Alább egy hosszabb idézet Michael A. Stackpole: A Krytos-csapda c. könyvéből, majd némi saját kiegészítés.
"Wedge fellépett az emelvényre, bár legszívesebben elbújt volna mögéje. A harccal és a bajtársaitól való búcsúzással eltöltött évek megviselték. De nem mutathatja ki gyengeségét. Hagyta, hogy szétáradjon benne az osztaga és Corran Horn miatt érzett büszkeség.
Végignézett a tömegen, majd a pszeudogránit sírkőre pillantott.
- Corran Horn nem pihenhet nyugodtan ebben a sírban. - Elhallgatott egy percre, hagyta, hogy a tömeg emlékezetébe idézze, miért van itt. - Corran Horn sohasem volt nyugodt ember, csak amikor harcolni kellett. Most sem nyugodhat, mert sok csatát kell még megvívni. Elfoglaltuk Coruscantot, de aki azt hiszi, hogy ezzel a Birodalomnak vége, legalább akkorát téved, mint Tarkin nagymoff, aki az Alderaan elpusztítása után úgy gondolta, a Lázadóknak befellegzett. - Wedge magasra emelte a fejét. - Corran Horn nem olyan ember volt, aki egyhamar feladja, bármilyenek is a körülmények. Nemegyszer vállalta magára a terhet, hogy egyedül hárítsa el az osztagot fenyegető veszélyt. Mit sem törődve saját biztonságával, a saját leleményességére és bátorságára hagyatkozva oldotta meg a problémákat. Még itt, a Coruscanton is vállalta, hogy belerepüljön a vihar centrumába, hogy akár élete árán, de megmentse ezt a világot. Sosem hibázott, ezt nem engedhette meg magának... Mi, akik ismertük őt, tucatnyi emléket őrzünk róla, a bátorságáról, a helyzetfelismeréséről és arról, hogy mindig belátta, ha hibázott, s azonnal helyrehozta tévedését. Nem volt tökéletes ember, de önmagából mindig a legtöbbet hozta ki. És bár büszke volt a teljesítményére, nem fecsérelte az energiáját egoista megnyilvánulásokra. Helyette új célokat tűzött ki maga elé, és mindent megtett, hogy azokat valóra is váltsa.
Wedge a törmelékhalom felé intett.
- Corran most elment. A teher, amit a vállán hordott, nem nyomasztja már, ahogyan a felelősség sem. A példa, amit elénk állított, nem létezik többé. Elvesztése tragikus, és ennél csak az volna tragikusabb, ha úgy emlékeznénk rá, mint e törmelékhalom alá temetett arc nélküli hősre. Harcos volt, ahogyan mi is azok vagyunk. A feladatok, amiket magára vállalt, más embert összeroppantottak volna, mi azonban mindig közösen vállaltuk a terhet és a felelősséget. Egyesek arról beszélnek, hogy olyan jövőt építenek fel, amely tisztelettel adózik majd Corran Hornnak és a többieknek, akik életüket adták a Birodalom elleni harcban, de mi tudjuk, hogy még sok csatát kell megvívni, mire a jövő építését elkezdhetjük... Le kell küzdenünk a türelmetlenségünket: csak kis lépésekkel haladhatunk előre, s ez olybá tűnhet, hogy visszasírjuk a Birodalmat. Igen, lehetne több élelmiszer, lehetne több energia. Igen, elhatárolhatnánk magunkat mások nyomorától... de milyen áron? Az a fajta biztonság, amit a rohamosztagosok megjelenésekor érzett félelem jelentett, a Coruscant felszabadításával megszűnt, de ha elfeledkezünk róla, hogy mindez valaha létezett, és úgy gondoljuk, a Császár uralma alatt nem is volt olyan rossz az élet, akkor a legjobb úton haladunk afelé, hogy visszaállítsuk a Birodalmat.
Széttárta a karját az összegyűltek felé.
- Azt kell tennünk, amit Corran Horn tett: küzdeni mindenki és minden ellen, ami a Császár visszatértét elősegítené! Ha az éberséget önelégültségre váltjuk, a biztonságot feláldozzuk a szabadságért, a félelem nélküli jövőt a kényelemért, akkor a galaxis ismét olyan hellyé változik, ahol a Corran-féle embereknek folyton harcolniuk kell, mígnem a gonoszság áldozatává válnak... A választás rajtunk áll. Corran Horn addig nem nyughat a sírjában, amíg minden harcot meg nem vívtunk. Ő mindent megtett a Birodalom elleni harc terén, most rajtunk a sor. Ha valaha meg fogja ismerni a béke fogalmát, az csak azután lesz, hogy mi is megismerjük. Ez pedig méltó cél mindannyiunk számára.
Wedge hátralépett, és kihúzta magát, úgy fogadta a tapsot. Magában remélte, hogy szavai meghallgatásra találnak, de a hallgatóság zömét az új Köztársaság előkelőségei és hivatalnokai alkották. Ők csak rendet és biztonságot remélnek, hogy folytathassák tervezgetéseiket. Az ő szavai, miszerint a harcnak még nincs vége, az ő érdekeik ellen szóltak. Tapsoltak, mert a helyzet így kívánta meg, de Wedge-nek nem voltak kétségei afelől, hogy őt egy naiv harcosnak tartják, akinek a feladata az, hogy hős legyen, akinek image-ét egyik-másik tervükhöz felhasználják.
Csak abban bízhatott, hogy szavai legalább a hallgatóság fennmaradó részéhez is eljutott. A politikusok stabilitást akarnak, de a módszerük, ahogyan akarják, figyelmen kívül hagyja az instabilitást, és elsiklik a probléma felett. A galaxis polgárai ettől ugyanolyan távolinak fogják érezni az új Köztársaság politikusait, mint annak idején a Birodalomét. Újonnan megszerzett szabadságuk pedig lehetőséget nyújt a számukra, hogy kifejezzék elégedetlenségüket, ha a dolgok nem elég gyorsan változnak, vagy ha nem a kívánt irányban fejlődnek.
A Lázadók elleni lázadás anarchiát eredményez, vagy a Birodalom visszatérését. Mindkettő katasztrófát jelent. A haladásért folytatott küzdelem és a reakciós erők elleni harc a garancia az Új Köztársaság felemelkedéséhez."
Hát akkor gondolkodjunk; akinek van szeme a látásra, tud olvasni a sorok között is. Akinek nincs, annak egy kis segítség: legyen mondjuk Wedge Viktor, Corran Laci bácsi, a Coruscant a Kossuth tér, a Birodalom a kommunizmus, Tarkin Grósz, az Alderaan az erdélyi falvak, a rohamosztagosok az ÁVO-sok, a Császár Brezsnyev, a galaxis az ország, a Lázadók a konzervatív demokraták, és így tovább.
A(z új) Köztársaság maradhat. (Persze nem a térről beszélek - igaz, az a szép tér mit sem tehet róla...)