A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 1Kor 8:1-13
„A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik őtőle. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretük szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, megfertőztetik. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtlen atyádfia, akiért Krisztus meghalt. Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.”
Textus: 1Kor 8:6-8
„Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretük szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, megfertőztetik. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Pál: „Minden szabad nékem, de nem minden használ.” Sokakban ott van a formális felosztás – valahogy az Aczél György-i TTT hatására: használ – nem használ, de nem is árt – nem használ. S megtoldják egy kérdéssel: vajon árt-e az, ami nem használ? Akik így gondolkoznak, azok többsége a minden szabadot mindarra kiterjesztenék, ami nem árt. Szabad-e bálványáldozati húst enne? E kérdésre felel Pál apostol.
Sokak számára meglepő a felelet: Szabad! Szabad, mert „tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.” Szabad, mert „az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.”
Szabad, de mégsem szabad: mert „ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.”
Szabad ugyan, de olykor jobb nem élni ezzel a szabadsággal, hogy kerüljük a megbotránkoztatást.
S mindennek az alapja az ismeret! „A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik őtőle.”
„Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten.”
Még egyszerűbbre lefordítva: Ha van ismeretem, mely által tudom, hogy csak egy Isten van, bálványok pedig nincsenek, akkor nyugodtan ehetek bármit, mert Isten nem teremtett semmi olyat, mi káromra lehetne. De ha valaki közli velem, hogy bálványáldozati húsból készült az, amit elém tesz, ne egyek. Nem azért, mert árt, hanem azért, mert azt hinné, hogy én is hiszek a bálványokban. S ha ezt látja egy Istenben hívő, miattam botránkozik meg – amit jobb elkerülni.
Pál ezt sokkal tömörebben fogalmazta meg, amikor ezt írta: „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.”
Nem az a valami, ha tudunk, hanem ha az Isten szeretete van bennünk, és Őtőle van igaz ismeretünk!
Szeretteim! Sokan mondják: régen valóban lehetett így, de ma már? Valóban. Ha csak a bálványáldozati hús evését nézzük. De többről is van itt szó! „Az ismeret felfuvalkodottá tesz.” Kikre gondolok? A mindenkori és mindenholi bennfentesekre, jólértesültekre, akik lenéznek: Te még ezt sem tudod, erről sem hallottál? A szuperekre, akik csak magukat tartják valaminek, minden más emberről csak rosszat gondolnak, feltételeznek, szólnak! De a maguk kegyességét maximálisra értékelik!
Pedig az ismeretet azért kapjuk Atyánktól, hogy a szeretettel és a szeretetet építsük! Az életről és a halálról, a megmaradásról vagy a megsemmisülésről van itt szó! Úgy a magunkéról, mint a felebarátunkéról!
Bár ma nincs bálványáldozat, de van bálvány és van áldozat!
Hányszor állítjuk magunkat mások elé bálványul, vagy bálványozunk embereket vélt vagy való ismereteikért, tudásukért, tulajdonságaikért.
Hányszor hangzik ajkunkról: mily nagy áldozatot hoztam érted! Feláldoztam erőmet, egészségemet, ifjúságomat, időmet, vagyonomat! Elégettem magam!
Pedig csak az „áldozza fel” magát (feleslegesen és értelem nélkül!), aki az egy, örök, megismételhetetlen áldozatot – Krisztus áldozatát – nem tudja elfogadni. Lehet, hogy elmondja: egy Istenünk van, és egy Urunk. De nem vallja:” akitől van a mindenség, mi is őbenne” „aki által van a mindenség, mi is őáltala.”
Nem bálványt kell emelni, s annak áldozni, hanem lehet Isten előtt leborulni, s mindent Tőle fogadni! A nemlétező bálvány elvesz – míg Isten megajándékoz!
Úgy szeret – Téged és Engem – hogy egyszülött Fiát adta, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen!
Őbenne, Krisztusban, minden szabad nékem a szeretetben való építésre, a botránkozás és a botránkoztatás kerülésére, hogy ne felfuvalkodott, hanem csendesen és szorgosan munkálkodó, Krisztushoz vonzó, Isten dicsőítő életet éljek. Ámen.
„Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.”(Jer.Sir. 3:25-26)