A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 1Kor 6:9a, 12, 13a, 14, 15a, 17, 19-20
„Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá. Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által. Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ővele. Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”
Textus: 1Kor 6:20
„Áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Amikor a fazekas a koronghoz ülve kancsót és poharat készít – ahány, annyi féle méret, minta, dísz – de minden különbözőségük ellenére tudjuk, mi a rendeltetésük, mire és hogyan használhatjuk – s tudatában vagyunk annak is, mi módon kell tisztán tartani.
Igen, tudjuk, mert a kancsó és a pohár nem olyan bonyolult, mint mi vagyunk. Egyértelmű a rendeltetésük, egyértelmű, hogy mire valók. És mi?
Az Ige a mi rendeltetésünkről szól. Arról, hogy mire rendeltettünk életünkben, mire rendeltetünk halálunkban. Ha tudatában vagyunk rendeltetésünknek, az bátorítást és vigasztalást ad, mert tudjuk: nem véletlenszerűen vagyunk, hanem célja, terve van velünk a Mindenhatónak! Ekkor már „csak” azt kell megtudakolnunk, hogy mi terve van velünk!
Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?
Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok.
Pál apostollal: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal 2:20) Él bennem, és Szentlelke által az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őnéki éljek.
Őnéki – mégpedig igazságban, az Ő igazságában, mert „igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát”!
Igazságunk van-e? Nincs, de van! Dicséretünkkel: 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk! Jézus a mi igazságunk – az Ő tökéletes áldozata tett minket igazzá, hogy ne bűneink büntetését rettegjük, hanem az Érette való kegyelemben örvendezhessünk! Az Ő megváltó szeretete által lehetünk eggyé Ővele, tudhatjuk meg és élhetjük át: „a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok!” → Mert áron vétettetek meg! Nekünk, megváltottaknak, drága áron kiváltottaknak, a Lélekkel megajándékozottaknak – templommá szentelteknek egy a feladatunk: „dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”
Rendeltetésünk: Isten dicsőítése → teljességgel! Testtel és lélekkel, csak így egységes, csak így egyértelmű az életünk! Csak így látszik meg rajtunk alkotónk keze nyoma, bölcsessége, általa való egyediségünk! A test és lélek szimfóniája, együtthangzása dicsérje az alkotót: Istent!
Ennek fényében, világosságában értjük meg: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.”
Minden szabad – de nem kötelezhet le valaki mellett, mert én Jézus Krisztus tulajdona vagyok! Minden szabad, ami lelkem hasznára, épülésére van, ami előmozdítja rendeltetésem, küldetésem, feladataim teljesítését, ami összhangban van Krisztus tulajdonjogával. Minden szabad nékem, amivel testem-lelkem egységében Isten dicsőítem, amivel másokat Isten dicsőítésére hívok, bátorítok, buzdítok. Minden szabad nékem, ami láthatóvá teszi Istennek hozzám való szeretetét, s szolgálja felebarátom üdvösségét! Minden szabad nékem – hogy Isten dicsőíttessék általam! Minden szabad nékem, „de én nem adatom valakinek hatalma alá.” Minden szabad nékem – hogy ne kényszerből, parancsra, hanem rendeltetésszerűen, önként, hálás szívvel éljem életem és cselekedjem feladataimat → a kapottakért hálából, létemet köszönve, szívem indulatából dicsérem lelkemből Uramat! Mert jó nékem, biztonságot és jövőt adó-mutató, hogy az Ő alkotásaként élhetek, hogy úgy életemben, mint halálomban az Övé lehetek → mert megszabadított a bűnnek fogságából és elhívott gyermekei szabadságára, hogy kegyelmében részesedve szív szerint késszé és hajlandóvá tegyen arra, hogy ezentúl Őnéki éljek.
Ezért dicsérem, áldom, magasztalom Uramat, s testem-lelkem egységében azon vagyok, hogy hirdessem, láthatóvá, érzékelhetővé tegyem: Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Ámen.
„Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak,
hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért.” (Mt. 20:28)