Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 42. zsoltár 1. vers: „Mint a szép híves patakra …”
Derekas ének: 223. dicséret 1-4. vers: „Istenem, én, nagy bűnös ember …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 12:37-43
„És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének őbenne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle őfelőle. Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének őbenne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 165. dicséret 1. vers: „Itt van Isten köztünk, …”
Textus: Ez 2:1-10
„És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled. És lélek jöve én belém, amint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, aki szól vala nékem. És mondá nékem: Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, akik pártot ütöttek ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig. A kemény orcájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten! Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük. Te pedig, embernek fia, ne félj tőlük, és az ő beszédüktől se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédüktől ne félj, orcájuktól ne rettegj, mert ők pártos ház. És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház. Te pedig, embernek fia, halld meg amit én néked szólok. Ne légy pártos, mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, amit én adok néked. És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala. És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elől és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Sylvester János Újszövetség-fordításának ajánlása – az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv. És megszületett az első disztichonban írt magyar vers, az Újtestamentum fordításához írt ajánlás. Íme:
Az magyar nípnek
Próféták által szólt rígen néked az isten,
Azkit igírt, ímé, végre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,
Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess.
Néked azért ez lűn prófétád, doktorod ez lűn.
Mestered ez most es, melyet az isten ada.,
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved.
Itt ez írásban szól mostan es néked ezáltal,
Hitre hiú mind, hogy senki se mentse magát.
Azki zsidóul és görögül és vígre deákul
Szól vala rígen , szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.
Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad.
Lelki kenyér vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké
Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene.
Azki teremt tíged s megvált, örök íletet ess ad
Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt.
Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor ígymond:
Bódogok eljövetek, vesszetek el, gonoszok. 1541
Ez az egykor próféták által szóló Isten most minket kíván szolgálatba állítani, szava terjesztésére használni.
Pál apostol így buzdította Timóteust: „Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.”
Tudom, mert magam is megtapasztaltam; tudom, mert elmondtátok nem egyszer: Szinte lehetetlen feladat, amibe állít minket Urunk, mert a sok fülviszketős meg sem nagyon hallgat, vagy még kigúnyol, kinevet.
De mit is várunk – ha már a próféták: Ézsaiás és Ezékiel is úgy kapták elhívásukat: „Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle őfelőle.”
„Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, akik pártot ütöttek ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig. A kemény orcájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten! Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük. Te pedig, embernek fia, ne félj tőlük, és az ő beszédüktől se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédüktől ne félj, orcájuktól ne rettegj, mert ők pártos ház. És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház. Te pedig, embernek fia, halld meg amit én néked szólok.”
Ézsaiás, Ezékiel, Jézus korában egyként voltak, akik meghallották – de meg nem cselekedhették a Úr szavát. „Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének őbenne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét” Voltak és vannak ma is, akik az emberek dicséretét keresik – s úgy szólnak, hogy dicséretet nyerjenek. Pedig nem arra a szolgálatra hívattattunk, hogy szép ékességgel beszélve emberek tetszését nyerjük el, hanem: „szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem”
Tudom – mindig volt, voltak, vannak és lesznek – akik szabadulni szeretnének a közelemből, más, kedvük szerint valóbbat hallgatni alkalomról-alkalomra. De nem tudok segíteni rajtuk, hiszen nem arra hívott el az én Uram, hogy verseket, meséket, elbeszéléseket készítsek nagy gonddal, s érjek el így sikert, kapjak tapsot, díjakat – hanem arra hívott: „szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem.”
Ezért ismerem azt, amit akkor éreztek, amikor kitérnek az Úrról bizonyságot tevő, az Ő rendeléseit, parancsait bemutató szavaitok elől.
De mindezek során-után nem keseredjetek el, ne váljatok némává! Hiszen nem dicsőséges útra hívott minket Megváltó Urunk – hanem az Ő útjára! „ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédüktől ne félj, orcájuktól ne rettegj.” Urunkat elkergették, leköpték, kigúnyolták, megostorozták, végezetül keresztre feszítették. Ez mennyivel fájóbb volt számára, a bűn nélküli számára, mint amit nekünk kell elviselni.
Azt hallottam: jönnek majd nem-szeretem idők. Nem, nem jönnek. Itt vannak.
„Noha Jézus ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének őbenne.” Előttünk is, közöttünk is tett – s helyzet ugyanaz! Mindazáltal az emberek közül is sokan hivének őbenne: de – a másik ember miatt – nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek egy közösségből, társaságból. Mert inkább szeretik az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. Miről ismerszik ez meg: Körülnéznek, mielőtt szólnak, s a szerint beszélnek, hogy kik a hallgatók. Elismerést várnak, s magukat értékelik.
Mi pedig tudjuk, hogy minket nem önértékelésünk tart meg, nem emberek döntése, szava, akarata, hanem annak szava, „aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.”
Hiszen mindnyájan egy szolgálatra rendeltettünk, arra a szolgálatra erősíttetünk az Úri szent vacsora által, amibe Pál hívta-rendelte Timóteust: „Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” Szívünk buzgóságával igyekezzünk e közös szolgálatot együtt betölteni! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás - Bibliavasárnap – perselypénzünkkel egyházunk bibliaterjesztő szolgálatát segítjük.
Csütörtökön este 6 órakor Bibliaóra - a Bibliáról
Mint látjátok, az Úrnak szent asztalát megterítettük. Készítsük lelkünket énekszóval
Úrvacsorához készülve: 438. dicséret 1. vers „Hallottuk, Jézus, miképpen hívogatsz, …”
„Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus…” (Jn 12:36)