Lekció: Jn 17:1-26
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;Amiként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad a világ létele előtt. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál: Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem őbennök. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. Most pedig tehozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én őérettök odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak őérettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én őbennök, és te énbennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; És megismertettem ővelök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen őbennök, amellyel engem szerettél, és én is őbennök legyek.
Textus: Jn 17:24
„Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Ritkán olvasok fel ilyen hosszú igét. De talán e hosszú igéhez rövid magyarázat fűződik.
Jézus főpapi imádsága legyen mindenkor útravaló imádság mindannyiunk számára. Hiszen ez Jézusnak egyetlen feljegyzett imádsága, amit nem azért mondott, hogy ti azért így imádkozzatok; hanem beszélgetett Jézus az Atyával, amit meghallott János és feljegyezte.
Ebből az imádságból egyetlen szót emelek ki, ami nagyon sokak szerint nem oda illő, nem Jézushoz való. Egyetlen szót abból a fél versből, amit ismét olvastam: „akarom”.
Ez a szó nagyon ritkán hangzott Jézus ajkáról! Ha összeszámoljuk:
1. A bélpoklos megtisztításakor: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.” – „Akarom, tisztulj meg.” (Feljegyezte Máté, Márk és Lukács)
2. A 4000 ember jóltartásakor: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton.” (Mt 15)
3. Elfogatása előtt: „Egy kissé előre menve, arcra borult, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.”
4. Amikor a feltámadott Jézustól kérdezi Péter Jánosra mutatva: „Uram, ez pedig mint lészen?” Jézus felel: „Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!”
A bélpoklos megtisztításakor szinte szájába adják a szót – de a csodás gyógyításhoz erő, hatalom is kell: Akarom.
A 4000-ek jóltartásakor a róluk való gondviselés, a féltés mondatja: nem akarom őket éhen elbocsátani.
Elfogatása előtt pedig éppen azt mondja: ne úgy legyen amint én akarom!
Péter Jánosra vonatkozó kérdésére adott válaszában pedig elutasító Péterrel szemben – mi közöd hozzá, hogy mit akarok vele?! Te kövess engem!
Mai igénkben, főpapi imádságában van hát az egyetlen hely, ahol ezt a szót oly értelemben használja: akarom, ragaszkodok hozzá, nem lehet másként! Jézus érted akaratos, hogy te is ott lehess, ahol Ő van!
Emlékszem, hogy amikor gyerekeim kicsik voltak, azt mondták: akarom. Akkor azt mondtuk: jó, hiszen gyerek még, kicsiny, nem tudja pontosan kifejezni magát, nincs nagy szókincse. De sikerült megtanítani, hogy az akarom helyett másként fejezze ki magát: kérem, szeretném, vágyakozom rá. Annyiféle módon el lehet mondani, hogy ne ennyire durva, ne ennyire rideg, szinte asztalra csapó legyen: akarom!
Jézus azért akaratos - mert te nem vagy tökéletes. Ha tökéletesek lennénk, egyenes utunk és tárt kapunk lenne az Atyához. De nem vagyunk tökéletesek – és Jézus mégis szeret minket, minden tökéletlenségünk ellenére. Elhangzott már a felszólítás: „aki nékem szolgál, engem kövessen.” Ha követed, szolgálod, az nem a te elhatározásod, nem a te döntésed, mert mindent megelőzőn Ő akarta, hogy neki szolgálj és Őt kövesd. Ha nem követed, akkor az Ő akaratával kerülsz szembe! Tipikus példája ez annak, hogy lehet vétkezni úgy is, hogy valamit nem cselekszünk meg. Nem teszünk a minket megszólító ellen, de nem teszünk mellette sem. Nem tesszük meg, amit kér tőlünk. De ha mégis, ha akarata szerint követed, akkor sem mondhatod el: jót tettem! Nem érdem, hiszen csupán azt cselekedted, amit parancsolt. Megtenni azt, amit parancsoltak, ez a szolgák dolga. Jézus pedig így szólt: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak;...titeket pedig barátaimnak mondottalak.” A barát ismeri barátja gondolatait, elébe tud menni azoknak. Ha valóban barátai vagyunk, nem kell hogy mondja: akarom, hanem enélkül is tudnunk kell, mi az Ő akarata.
Jézus érted akaratos. Bár mi inkább látjuk szelídnek és alázatosnak – hiszen a Szentírásban nagyon kevés helyen akaratos. De tud olykor kemény, és keményen akaratos lenni. Két példát hozok erre a Szentírásból: Egyik a templom megtisztítása. Ehhez kellett volna szemléltető eszközül egy korbács vagy ostor, hogy megmutathassam, milyen ridegül, idegenül hangzik az ostorsuhogás vagy korbács-csattanás a templomban vagy akár csak a templom-udvarban is, amikor felborítja a pénzváltók asztalait, a galambárusok ketreceit és elűzi őket: „Ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává!” A másik akaratossága talán kevesebbek által ismert (?), kevesebbeknek tűnt fel. Hiszen ha beteget visznek Jézushoz, meggyógyítja. Kit kézrátétellel, de van, amikor a porba köp és sarat csinál nyálával, hogy azzal kenje meg a vak szemeit; más esetben nem cselekszik a szó szorosabb értelmében, csak szól: „Menj el, a te fiad él” vagy: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj!” vagy: „Lázár, jőjj ki!” De van egy eset, amit János nem ír le, de Máté, Márk és Lukács is megemlít, amiről már szóltam is, de most még pár szót erről: amikor egy bélpoklos szólítja meg Jézust: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” Nem meri kérni. Nem kérés ez. Csak tudtára adja Jézusnak: én tudom rólad, hogy benned megtalálható minden ahhoz, hogy megtisztíts engem, de én nem merlek kérni, mert te biztosan nem utasítanál vissza. De nem akarlak olyan helyzetbe hozni, amikor nincs lehetőséged nemet mondani. Nem kényszeríteni akarlak, hiszen kérni sem merlek. Szükségem van gyógyító hatalmadra, ezt kell elmondanom, de rád bízom a döntést. Ha kell, a visszautasítást is elfogadva. Ha akarod, akkor megtisztíthatsz engem. S ekkor Jézus ugyanazt a szót használja: „Akarom, tisztulj meg.”
Összevetve: Jézus akkor akaratos, amikor a tisztaságról, megtisztításunkról van szó. Az az akarata, hogy tisztává legyünk, hogy imádság házává legyen az életünk. Hogy tisztátalanságunk, kalmárkodásunk ne űzze el őt! Ő velünk lehessen, úgy, amint megígérte, és meglehessen az az akarata is, hogy ahol Ő van, vele lehessünk. Látói és részesei lehessünk dicsőségének. Azt akarja, hogy általa való megtisztítottságunkban megismerjük az Atyát, hogy az a szeretet legyen bennünk, amellyel Jézust szerette az Atya, és Ő is bennünk legyen. Hogy ez bekövetkezzék, neked nem akaratosnak kell lenned, hanem engedelmesnek. Ezért hív: Tisztulj meg! Ezért táplál. Légy engedelmes. „Jertek el, mert immár minden kész!” Jöjjetek, én Atyámnak áldottai. Ámen.
„Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.”
(Jn 6,35)