Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers: „Az Istenhez az én szómat, ...”
Keresztelési ének: 431. dicséret 1. vers „Úr Isten kérünk tégedet …”
Keresztelő: Külön lapon
Derekas ének: 167. dicséret 1,2,3. vers „Jöjj, mondjunk hálaszót…”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 2Thess 2:13-17
„Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek tiérettetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében; Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, Vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 445. dicséret 1. vers: „Szólsz hozzám, Istenem …”
Textus: 2Thess 2:16-17
„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, Vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Pál apostolnak első levele megírása után sem nyílt lehetősége arra, hogy Thessalonikába visszamenjen, viszont hamarosan értesülnie kellett arról, hogy a végső dolgokra nézve további problémák álltak elő mind a keresztyén reménység tartalmát, mind pedig az azoknak megfelelő keresztyén magatartást illetően. A nagyobb baj megelőzésére újra írt, hogy egyfelől a végitéletet világosabban megmagyarázza, másfelől a gyülekezet tagjait állhatatos, nyugodt, csendes és munkás életre buzdítsa.
Ami a levél tartalmát illeti, különösen két tanítást kell kiemelnünk. Az egyik helyreigazítja a gyülekezetben az első levél óta elterjedt tévedést, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Pál emlékezteti a thessaloniakat az ottléte alatt már elmondott tanításra, hogy a végítéletnek előjelekben is meg kell mutatkoznia.
A második probléma már az első levelet megelőzőleg is kezdett jelentkezni, azóta azonban súlyossá vált: némelyek esetében az eltorzult váradalom munkakerüléssel és rendetlenséggel járt együtt. Az eltorzult reménység tényleg gátolhatja az ember tevékenységét: tétlen várakozást, álmodozást, a földi élet kérdéseitől váló elfordulást, munkakerülést eredményezhet.
Pál célja nemcsak az, hogy a thessalonikaiak kisiklott váradalmait helyreigazítsa, hanem az is, hogy. a helyes keresztyén reménységből következő aktív, felelősségteljes, munkás életet hangsúlyozza. Az igazi keresztyén reménység ugyanis erőfokozó, aktivizáló érzés; megóv attól; hogy „megrestüljünk a jó cselekvésében”.
A végső dolgokról szóló fejtegetés is hálaadásba megy át azokért, akiket szeret az Úr és kiválasztott az üdvösségre a Lélek szentelésében és az igazság hitében. A kegyelmi kiválasztás az alapja annak, hogy a „Jézus Krisztus dicsőségének elvételére” állhatatosak maradnak és megtartják, amit az apostoltól vettek. Az elhíváshoz az is hozzátartozik, hogy Isten örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozta meg a híveket. Ezt a szigorú hangnemben kezdődő szakaszt az apostol Isten szeretetének ismételt hangsúlyozásával, majd áldással zárja: Isten „vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.”
Testvéreim!
Eddig igyekeztem korrektül, érthetően elmondani, hogy miért is írt megint Pál a Thessalonika belieknek.
De kérdezhetnétek: ez az akkor időszerű tanítás mire int, figyelmeztet ma bennünket?
Az akkori hibával – minek bármit is tenni, hiszen hamarosan eljő az Úr – szemben talán ma a másik végletbe esünk: hiábavaló minden várakozás, mert – s innen kétféle érvelést hallhatunk:
Egyik szerint – nem jő el, felesleges hát minden.
A másik szerint – majd felismerjük, mikor jő, s Ő kegyelemmel teljes, kész a megbocsátásra.
De szeretett Testvéreim – mi ezek közül egyikkel sem azonosulhatunk. Nem azonosulhatunk, mert valljuk: eljő ítélni eleveneket és holtakat. A mikor-t valóban nem tudjuk. De minden ígéretét beteljesítette – miért ne teljesíteni ezt az egyet?
Mi a dolgunk addig?
„Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek. Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. Adjátok el amitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia. Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” (Lk 12:29-48)
Kell-e még valamit hozzáfűzni az evangélium szavaihoz?
Az a szolga lehet boldog, akit az érkező Úr parancsa cselekvésében talál.
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13:34)
Meddig érvényes ez a régi-új parancs? Míg el nem jő az Úr, hogy számba vegye, mennyire és miként hajtottuk végre. Tudom, nehéz. Nehéz egymást mindenben szeretni. Neki is nehéz volt, halálosan nehéz. Mégis megtette, hogy példát és bátorítást adjon neked: tedd meg te is! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás; csütörtökön este 6 órakor filmklub BÁTORSÁG
Szombaton 10 órakor konfirmációi vizsga
Pünkösdvasárnap ½ 10 órakor ünnepi Istentisztelet, konfirmáció, úrvacsora.
Pünkösdhétfőn ½ 10 órakor Istentisztelet, úrvacsora.
Záróének: 338. dicséret 1-4. vers „Lelki próbáimban, Jézus, légy velem …”
„Vegyétek föl magatokra az én igámat,és tanuljátok meg tőlem,hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok:és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:29)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.