Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Ap.Csel. 19:11-17
„És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által: Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlök. Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt mívelik vala. Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? És reájok ugorván az az ember, akiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból. Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.”
Textus: Ap.Csel. 19:15 „...de ti kicsodák vagytok?”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Ha csodák történnek, akkor annyira szeretnénk mi mögéjük állni: általam! Nem véletlenül hangsúlyozza az Ige: „nem közönséges csodákat cselekedett az Isten Pál keze által.” Mégis Páltól irigylik el. Miért? Ki hitből, ki megélhetéséért.
Ki hitből: ugyan már, olyan nehéz elmenni az orvoshoz, és elmondani neki, hogy beteg vagyok. Bodnár Ákos főgondnok úr mondta egykor: Tudod István, hány idős asszony hal meg azért - amikor egy könnyű műtéttel meg lehetne menteni az életét, egy félórás rutin beavatkozással - mert nem vetkőzik le az orvos előtt, hiszen: még a férjem sem látott pucéron. A műtőasztalon van egy lepedő, egy beteg és egy lepedő. Az Úr Isten előtt ugyanígy le kell vetkőznünk, és ott még lepedők sincsenek. De milyen nehéz elmenni Pálhoz, milyen nehéz elmenni a csodatevőhöz, s elmondani, hogy mi a bajom. Keresünk egy egyszerűbb megoldást, valami olyasmit, mint amit a vérfolyásos asszony tett Jézussal: furakodjunk a közelébe, érintsük meg a ruhájának szegélyét.
Itt egy kicsit erkölcstelenebb a megoldás, két szempontból is: 1) Nem gyógyulni akar, hanem csodát tenni! 2) Lopd el Pál ruháját. Tedd rá a betegre, hívd segítségül az Úr Jézus Krisztusnak nevét és meggyógyul.
Akik bajukat röstelve az imádságba vetik bizodalmukat legalább hitből cselekszenek. Nem úgy a ruhalopók: „Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.”
Vannak, akik egzisztenciális okokból cselekedték ezt, magyarán szólva a megélhetésért. Ezek azok a bizonyos lézengő zsidó ördögűzők, akik amit ingyen nem vettek - hiszen nem ők kapták a gyógyítás ajándékát - megpróbálták: lopjuk el Pál ruháit. Azokat így ingyen megszerezve bizonnyal nem ingyen próbálták meg továbbadni a gyógyítást. Nézzétek meg, hogy akik ma Magyarországon úgymond kézrátétellel gyógyítanak, nem állnak sorba egy adag ingyen ebédet kérni! Ezek a lézengő zsidó ördögűzők még egy dolgot cselekedtek: tudták, hogy Jézus Krisztust valahogy segítségül kell hívni. De - gondolhatták - mit csináljak, ha én nem hiszek benne, ha nekem semmi közöm sincs hozzá? Nem nevetséges úgy kiállni, hogy ráteszem Pál ruháit, s azt mondom: „Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál”? Csoda, hogy a gonosz lélek visszakérdez? Hiszen ismeri az Írást és ismeri az indulatokat - emlékezzetek arra: amikor Jézust kísérti a gonosz, az Írást idézi. Nem az ismeretben más, hanem az indulataiban lett gonosszá! Kérdezi hát: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kicsodák vagytok?”
1984 nyarán egy szombat estétől vasárnap reggelig azon gondolkoztam: kicsoda vagyok én? Tudniillik ha nem tudok felelni arra: kicsoda vagyok én, akkor mit keresek itt? Mit keresek Isten előtt, mi keresnivalóm van az Ő szolgálatában?
Amikor a temetőben a család és a rokonság sírjainál megállunk – elgondolkozunk: Kicsodák is azok, akik ott nyugszanak? S el kell gondolkoznunk azon is: Kicsoda vagyok én, hogy engem mindezidáig megőrzött, megtartott Istenem?
Ezért kérlek benneteket, hogy gondolkozzatok el ti is. Nem azon, hogy ki a másik, hanem azon, hogy ki vagy te! Mert akik nem tudtak felelni – láttuk a végüket: „reájok ugorván az az ember, akiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.” Ez mindeneknek tudtukra lett, egy életre megcsúfolttá lettek. Ha valaki olyanra vállalkozik, ami képességeit messze meghaladja, amiről tudja, hogy számára lehetetlen annak véghezvitele, az jobban teszi, ha megvallja: erre én alkalmatlan vagyok, keressetek mást, mintsem hogy nevetségessé legyen, megcsúfolttá, mezítelenné, megsebesültté és menekülnie kelljen.
