Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 188. dicséret 1. vers „E Pünkösd ünnepében …”
Derekas ének: 377. dicséret 1-3. vers „Szentlélek, végy körül bennünket …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Acta 2:14-21
„Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 172. dicséret 1. vers „Szűkölködünk nagy mértékben, …”
Textus: Jn 7:37-39
„Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről, amelyet veendők valának az őbenne hívők.”
Ünnepszentelő Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az Igéből, Péter apostol bizonyságtételéből hallottuk: „az utolsó napokban – ezt mondja az Isten – kitöltök az én Lelkemből minden testre.” Ennek következménye: „prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.” Majd ezek után: „teszek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.” Mindezt hallva és látva mindjárt ott van bennünk a kérdés, hogy e félelmetes jelekkel teli időben, a pusztítás, az ítélet idején miben van a megállás lehetősége, megtartatásunk reménysége? S a kérdésre, annak elhangzása nélkül máris ott a felelet: „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” Sokan vannak, akik megnyugszanak ezt hallva, mert úgy gondolják: majd akkor elég lesz segítségül hívni az Urat! A tűzoltókat is csak akkor hívom, ha tűz van, az Urat sem kell zaklatni! – gondolják.
A mai nap még nem az utolsó, nagy és félelmetes nap – de tudhatjuk-e, állíthatjuk-e ezt biztosan? Félelmek és szorongások ma is vannak bennünk. Mindezt csak eltűrnünk, elszenvednünk kellene, hogy majd, ama napon, az Úr nevének segítségül hívása után megtartassunk? Jézus bíztat: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.”
A világ akkor is, napjainkban is szomjúhozik, kiutat keres! S nem véletlenül hangzik el az első pünkösdről tudósító Igében: „édes bortól részegedtek meg.” A tanítványok ugyan nem, de sokan lelkük szomját mámorító itallal akarták-próbálták csillapítani. Hiszen ebből is lehet látásokat látni és álmokat álmodni – de a mámor álmából felébredve még mélyebben találja magát az ember a bűn szennyében! Ha szomjúhozzuk az igazságot, az értelmes életet, ha szomjas a lelkünk a romolhatatlan kincsekre – akkor csak Jézusnál elégíttetik meg szomjúságunk! S nem nekünk kell kuncsorognunk, kéregetnünk, tolakodnunk! Ő hív, Ő bíztat: „aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (JJel 22:17) S ha valaki segítségül hívja az Ő nevét, elé áll és kéri az éltető vizet – kapja, olyannyira mértéken felül, hogy nem csak az ő szomjúsága szűnik meg, hanem „amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.”
„Aki hisz én bennem” – mondja Jézus. Elé állni, tőle kérni, kezéből venni csak hittel lehet! Mi, akik most Jézus elé állunk, kapjuk az éltető vizet, mert szomjúságunkat nem magunk akarjuk csillapítani, nem hűsvizű kutat keresünk, hanem hittel tudtunk-tudunk jönni, kérni és venni Jézustól a Lélek éltető vizét! S ha kapjuk ezt a vizet – árasztanunk kell e világra – hogy csillapodjék a szomjúhozás, a nélkülözés, a kilátástalanság. S ha apad ez a belőlünk áradó, akkor lehet, sőt, kell ismét jönnünk, újra kérnünk, megint vennünk – mert Jézus Lelke meg tudja újítani, ismét dúsvizűvé képes tenni e belőlünk felbuzgó forrást!
Nem szabad elfelednünk: ezt a vizet – az éltetőt, s megújítót, a szomjúságot csillapítót – nem mi adjuk, csak belőlünk fakad fel, mindaddig, míg Krisztusra tekintő hittel és bizodalommal szolgálni kívánjuk felebarátaink szükségeinek megelégítését!
„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.” – mondja Jézus. Mi szomjasan jöttünk, s magunkkal hoztuk e világ szomjúságát is, hogy megelégíttetve magunkkal vigyük az éltető vizet a világ számára! Mi nem mondhatjuk szó szerint Jézus szavait – az kérkedés lenne. De adhatunk cseppeket a tőle kapott vízből, ami a megmaradásra kevés ugyan, de tán elegendő a Jézushoz érésig! Mi csak így mondhatjuk: Aki szomjúhozik, jöjjön velünk Jézushoz és igyék! Nem nekünk kell megitatnunk a világot, a mi mégoly bővizű forrásunk is legfeljebb arra elegendő, hogy a szomjúhozókat Jézushoz, az kútfőhöz, az éltető vízhez elvezessük. S a Tőle kapott, Őbelőle fakadó víz nem csak szomjunkat veszi el, hogy életben tartson, hanem örök életre tart meg.
Mi nem vállalhatjuk fel, hogy megoldjuk a világ gondját – hisz még a magunkéival sem boldogulunk! – de fel kell vállalnunk, hogy a világ szükséget látóit, kétségbe esetteit, szomjúhozóit, éhezőit a Megoldóhoz, Jézushoz vezetjük!
Nem nekünk kell elvennünk a világ félelmeit – a magunkéit sem tudjuk elhordozni! – hanem minden félelmes szívűt el kell vezetnünk Jézushoz. Hiszen Ő bátorít erre, Ő hív mindnyájunkat: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt. 11:28) Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás
Igehirdetés után: 438. dicséret 1. vers „Hallottuk, Jézus, miképen hívogatsz, …”
Záróének: 438. dicséret 9. vers „Megelégítvén lelkünket ez étel, …”
Himnusz
„Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (JJel. 22:14)