Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 475. dicséret 1. vers: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!”
Derekas ének: 66. zsoltár 1,2,4,6. vers: „Örvendj egész föld az Istennek …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 9:18-26
„Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom éppen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. És ímé, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 155. dicséret 1. vers: „Ó Úr Isten légy közöttünk …”
Textus: Mt 9:18, 21, 22
„vesd reá kezedet” „Ha csak ruháját illetem is” „Bízzál, a te hited megtartott téged.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
1969 december 24-én délelőtt édesapámmal elmentünk megvenni a karácsonyi ajándékot édesanyámnak, amit már korábban elterveztünk. Hamar végeztünk, így még érdemesnek tűnt kimenni a műjégpályára, korcsolyázni barátaimmal. Egy új kislány is volt ott, aki nagyon szimpatikus volt, s örültem, hogy a környékünkön lakik és a társasággal együtt hazakísérhettem. Valamikor február vége felé – amikor már nagyon közelített a korcsolya-szezon vége – a hazakísérés közben már a kezét is megfoghattam, s kézenfogva mentünk. Ez akkor nagyon boldoggá tett, sokat jelentett számomra. Hiszen a másik megérintése valami bensőséges, bizalmas kapcsolatot jelent! S jelenti azt is: vállaljuk, hogy van kapcsolat közöttünk.
A természetgyógyászok szerint az emberben lévő energiák is átadhatók, átvihetők a másikra, ami sok esetben pozitív változást okoz. Ehhez én ugyan nem értek, de azért elfogadom, hogy amit én nem értek, annak is lehet köze az igazsághoz.
De kérdezhetnétek, hogy mindezeknek mi köze van az imént hallott igéhez: az éppen meghalt kisleányhoz, a 12 éve vérfolyásban szenvedő asszonyhoz?
Az érintés: hitvallás, bizalom, csoda. Nem csak akkor, mikor az evangélium történetét vizsgáljuk, hanem a leghétköznapibb dolgainkban is. Mert miért van, ha beszélgetés közben megérintenek – az egyiké jólesik, szinte büszkeséggel tölt el, a másiké arra késztet, hogy hátrébb lépve megszakítsd ezt a kontaktust. Mert nem mindegy, hogy ki érint meg, hogyan érint meg, miért érint meg!
A zsinagógai főember arra kérte Jézust: „Az én leányom éppen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.”
A vérfolyásos asszony azzal a meggyőződéssel közelített Jézushoz: „Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.”
Az egyik kérte Jézus érintését, a másik maga akarta – akár csak a ruhája szegélyét is – megérinteni. Abban bíztak, hogy a Jézussal való érintkezés életet, megújulást, gyógyulást ad!
S váradalmuk, reménységük teljesült, hitük gyümölcsöt termett: az asszony betegsége tovatűnt, a kisleány felült.
Pedig. Pedig már ott volt a gyászban osztozni kívánó sokaság, ott volt Jézus körül a tömeg, de a Jézus érintésének erejében bízók áttörtek a tömegen, megérintette, megszólította – és minden megváltozott!
Alig több, mint 28 évvel azt követően, miről bevezetésül szóltam, egy délután egy csendes hang szinte kérdezte tőlem: Kinek a kezét fogod? Kivel mész? Kit követsz? Őt vagy engem? Válassz! Válassz most! Választottam, s azóta is Jézus fogja a kezemet, s eszem ágában sincs kivenni kezéből. Lehet, hogy én másként képzeltem, másként szerettem volna – Ő így vezetett, vezet. S közben újabb és újabb jeleit adja annak, hogy velem van, nem önbecsapás, mikor azt érzem: irányít. Hiszek neki, hiszek benne!
Mert a hitünkből következik minden:
Ha nincs hitünk, kihez tudnánk fordulni imádságaikkal, kitől tudnánk kérni utat, igazságot, életet?
Az ember szüntelen kapcsolatokat keres, épít, ápol. De keresi-e, építi-e, ápolja-e azzal a kapcsolatot, aki egykor megérintette az ő szívét is?
A gyermek egy ideig büszkén fogja a szülői kezet, majd elutasítja: megállok már egyedül is! Aztán mikor felnőtté lesz, egyszer csak ráébred: mégis jó odabujni az édesanyához, édesapához! S amikor már nincsenek – akkor még érezhetőbb a hiány!
A kisgyermek fejlődése során egész jövője szempontjából döntő, meghatározó: ki és hogyan érintette, milyen élményei származnak ebből?
Döntő az is, hogy érintett meg gyermekségedben Jézus, hogy hitet plántáljon beléd Lelke által! Mert ha nincs hitünk, hogyan szólíthatnánk meg a mennybéli felséges Istent, hogyan kérnénk: Jöjjön el a te országod?
A hitre, a Krisztusban valóra, a kegyelemben bízóra, a gyógyulást szerzőre minden nap, minden kapcsolatunkban szükségünk van: családban, iskolában, munkahelyen, lakóközösségben, gyülekezetben egyaránt. Hogy merd-tudd elfogadni a feléd nyújtott kezet, akár kínálja a segítséget, akár kéri! Hogy tudd feltételezni a feléd közelítő kézről, hogy simogatni akar, nem pedig ütni! Hogy tudd: minden kézben Isten közelít hozzád, Ő próbál meg: elfogadod-e Őt? Hogy tudd: nem arra kell várnod, hogy Jézus megjelenjen, eléd álljon, hanem el kell fogadnod azokat, akiket Ő állít melléd! Erre mondja: „amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Mt.25:40) Az Úr akaratát lehet késleltetni, de nem lehet megakadályozni döntései megvalósulását! Ha Övé vagy, ha hiszel Benne, ha követed, szolgálod: segíted, örömmel fogadod. Ha lassítod, akadályozni próbálod: magad bizonyítod, hogy nem Jézus kezébe kapaszkodsz, nem az Ő kezébe tetted életed, lelkedet!
„Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!” – fogjuk énekelni nemsokára. Igen, gyermeki őszinte lélekkel kell bíznunk Őbenne, hogy Ő rendel számunkra utat, befogadó, simogató kezeket! Lehet, ér ütés, szidás, megvetés, lehet kell menekülnünk is az Úrért, az Ő útjáért – de mindezek közben is „Krisztus kézen fog s vezet világos utakon.”
Őt keressük, lássuk meg, menjünk hozzá, érintsük meg, hogy életünk, gyógyulásunk, megújulásunk legyen, hogy hozzánk is szóljon szava: „Bízzál, a te hited megtartott téged.” Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések:
Záróének: 479. dicséret 1-4. vers „Hinni taníts, Uram, kérni taníts!”
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.”(Zsid 11:6)