A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 13:44-51
„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt. Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Monda nékik Jézus: Megértettétek-e mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.”
Textus: Mt 13:51
„Megértettétek-e mindezeket?”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus tanítja a sokaságot, hét példázatot mond nekik Isten országától.
„A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Rm 10:17) „Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül?” (Rm 10:14)
Ki kételkedhet Jézus szava igazságában? Ha nem kételkednek is – de vajon készek-e a befogadására? Nem elég a szavakat megjegyezni – az összefüggéseket, tartalmat, mondanivalót kell rögzíteni. Ezért kérdezi Jézus: „Megértettétek-e mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.” Valóban? Ahhoz, hogy ne csak halljuk, hanem értsük is, a prédikálónak kell Isten Lelkétől vezetetten segítségül lenni a megértésben! Ez akkor – Jézus tanítói munkájában – megvolt, napjainkban pedig imádságunkban kérjük, hogy ne ember beszéljen, hanem a Lélek szólaljon meg közöttünk hallható hangon!
Ma Mennyei Atyán 3 példázatot ad elénk.
1. A szántóföldbe vetett kincs.
„Hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet.” Kereste, megtalálta – de visszarejti. Ellopni nem lehet. Megveszi a földet, hogy övé lehessen a kincs. Nem a kincset veszi meg – az megfizethetetlen, s nem eladó! Bármit megad érte, mindenét. Hogy övé lehessen a kincs, a mennyeknek országa! Nem keserűen – mindent el kell adnom, hanem örömmel: megtaláltam!
Mit adsz, mit adtál eddig, mit vagy kész adni ezután ezért a kincsért? Nem kincskeresőkről szól a példázat, hanem egyszerű emberekről, akik megtalálták a kincset!
2. Drágagyöngy.
„hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.” A kereskedő ismeri a gyöngyök értékét. Tudja, minek alapján lehet meghatározni az értékét. De egy olyat talál – ami mindennél többet ér! S ezért a gyöngyért mindent megad! A mennyei országban szeretne téged is látni az Atya – s ezért nem tőled kér mindent, nem tőled vesz el mindent, hanem Ő ad meg mindent, hogy te majd ott lehess! „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Téged igazgyöngynek lát Isten → pedig mennyi minden eltakarja fényedet! Mit vagy kész tenni azért, hogy ragyoghasson a te világosságod, hogy olyan legyél, amilyennek Isten teremtett, olyanná legyél, amilyennek Ő lát? S mindezt azért, hogy láthatóvá legyen: szeret az Atya, dicsőíttessék neve!
3. Gyalom
„hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
A gyalom – a kerítőháló – válogatás nélkül mindent összefog. Mindenki megáll Isten előtt egyszer – de mennyi időre? A megállás után mi lesz veled? Ez nem akkor dől el – bár akkor lesz a szétválasztás, de a MA alapján! Ma dől el nem csupán a holnapod, hanem a megmaradásod! Nem elég a hálóba kerülni – ott igaznak kell találtatni!
Mindhárom példázatra áll és igaz: Mit teszel? Mit teszel, hogy tied legyen? Mit teszel, hogy igaznak találtassál? Mit vagy kész ma odaadni? Egyáltalán: Fontos-e számodra, hogy akkor mi lesz veled? Adod-e érte fényedet, ragyogásodat, orcád verítékét, munkádat, éltedet? S ha adod is, ha mindened odaadod is, akkor is tudnod kell: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef 2:8-9)
Most Jézus újra kérdi tőletek: „Megértettétek-e mindezeket?” Feleletként ne csak mond, hanem add naponta jelét, bizonyságát: „Megértettük Uram!” Ámen.
„Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.”
(1Jn 4:16)