Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 166. dicséret 1. vers „Urunk Jézus, fordulj hozzánk, …”
Derekas ének: 426. dicséret 1-4. vers „Már keresztem vállra vettem …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 1Móz 38:13-16, 24-26
„Hírül adták pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírására. Levette azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta és beburkolta magát, és leült Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látta, hogy felnövekedett Séla, és még sem adták őt annak feleségül. Meglátta pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolta, mivelhogy befedezte orcáját. És hozzá tért az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudta, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejössz hozzám? És felelte: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd? És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálcádat, mely kezedben van. Oda adta azért néki, és bement hozzá, és teherbe ejtette.”
„És mintegy három hónap múlva jelentették Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és íme terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg. Mikor pedig kivinnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, akiéi ezek. És mondta: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór, és e pálcza. És megismerte Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adtam őt az én fiamnak Sélának; de nem ismerte őt Júda többé.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 294. dicséret 1. vers „Jézus, vigasságom! …”
Textus: 2Móz 20:14
„Ne paráználkodjál.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Mai parancsolat ismét kettő szó – és mégis mily mélyen jelen van életünkben, hétköznapjainkban! Jobban, mint gondolnánk.
Felszínesen gondolkozva a 7. parancsolat nagyon egyszerű: a legősibb mesterség tiltása. De a paráználkodás a törvényadás előtt is tiltott volt, halálbüntetés járt érte – és mégis voltak felavatott parázna asszonyok. Kettősség – mint az imént hallott Júda-Thámár történetben is: elítélték és éltek vele. Tulajdonképpen azóta sincs másként. Akkor, ott, amint kiderült Thámár „bűne”, kész volt az ítélet: égettessék meg! Thámár életét a zálogba kapott gyűrű, zsinór és pálca menti meg – Júda mer igazat mondani: „Igazabb ő nálamnál” Thámár özvegy volt, Júda menye volt, Sélát nem adta hozzá Júda – bár megígérte. Sógorházasság intézménye Izraelben.
Júda belátta: Mondhat-e ítéletet az, aki bűnös? Szinte halljuk Jézus szavát a parázna asszony felett: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.”
(Jn 8:7) Ha ezt napjainkban is, akár csak egyházunkban is betartanánk – ahol valljuk, hogy hitünk egyedüli zsinórmértéke a Szentírás!, s a hit pedig holt cselekedetek nélkül, tehát cselekedeteink alapjának is a Szentírásban foglaltaknak kellene lenniük! – akkor mennyivel kevesebb per lenne és mennyivel kevesebb egyoldalú, előre gyártott ítélet születne! Netán még hitelességéből is visszanyerne valamit, s nem taszítaná az álszenteskedés az embereket!
Thámár történetét nézve meg kell állapítanunk, nem ő volt a kezdeményező. De mégis őt ítélnék el. A férfit csak a tettenérés esetén – vagy akkor sem?
Paráznaság alatt a Biblia a bűnök egy speciális csoportját érti. A paráznaság nem csupán szexuális jellegű bűnöket jelent. Paráznaságnak bélyegzi a Biblia nemcsak a rendezetlen viszonyok között történt szexuális kapcsolatot. A paráznaság a tulajdon ellen elkövetett bűnök egy speciális kategóriáját jelöli.
A parázna valami olyan felett rendelkezik, amit Istentől kapott, de ami felett valójában nincs rendelkezési joga. A paráznaság soha nem a szerzett javakról, hanem minden esetben Isten adományairól szól.
A paráznaság fontos jellemzője még, hogy elhatározás kérdése. A megerőszakolt nőt sehol sem nevezi a Biblia paráznának; az erőszakot elszenvedők nem számítanak paráznának akkor sem, ha később valaki mással házasságra lépnek, vagy ha már házasként történik velük a bűntett.
A paráznaság mindig valamilyen hasznot hoz elkövetőjének, legyen az felelősségvállalás nélküli testi élvezet vagy bármilyen anyagi, társadalmi érdek. A paráznaságnak “bére”, nyeresége van:
Paráznaságnak a Biblia tehát nem csak egy bűnt, hanem a bűnök egy speciális csoportját nevezi, amelyek ismertetőjegyei a következők:
o a parázna átad, elad valamit,
o valami olyat, amit Istentől kapott,
o valami olyat, ami felett nem rendelkezhetne szabadon,
o a parázna mindezt önként, saját elhatározásból teszi;
o a paráznaság pillanatnyi vagy tartós evilági haszonnal jár.
Mi hát a paráznaság, amit a törvény tilt? Odaadni magam másnak, mint akié vagyok, odaadni magam valami ellenszolgáltatásért.
Ebből két dolog következik: A Heidelbergi Káté 1. kérdésére (Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?) adott feleletben valljuk:
„Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított, és úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szent Lelke által is engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őnéki éljek.” Ha pedig az Ő tulajdona vagyok, nem adhatom magam másnak. Sem testemet, sem lelkemet! Még időlegesen, még ellenszolgáltatásért sem! Mert ha odaadom magam, testemet, lelkemet, gondolataimat, elveimet, akkor megtagadom azt, ami vagyok, és megtagadom azt, akié vagyok! S mindezek után mégis mely sokan veszik a bátorságot ahhoz is, hogy ítélkezzenek mások felett! Hogyan mondja Jézus a Hegyi Beszédben? „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Mt 7:3-5)
És máris itt a másik következmény, a másféle paráznaság – mert ez is az! Ha az érdekem úgy kívánja, nem veszem észre a másik szálkáját, s akkor talán ő is úgy tesz, mintha nem lenne gerendám! Konkrétabban: egyetértek a főnökömmel, hogy nekem adjon kedvezményeket; nem kérem számon feleségem hűségét, nehogy ő is számon kérjen engem. Valamit – valamiért! Mely sokan gondolkoznak így, s azt hiszik, hogy csak a nemiség körében beszélhetünk paráznaságról! Nem!
Nem adhatom el magamat, testemet, lelkemet, gondolataimat, véleményemet, még időlegesen sem! Ezzel is paráznává tehetem magamat. Tudom, nehéz ellenállni az oly helyzetekben, mikor néhány fejbólintásért, együttérző mosolyért, támogató szavakért cserébe biztosnak érezhetjük állásunkat, jobbnak munkabeosztásunkat.
Mit tett Jézus az elé hurcolt parázna asszonnyal? „Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem látott az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (Jn 8:10-11) Ezt is gyakorolnunk kellene! A nem kárhoztatást, a megbocsátást! De mi még azoknak sem, vagy csak nehezen bocsátunk meg, kik az Úrtól már kegyelmet nyertek!
Az ítélkezést mindig magaddal kezd.
De mielőtt ítélni kezdenéd magad, halld meg Jézus hozzád szóló halk szavát: Én nem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Adakozás hirdetése, csütörtökön este 6 órakor bibliaóra.
Záróének: 220. dicséret 1,2,5,6,7. vers „Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, …”
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”
(Mt 5:6)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.