Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 65. zsoltár 1. vers: „A Sionnak hegyén Úr Isten …”
Derekas ének: 226. dicséret 1-4 vers „Krisztusom, kívüled nincs kihez …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 10 25-37
„És íme egy törvénytudó felkelt, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik azt kifosztva és megsebesítve, elmentek, és otthagyták félholtan. A történet szerint pedig ment alá azon az úton egy pap, aki azt látva, elkerülte. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülte. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az volt: és mikor azt látta, könyörületességre indult. És hozzájárulva, bekötözte annak sebeit, olajat és bort töltve azokba; és azt felhelyezve az ő tulajdon barmára, vitte a vendégfogadó házhoz, és gondját viselte néki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivéve, adta a gazdának, és mondta néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 170. dicséret 1. vers: „Jövel, ó áldott Szentlélek! …”
Textus: Lk 10: 29, 36-37
„Az pedig monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? – E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Sokszor elgondolkozunk azon: Ki is az én barátom? Erre sem könnyű felelni, ezért fogadjuk megértéssel a törvénytudó kérdését: De ki az én felebarátom?
Mi, akik egybegyűltünk Szentháromság vasárnapján itt Jézus Krisztus nevében, Istenünk-Atyánk dicsőítésére, s Szentlélek közösségében, mi nem barátok, nem felebarátok, hanem testvérek vagyunk!
A barátainkat mi választjuk meg, kölcsönösen, a viszonosság alapján. Felebarátainkat – hiszem – Istenünk adja elénk, csak észrevennünk, meglátnunk, meghallanunk kell. S elegendő az egyik részéről a tett, hogy ez a kapcsolat élővé váljon.
A Krisztusban való testvériség egészen más: nem mi hozzuk létre – s valljuk meg: olykor még zúgolódunk is ellene – hanem Atyánk gyűjt egybe Lelke által, s nevez egyként gyermekeinek Fiáért.
Mai igénk jól ismert – gondolom. „Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik azt kifosztva és megsebesítve, elmentek, és otthagyták félholtan.” Egy ember – ennyit tudunk róla. Se név, se származás, se rang. Ott fekszik sebesülten, félholtan az út szélén. Egy ember, akinek nincs ereje, lehetősége segíteni magán. Aki kiáltani, hívni sem tud. Egy kiszolgáltatott félholt, de ember.
Ember, akiről semmit sem tuudunk. Sem barátairól, sem ellenségeiről. De ember!
Mit tettek vele? Nem kirablói – azt el tudjuk képzelni! Mit tettek vele az arra járók? „A történet szerint pedig ment alá azon az úton egy pap, aki azt látva, elkerülte. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülte.” Gondoljátok, ha az az ember képes jajgatni, tud kérni, szólni, akkor másként tettek volna? Szerintem nem. De bizonnyal körülnéztek, látja-e valaki őket. Mert a látszat nagy úr!
Ki hát az ő felebarátja, ki hát a mi felebarátunk? Hiszen nem csak a példázatban van magatehetetlen, segítségre szoruló, mások kénye-kedvének kiszolgáltatott, hanem közöttünk is, nem is kevés. A segítségre szorulóhoz ki hajol le, ki áldoz rá időt, verítéket, vagyont? Kicsit ízléstelennek érzem, amikor ebből még reklámot is csinálnak: lám, mi megtehetjük ezt is, nekünk telik rá!
S vannak, akik tisztán akarják látni környezetüket: nem felsegítik az elesettet, a nincstelenné lettet, hanem eltakarítják, odébb rugdossák – hiszen ha nem látszik, akkor olyan, mintha nem is lenne.
Kire számíthatunk mi bajainkban? Csak arra, aki észrevesz, megáll, nem elfordul, odajön, felsegít. Talán azért, mert ő maga is átélte már, hogy milyen nehéz mások könyörületességére támaszkodni. De száguldó autókból meg lehet-e látni az esendőt? A rohanásban van-e mód egyetlen percnyi segítő megállásra?
Maradva a példázatnál: „E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? – kérdezte Jézus. Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.” Ki hát a felebarátod? Aki könyörül rajtad, aki látja szükségedet, aki segíteni igyekszik, aki kész még áldozni is erre.
De aki csak elmegy melletted, aki tán beléd is rúg, aki elveszi a félholttól azt, ami még hasznosítható valamire, az nemhogy nem felebarát, hanem ellenség. És sajnos ebből több van, mint gondolnánk!
„Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.” (Péld 28:15)
Ezékiel próféta a vérontó város látomásával: „Pártosok az ő prófétái ő közepette; olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és drágaságot elvesznek, özvegyeit megsokasítják őbenne.” (Ez 22:25)
„Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az este járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.” (Sof 3:3)
Igen ma is érezzük, mint rágják csontunkat, pedig még élnénk, ha alig is!
Ki az, aki könyörül rajtad? Ki az, akit hívnod sem kell, hogy segítségedre legyen? Jóel próféta által erre hívatunk: „És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.” (Jóel 2:13)
Egykor a harctereken nyugvó áldozatok fosztogatóit az ellenfelek egyként elítélték. A halottaknak megadták a tisztességet. Ma Szentháromság vasárnap van, de 2001 óta újra van Hősök napja, hogy megemlékezzünk azokról, kiket harcba kényszerítettek, s ott áldozatokká lettek. Azokról, akik hazájukat kívánták oltalmazni – de tán nem jó vezetőkre hallgattak. Áldozatokra, életüket feláldozókra emlékezünk, lehajtott fejjel, csendes imádsággal.
Mert mi még elesettségünkben, nyomorúságunkban, félelmeink között is énekelhetjük, imádkozhatjuk – mint tesszük is hamarosan:
„Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt,
Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje;
Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.”
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Adakozás hirdetése
Záróének: 398. dicséret 1-5. vers „Úr lesz a Jézus mindenütt, …”
„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög,
mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen” (1Pt 5:8)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.