Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 89. zsoltár 1. vers „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem …”
Derekas ének: 8. zsoltár 1-5. vers „Ó, felséges Úr, mi kegyes …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 12:49-59
„Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett? De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik. Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?
Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöcbe ne vessen téged. Mondom néked, hogy nem jössz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 90. zsoltár 9. vers : „Szolgáidon láttassad dolgaidat, ...”
Textus: Ézs 40:30-31; Mt 24:11
„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” „És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
A mai napra adott Ige három szakaszból áll, s hozzá még két igét választottam.
Az első szakasz (49-53)
A Krisztus eljöveteléről szóló további tanítás e kérdés körébe vágó helytelen fogalmainkat igazítja helyre. A dicsőségben érkező Messiást Izráel a békesség fejedelmeként várta, aki sok próbán átment népe hatalmát és fényét állítja helyre. Az egyoldalúan optimista váradalommal szemben Jézus arra mutat rá, hogy a Messiás az elragadtatás alkalmával a családokat is megosztó, súlyos válságokon át vezeti el népét és az emberiséget a végső nagy békességre. Ez azzal kezdődik, hogy tüzet bocsát a földre: itt viszont Keresztelő János gondolatait igazítja helyre. János egyoldalúan az ítélet tüzéről szólt, amelyben az istentelenek megsemmisülnek. Jézus az emberiség tűzzel való megkereszteltetéséről szól, mert nem az istentelenek pusztulását óhajtja, hanem az az akarata, hogy mindenki megtérjen és éljen. Tudja, hogy Isten országa teljességének kibontakozása neki az életébe kerül, de ezen az áron is vállalja küldetését, sőt: célra törő engedelmessége jegyében ez a távlat nem csökkent semmit a szinte türelmetlen; égő vágyakozásán sem.
A második szakasz (54-56)
Az intelem értelme: A természetben jól tájékozódó ember, aki büszke is erre a jártasságára, könnyen nyugszik bele abba, hogy Isten világának egy másik részében teljesen tájékozatlan. Ez súlyos meghasonlottság jele, ezért minden embernek az a feladata, hogy felismerje Isten cselekvésének jeleit a világ életében, megértse tartalmukat, és igazodjék hozzájuk életfolytatásában.
A harmadik szakasz (57-59)
Gyakorlati példával világítja meg itt Jézus az előző intelmet. Az embernek Istenhez való viszonya és ennek földi-emberi következményei könnyen megítélhető dolgok. Az az adós, aki tisztában van helyzete reménytelenségével, keresi hitelezőjével a megegyezést, míg lehet, hogy az adósok börtönébe ne kerüljön, és így szabadulása képtelen feltételtől ne váljék függővé. Isten népének is tudnia kell, hogy reménytelenül eladósodott Istennel szemben: ezért addig kell keresnie vele a megbékélést, amíg nem késő, amíg nem jött el az ítélet ideje, amíg Krisztus kínálja irgalmából, kegyelmesen a megtérés lehetőségét. Persze, a két mozzanat nem csupán a kép és valóság módján függ össze, hanem az Isten iránti magatartásnak következménye az emberek iránti magatartás is, ha Isten népe tisztázta Istenhez való viszonyát.
Mi kell mindehhez?
Megvallani: messze vagyunk a tökéletességtől. Fáradtak és lankadtak vagyunk, szinte a kilátástalanság erői uralkodnak el rajtunk. Igen, rólunk szól: „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” „És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek.”
Nem a megfáradás és a lankadás a gond, hanem hogy kinek hiszünk, kiben bízunk! Mert ha az Úrban bízunk – s ez az Őbenne való bizodalom nem csupán szavakban nyilvánul meg, hanem látható, érzékelhető mindennapjainkban – akkor mégsem fáradunk, mégsem lankadunk! De ha hagyjuk a hamis próféták által elhitettetni magunkat – végünk van a vég előtt.
Mert – valljuk meg Szeretteim – a gyermekségünkben átélt karácsonyok andalító csendességéből bennünk is az maradt meg, hogy a Békesség fejedelme eljő közénk és létrehozza a Békesség Honát, aminek mi, Őbenne bízók, megajándékozott polgáraivá lehetünk. S ezt a befogadtatást azonosítjuk a kegyelemmel.
Holott Jézus azt szólta hozzátok is az elébb: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.” A hit harcáról szól, a hívő és a hitetlen között, s ez a harc családokon belül is dúl. Lehet, hogy nem hangos. Lehet, hogy a békesség keresése okán feladják a harcot. Ha ez történik, két kimenetel lehetséges: a hívő nem teljesíti küldetését, s nem szereti övéit, mert meg sem próbálja életre menekíteni. Vagy: a hitetlen úgy tesz, mintha hinne, hogy nem bántsa meg szeretteit – de a hit látszata nem vezeti el őt arra, hogy Jézus személyes megváltójának vallja, s kezébe tegye életét. Ó mennyi példa van mindkettőre! A csendesen feladóra és a mintha-hívőre!
„Mikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?” A minket körülölelő világ jeleit is csak kevéssé ismerjük fel – mennyi minden nem tudunk előre jelezni! Nem csak esőkre, viharokra, földrengésekre gondolok. Ki tudja előre, hogy mikor dől ki a pohár, s lesz úrrá a békétlenség? Mégis a látszatban élünk, s nem is figyeljük Krisztus értünk való munkálkodásának mai jeleit. Nagy jeleket várunk – Ő pedig apró csodákkal van jelen köztünk.
Köztünk, akik csak kénytelen-kelletlen ismerjük el adóságunkat. A napokban olvastam a kérdést: „Azt még értem, hogy a Föld adóssága 223 billió dollár. De kinek tartozunk?” Szerintem: Egymásnak – tehát saját magunknak. De miért nem engedjük el az adósságot? Miért nem tudunk elengedni, Jézus példázata szerint: „Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akart vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezdett vetni, hoztak elé egyet, aki tízezer talentummal volt adós. Nem tudva pedig fizetni, parancsolta annak ura, hogy adják el azt, és feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije van, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörögött néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozott eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörögött néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akarta; hanem elmenvén, börtönbe vettette őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.” (Mt 18: 23:35) Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 278. dicséret 1,7,8. vers „Dicsőült helyeken, …”
„És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.”
(1Jn 4:16)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.