Húsvéthétfőn a Tőserdő hőse címet pályáztuk meg, sikerrel.
Az időpontot sikerült jól megválasztani (még nem volt szúnyog, már nem volt árvíz, már zöld volt minden), de elszúrni is (valami dzsembori volt, így a kiindulásnál, a kilátó és a híd környékén nagy volt a zaj, és a nyárfa is virágzott – vagy melyik is az, amelyik a vattájával szinte télivé varázsolja a tájat). Összességében jó volt egyet sétálni a zöldben, a (többnyire) csöndben.
