Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 331. dicséret 1. vers: „A nagy Király jön, Hozsánna, …”
Derekas ének: 264. dicséret 1-5. vers: „Áldjad, én lelkem, a dicsőség …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 21:1-11
„És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott: Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta vala nékik, Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 304. dicséret 1. vers: „Kapuk, emelkedjetek! …”
Textus: Zs 24:9-10
„Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A Seregek Ura, Ő a dicsőség királya.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Virágvasárnap – Jézus bevonulása Jeruzsálembe – a dicsőség királyának bevonulása.
Nem elkerülte a várost, hanem eljött, hogy elvégezze azt, ami reá bízatott. Nem azért emlékezetes, mert Jeruzsálembe ment (máskor is volt ott), hanem mert küldetésének végső szakaszát ment teljesíteni. Tudatosan!
Nem győzelmi bevonulás, hanem alázatos. Mégis: „A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.” A legnagyobb része – de nem mindenki! A sokaság megosztott, nem egységes, nem egyöntetű Jézus fogadása.
Akárcsak ma, mikor a zsoltár-ige így szólít meg: „Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A Seregek Ura, Ő a dicsőség királya.”
Testvéreim! Jézus bevonul – téged tanítani, megváltani, néked életet adni → de nem csak téged tanít, nem csak téged vált meg, nem csak neked ad életet! S nem csak a legnagyobb résznek, a kabátot-ágat útra terítőknek, hanem még a távolmaradt kisebbségnek is!
Régi fordulat: nyíljunk meg, fogadjuk be! Befogadjuk, szívünkbe zárjuk – olykor szívünk lesz börtöne! Mert hányan mondják: a hit, a Krisztusban való élet – magánügy! Ma mit mond az Ige: „Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók.” Mi! Mi vagyunk a kapuk és az ajtók, nekünk kell megnyílni, felemelkedni! Felülemelkedni önmagunkon, hogy engedjük magunkon átvonulni Jézust! – „hadd menjen be a dicsőség királya!” – mások életébe is! Bár énekeljük a karácsonyi énekben: „Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál, Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, Szegény megtérő juhodhoz!” – ez nem jelentheti azt, hogy hozzám gyere – és egy lépést se tovább! Hozzánk jön, nálunk száll, s megy tovább, másokhoz, mert másokhoz és másokért is jött – mert másoknak is szükségük van rá! Tudomásul kell vennünk, hogy nem csak a Hozsannát zengőkért jött, hanem minden emberért! Mindenkiért, aki előbb-később ráébred, hogy nélküle nincs holnap! „Bétölt teljes ideje, hogy minden test lássa!” – mint énekeltük virágvasárnapi dicséretünkben.
Kapuk és ajtók vagyunk – zártak vagy nyitottak? Az Úr előtt – és az Úr továbbvonulása előtt! – megnyílók! Mert Jézus szívedbe fogadása nem lehet egyszersmind az ő mások elől való elrejtése! A befogadás nem jelentheti annak rejtegetését, hogy nálam van, nálam járt! „Mert nem szégyenlem Krisztus avangéliumát”!
Bűnbánattal kell megvallanunk, hogy sokszor mi kívánjuk meghatározni: kihez jöjjön, kiért jöjjön, kit ajándékozzon meg Jézus! Kinek hozzon életet, megújulást, akár csodákat is téve, s kiknek csak a kapuja előtt vonuljon el. Pedig nem nekünk kellene-e mondani: Térj be hozzá is, mert neki is nagy szüksége van Rád, ő is várt téged!
Igen, bűnbánattal kell megvallanunk, hogy sokszor nem csak mások felé nem nyílunk meg, de még az Úr előtt sem. Mintha bármit is elrejthetnénk előle. Olyanok vagyunk, mint a gyermek, aki rossz fát tett a tűzre, s abban bízik, hogy nem derül az ki! Pedig „nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.” (Mt 10:26)
Ne feledjük: azért kaptuk a kapu-létet, hogy tán éppen rajtunk keresztül vonuljon be mások életébe a dicsőség királya!
„Kicsoda ez?” – kérdezték Jeruzsálemben. „Kicsoda ez a dicsőség királya?” – kérdi a zsoltár → hogy felelhessen! A jeruzsálemi sokaság pontatlanul felelt: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” A zsoltár adja a pontos választ: „A Seregek Ura, Ő a dicsőség királya.” Nem hadvezér, de győztes! Nem múlandó győzelme, hanem örökkévaló, életre megtartó. Jön, hogy adja neked, s minden szomjúhozónak, minden benne Őbenne bízónak! Ingyen. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 398. dicséret 1-5. vers „Úr lesz a Jézus mindenütt, …”
„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.” (Jer.Sir. 3:22-24)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.