Nem közösen, hanem egyenként kell tudnunk felelni az Ige kérdésére, mert most tőlünk egyáltalán nem a gonosz lélek kérdezi, hogy kicsoda vagyok én? Mit keresek itt? Mi dolgom az Úr Istennel? Mi dolga van velem az Úr Istennek? Szép »magyar« szóval ezt úgy nevezik: az identitás-tudat keresése. Minden személyiségfejlesztés kezdete az önismeret vizsgálata. Mert aki önmagában bizonytalan, annak minden kapcsolatán – akár az Istennel, akár a felebaráttal való kapcsolatain – nyomot hagy ez a bizonytalanság!
Mégegyszer kérdem: gondolkoztál már azon, hogy kicsoda vagy te? Miért tartom ezt annyira fontosnak, hogy megkérdezem másodszor, s lehet, majd még harmadszor és negyedszer is?
Ha Jézussal valami összeköt, s ha ezt az összeköttetést valahogyan ábrázolni kívánjuk - geometria következik, aki nem szereti, az is figyeljen azért ide - : ez egy egyenes szakasz, aminek van egy kezdőpontja és egy végpontja. Két pont meghatároz egy egyenest, de ha ez kezdő és végpont, akkor nem csak az egyenest, hanem annak egy adott szakaszát. Ha a kezdőpontját ismerem: Ő Jézus, de nem ismerem, hogy kicsoda vagyok én, akkor hogyan köttetem össze Jézussal? Ha tudom, hogy kicsoda vagyok én, de nem tudom, hogy kicsoda Jézus, megint hogy van összeköttetés? A legszörnyűbb az, amikor azt sem tudom, ki vagyok én, és azt sem, kicsoda Jézus, mert akkor azt sem tudom, hogy bárkivel is össze lehetne kötni engem. Tartozok-e valakihez? Ekkor vagyok magányos és gyökértelen, senkihez és semmihez nem tartozó, nihilista buborék.
Azt hiszem, arról már nem egyszer hallottatok, hogy kicsoda Jézus. Most arról kell szólni, közösen elgondolkozni: kicsoda vagyok én? Mi közöm Jézushoz? Ha ezt meg tudom vallani, nem másokat utánozva, akkor már azt is tudom, hogy mit keresek itt! Akkor már azt is tudom - mint Pál is tudta egykor - nem én vagyok a fontos, hanem az, amit talán - minden érdemtelenségem, tudatlanságom, hitetlenségem ellenére - éppen itt és általam kíván véghezvinni Isten.
Amikor elhangzik felénk e kérdés, akkor a »kicsoda vagy«-ra felelni kívánva nem tudunk annyi mindent elmondani, hogy a felsoroltakból egyértelműen kiderüljön, ki is vagyok. Mert bármeddig soroljuk is, mindenkor feltehető a kérdés: Ez? Ennyi? Bármennyit mondunk is, valami mindig hiányzik, mindig érezzük: mindez, és még valami több!
A »kicsoda vagy«-ra nem egy név, cím, foglalkozás, születési dátum, szülők, család, ősök sorolása a válasz! Mert hiába tudod mindezeket – ebből nem kapsz feleletet arra: ki vagy te, hogy Isten idehozott; ki vagy, hogy éppen te munkáld: egyedül Istené a dicsőség; ki vagy, hogy erőtelenségedben is rád kíván bízni másokat.
Ha nem tudok, nem merek, vagy nem akarok felelni – teljesen mindegy, hogy milyen elvi, vagy nem elvi megfontolásból, vagy csak sutaságból, lustaságból – a gonosz elnyel, megfutamít. A gonosz itt van körülöttünk – ezért kell tudnunk felelni: Ki vagy és mi közöd Jézushoz?! Ha ezt meg tudod vallani – Istennek hatalma megerősít!
Remélem, ha sokféleképpen lehet is megfogalmazni, a sokféleség, sokszínűség legnagyobb közös osztója (más, nem matematikai szempontok szerint egyben legkisebb közös többszöröse is) ez: Istennek Krisztusban megváltott, önmagában érdemtelen gyermeke vagyok, akit annyira szeret, hogy erőtelenségemben is erőssé tesz az evangélium el- és befogadására, élésére és továbbadására, hogy legyenek ma is jelek és csodák, hirdetve: Jézus él, és egyedül Istené a dicsőség.
Soli Deo Gloria! Ámen.
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN ...
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd
a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275
Köszönöm.