mi gyümölcseink. Holott belőle fakadnak, általa rendeltettek, csak rajtunk keresztül áramolva valósítja meg őket a tőből való nedv!
Ha őbenne maradtok, ott és abban, ahová plántált, ültetett, ápolt - hiszen Ő a gazda! - nem kevélykedhettek más ágak ellenében. El kell fogadnunk: vannak más ágai, de nincsen más tőke, nincsen más gyökér, csak Krisztus. Ha Őbenne maradtok, akkor „kérjetek, amit csak akartok és meglesz az néktek!” Mindent megad, ha elfogadod békességgel az általa rendelt helyedet, küldetésedet. Képzeljétek, ha a szőlő olajbogyókat akarna teremni, az olajfa pedig szőlőfürtöket! Lehetetlen? Mert a gazda munkálkodik, megad minden szükségest, hogy sokat teremj, abból, amit tőled vár! Nem mást kell teremned! S ne feledd: Nem tudsz és nem is kell nála nélkül semmit sem cselekednek, teremned, hiszen Ő itt van. Az Ő Atyja, a mi Gondviselő Atyánk, a szőlőműves. Ő metsz, Ő tisztít, Ő olt be.
Lásd meg kegyességét, hozzád való jóvoltát. Dicsőítsd Őt örömödben és fájdalmaidban. A metszés pillanatában és beoltás pillanatában. Abban a pillanatban, amikor lemetsz és abban a pillanatban, amikor beolt. Áldjuk, hogy megsebez és be is kötöz - ahogyan a próféta által mondotta. Amint az oltást körülkötik, hogy meg tudjon maradni, összeforrni, eggyé lenni, megeredni - Ő így vesz körül bennünket is!
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét. Irántad kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben. Ebben kell nem csak megmaradnunk, hanem növekednünk, hogy gyümölcsöt teremjünk. „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek!” Kérjük hát a mi mennyei Atyánkat, hogy az Ő Fiáért, Krisztusért irgalmazó szeretetével tápláljon minket, adja, hogy teremhessük az Ő dicsőítésének gyümölcseit. Jertek, ezért imádkozzunk. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 398. dicséret 1-5. vers „Úr lesz a Jézus mindenütt, …”
„Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3:11)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.